Az üvegvisszaváltásról már régen írtam, örökzöld téma. Viszem vissza a göngyöleget – nem tudom, miért hívják göngyölegnek a kiürült üvegeket, talán így hivatalosabb, ahogyan a villamosjáratokat is „viszonylatnak” titulálja Aba (Prémium) Botond BKV-csapata.
Szóval ott állok az ABC-pultnál, reklámszatyromban tíz sörösüveggel, amit bizony Isten itt vettem tegnapelőtt – akkor még sör is volt benne –, az eladó meg úgy néz rám, mintha én lennék Magda Marinko vagy a Whiskys a Csillagból. Két eset szokott lenni ilyenkor: vagy nemes egyszerűséggel elhajtanak, ahogyan a szomorú sorsú magzatot szokták, vagy fintorogva átveszik a göngyöleget, olyan ábrázattal, mint a használt pelenkát, hozzátéve: „Pénzt nem adok vissza, vásárolja le…”
Látnivaló, hogy ez még a vadkapitalizmus, illetőleg a csődszocializmus kora, kedveseim, idővel kinőjük. Egyszer majd rádöbben fűszeres Irénke, hogy az élet bonyolultabb, mint a sörösrekesz… Jöhet még ő is hozzád ilyen-olyan kedvességért (bár az üvegvisszaváltás nem kedvesség – kötelesség), és akkor ő is lehet Magda Marinko vagy Whiskys…
A bugrisság emberi kór. Ráadásul önmagával tol ki a nyomorult. Én most az öt utcával arrább lévő ABC-be járok vásárolni, „göngyöleget” visszavinni, ott üres üvegeimmel együtt is embernek számítok. Kicsit messzebb van, mint fűszeres Irénke objektuma, de kell ennyi séta, és ha már ott vagyok, nem törekszem a menekülésre, újságot is veszek, lottót, leárazott házi papucsot…
A fűszeres Irénkék napjai meg vannak számlálva.
origo.hu
Pánik a Tisza Pártnál: nem tetszik Magyar Péter dézsmaprogramja a híveknek
