Nemrég zártkörű pályázaton értékesítette a kecskeméti önkormányzat azt a város központjában lévő területet, amelynek egyik részét az 1911-ben létrehozott Kecskeméti Testedző Egyesület (KTE) használta sportpályának. Itt áll az a helyi védettségű, szecessziós épület, amelyet a helybeliek Nyári Kaszinóként ismernek, valaha ez volt a KTE klubháza. A huszadik század húszas éveiben épült ház állagának megóvásával az önkormányzat – a tulajdonos – nem sokat törődött, így nem csoda, ha rossz állapotba került. Lehet tehát azt mondani, hogy nem érdemes pénzt költeni rá. Régi, sajnos, beváltnak tűnő recept. Csak az a kérdés, mi az ára ennek a módszernek.
A helyi televíziónak Jánosi István alpolgármester úgy nyilatkozott, a képviselő-testület pontosan tudta, hogy a vevő nem akarja megtartani a Nyári Kaszinót, és így is megszavazta az eladást; és az előző – később meghiúsult – vételi ajánlat idején sem tiltakozott senki ez ügyben. Valóban nem – mondják helyi építészek –, mert akkor még érvényben volt a város országos építésügyi szabályzatra alapozott rendezési terve, amely biztosította az épület helyi védelmét. Lebontásának kezdeményezésére jogszerűen csak a védelem feloldása után kerülhetett volna sor.
A most lebonyolított adásvételkor az önkormányzat nevében Jánosi alpolgármester vállalta, „hogy az épület helyi védelmére vonatkozó jogi szabályozást rendezi”. A rendezés abból állt, amint helybeliektől megtudtuk, hogy Szécsi Gábor polgármester levette a napirendről a Nyári Kaszinó védettségének eltörléséről szóló előterjesztést, majd megbízta a kecskeméti főépítészt, hogy készítse elő a helyi építészeti értékek védelméről szóló új rendelettervezetet. A javaslat hamar elkészült. (Fölmerül persze a kérdés, hogyan lehetséges rövid idő alatt érdemben határozni több száz építészeti emlék sorsáról.) Ezen az új listán már nincs rajta a Kurucz krt. 2–4. szám alatt álló Nyári Kaszinó, noha információink szerint a főépítészi tervtanács tagjai kis többséggel az épület megtartása mellett szavaztak. (A tervtanács véleményét a képviselőknek nem kell kötelezően elfogadniuk, de szakmai grémiumról lévén szó, legalábbis megszívlelendő volna.) Védettként szerepel viszont továbbra is a szomszédos vasúti parkban álló, sokszor átépített, egykori önmagára alig emlékeztető volt nyilvános illemhely mint „szecessziós építészeti emlék”.
Ez az új rendelettervezet feltehetőleg nem szerepelt a város honlapján a közgyűlés előtt, tehát a nyilvánosság nem értesülhetett róla – volt, aki kereste, és nem találta –, és a képviselő-testület tagjai egy-két nappal az ülés előtt kapták meg. A testület tagjai nem vették észre, hogy a helyrajzi szám és cím szerint felsorolt több száz védett épület közül éppen a Nyári Kaszinó hiányzik. Az előterjesztést így azután egyhangúlag elfogadták.
A képviselők, amint egyiküktől megtudtuk, mindig egy-két vagy legjobb esetben néhány nappal az ülés előtt kapják meg az olvasnivalókat a megtárgyalandó ügyekről. A működési és szervezeti szabályzat szerint tehát a védelemre érdemes épületekre vonatkozó anyag esetében is rendjén való volt az eljárás. Csakhogy ezzel a város ügyeiről határozókat alighanem jégre vitték. A kérdés az, hogyan működhet egy demokratikusnak nevezett szervezet, ha tagjai nem ismerik – nem ismerhetik – behatóan azokat az anyagokat, amelyekről döntenek.
(Szerettük volna megkérdezni Jánosi István alpolgármestert és a főépítészt az ügyről, de nem sikerült elérnünk őket.)
„A múltat eltörölni barbár cselekedet, mert minden egyes védett épület elbontásával egyre szegényebbek leszünk, a városunk egyre inkább uniformizálódik, a környezetünk és az életünk napról napra sivárabb lesz… Meggyőződésünk, hogy városunk vezetése nem redukálhatja az emberi kapcsolatok és igények gazdag sokféleségét az egyszerre szegényes és túlpörgetett »fogyasztói« szükségletek körüli sürgölődésre” – hangsúlyozták, nem először – tiltakozó közleményükben a Kecskeméti Építészek Környezetvédő Egyesületének tagjai. Már csak azért sem, mert amint állítják: lehetséges olyan építészeti megoldás, amely úgy valósítja meg a legújabb bevásárló- és szórakoztató-központot, hogy egyszersmind lehetővé teszi a Nyári Kaszinó megtartását és beillesztését az új komplexumba. A legújabb fejlemény: a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szegedi regionális irodája viszont december 9-én ideiglenesen védetté nyilvánította a kecskeméti Nyári Kaszinót – tekintettel veszélyeztetettségére.
Az ombudsman a Malom Centerről. Úgy látszik, Kecskemét városának vezetőit nem rendítették meg különösebben a Malom Center néven ismertté vált bevásárlóközpont építési engedélyezési eljárása körül feltárt szabálytalanságok, törvénytelenségek és a belőlük következett perek sora. Legalábbis erre lehet következtetni abból a december 8-i keltezésű, kiegészítő jelentésből, amelyet az állampolgári jogok országgyűlési biztosa adott ki. Összefoglalva a Malom Centerrel, e „precedensértékű és bonyolult üggyel” kapcsolatos, civil szervezetek kezdeményezésére megindított vizsgálatáról írott, ez év május 8-i jelentésében megfogalmazott ajánlásokra és kezdeményezésekre érkezett válaszokat. Az ombudsman reagál is rájuk, a maga részéről lezárta az ügyet. Lássuk a kiegészítő jelentés néhány részletének alapján, mi történt az ombudsman május 8-i jelentésének elkészülte óta.
Kecskemét város közgyűlése megtárgyalta és megvitatta az országgyűlési biztos jelentését, és június 1-jén tartott ülésén elutasította az ombudsman kezdeményezését, hogy indítsanak fegyelmi eljárást az építési engedélyt kiadó jegyző ellen. A polgármester az országgyűlési biztosnak küldött levelében kijelentette: „a fegyelmi vétség gyanúja sem áll fenn”, sőt a jegyző „hatáskörét kiemelkedő szaktudással látta el”, és csatolta a május 8-i jelentésre vonatkozó észrevételeit. Érdekes módon ezek az észrevételek szinte szó szerint megegyeznek a beruházónak az országgyűlési biztos ellen benyújtott keresetével. Az ombudsman ezek után a legfőbb ügyészhez fordult.
A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség 2005. július 11-én hivatali visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt nyomozást rendelt el a Malom Center építési engedélyezési eljárása ügyében ismeretlen tettes(ek) ellen. A nyomozás lefolytatására kijelölt megyei rendőr-főkapitányság vezetője elfogultságot jelentett be az ügyben, indítványozta az általa vezetett valamennyi rendőri szerv kizárását az eljárásból. 2005. július 28-án az országos rendőrfőkapitány a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságot jelölte ki a nyomozás lefolytatására. Az eljárás jelenleg is folyamatban van. A beruházó személyiségi jogok megsértésére hivatkozva százmillió forint kártérítés megfizetése iránt keresetet nyújtott be az ombudsman ellen.
(Az ombudsman kizárólag az Országgyűlésnek tartozik elszámolással, eljárásainak legitimációját senki nem vonhatja kétségbe.)
Több miniszter és országos hivatal elismerte az ombudsman jelentésében foglaltak jogosságát. Kiderült az is, hogy el kellett volna ismerni ügyfélként az építkezés ellen tiltakozó több civil szervezetet, tehát őket is megillette volna a fellebbezés joga. A Magyar Építész Kamara elnöke üdvözölte az ombudsman által kezdeményezett vizsgálatot: „Meggyőződésünk, hogy az állásfoglalás és az abban szereplő ajánlások következetes végrehajtása elejét veszi a fejlesztés álcája mögé bújt további értékromboló építkezéseknek.”
Az ICOMOS (Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa) magyar nemzeti bizottsága ugyancsak üdvözölte a jelentést, és megállapította: „A Malom Center az alföldi város jellegzetes látképét durván átalakítja, a környező védett tereket, épületeket kiragadja eredeti környezetéből, azok történeti értékeinek érvényesülését károsan befolyásolja.” „Példa arra, hogy egy beruházás kivetülő hatása sokszor kisebb közösségeket, településeket, országrészeket is komolyan érinthet”, ezért „nem lehet lobbik és néhány telekszomszéd érdekeltségi körébe utalni egy ilyen erőszakosan megjelenő építkezés ügyét”.
A vizsgálatot kérő civil szervezetek sora egybehangzóan kijelenti: „A [május 8-i] jelentés megállapításaival és következtetéseivel egyetértünk. Nemcsak azért, mert folyamatosan figyelemmel kísértük a Malom Centert érintő eseményeket, hanem azért is, mert tevékenységünk során hasonló jelenségekkel találkoztunk más beruházásoknál is. Véleményünk szerint ezek a jelenségek – amennyiben nem szabunk nekik gátat – magának a jogállamiságnak a létét fenyegetik.”
Ezek után már csak az a kérdés, mikor rendezik végre az építésügyi igazgatást úgy, hogy ezek a jelenségek ne ismétlődhessenek meg.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
