A madárinfluenzáról szóló napi híradások és a beteg állatok tömeges elpusztítását mutató képek árnyékában úgy tűnik, mintha lassan háttérbe szorulnának a másik világjárvány, az AIDS tényei. Napjaink változása, hogy a fertőzöttek fele nő, s gyakran a gyermekeik is betegen születnek. S ez nem csupán a fekete földrészre jellemző, Európában szintén megfigyelhető. Igaz, a járvány Afrikában pusztította és pusztítja a legtöbb felnőttet és gyereket, ahol a népesség 15 százaléka vírushordozó, ám ma már Ázsiában és a Csendes-óceán szigetországaiban is több mint hétmillióan betegek. A kutatások szerint a fertőzöttek kilencven százaléka a fejlődő országokban él. A kór 1981 óta 21,8 millió áldozatot szedett.
Az európai térségben, különösen Kelet-Európa egyes országaiban, e tekintetben szintén robbanásszerű a fertőzések emelkedése. A férfi és a női prostituáltaknál, a fekete földrészről hazánkba érkező menekülteknél az utóbbi másfél évtizedben szintén jelentős fertőzöttséget mutattak ki.
Ne azt firtassuk, ki hogyan szerezte a bajt, hanem hogy miként segíthetünk rajta – ez a gyógyító emberek alapállása. Mindez jól megfér azzal, hogy a segítségnyújtás számos formája mellett az egyéni felelősséget, a másik személyt is védő szexuális magatartást, a megelőzést hangsúlyozzák. Ennek alapvető feltétele pedig a már serdülőkor előtti, a társadalom nevelési, oktatási rendszerébe beépült szexuális felvilágosítás lenne – bocsátja előre Bánhegyi Dénes, a fővárosi Szent László-kórház immunológiai osztályának főorvosa.
– Szerintem a nemiséggel, az egészséges szexuális magatartással összefüggő kérdéskör a fiatalok számára, későbbi életük tudatos alakításában van olyan fontosságú, mint a karrier építése. Nem beszélve arról, hogy a veszélyek elkerülésével jóval nagyobb az esély a családalapításra, márpedig – minden szélsőséggel ellentétben – ezt az örök vágyat még nem sikerült kiirtani a nőkből és a férfiakból.
Az utóbbi évek nemzetközi szakmai fórumain arra is felhívták a figyelmet, a fejlettebb világban nagy az eshetősége annak, hogy az AIDS-járvány minél nagyobb számban érintheti a serdülőket, hiszen a médiumokban egyre több az őket megcélzó, deviáns, szélsőséges szexualitásra utaló film, műsor. A nyílt színi közösüléseket a valóságműsorok emelték be a köztudatba, akárcsak a trágárságot, az obszcén szavakat, a csótányevést, a férfi és női méltóság, a szexualitás lealacsonyítását. Mit gondol e „tünetegyüttesről” az orvos, aki hivatásánál fogva nem ítél, csupán naponta látja, hová vezet mindez?
– Tévhitnek tartom, hogy az egész társadalomban az AIDS megelőzése az egészségügy kompetenciája lenne. Hiszen a szexuális viselkedés nagyban összefügg az életmóddal, a társadalom által tolerált vagy sugallt, netán követendőnek tartott magatartásformákkal, a kisebb közösségekben uralkodó normákkal. S ha már az utóbbinál tartunk, azt minden esetben világossá kellene tenni, ha valaki a nagyobb kockázatot jelentő szexuális magatartást „vállalja”, vagy intravénásan fogyaszt drogot, az milyen negatív egészségi hatással jár. De legalább ennyire hangsúlyozandó, hogy ha az illető változtat a szokásain, miként csökkennek ezek a kockázatok.
– Amikor kiderül a betegségük, meghallgatják-e ezeket az intelmeket, vagy csak legyintenek mindenre?
– Nem a mi dolgunk, hogy valakinek megváltoztassuk a szexuális orientációját. Nyilvánvaló, hogy a magas fertőzési kockázatokat vállaló közösségekhez – például egy melegbárba vagy -klubba – csak azok tudják eljuttatni a kockázatcsökkentő információkat, akik közéjük tartoznak. Az intravénás kábítószeresekhez pedig vagy az a szociális munkás, akit elfogadnak, vagy olyan személy, aki maga is tudja, miről beszél.
A hazai meleg férfi és női szervezeteket ismertető és a szolgáltatásokat közlő honlapon az anonim AIDS-szűrés lehetőségei, valamint a megelőzést szolgáló szervezetek is megtalálhatók. A fertőzöttek társadalmi és nembeli rétegzettségét ismerők szerint a stabil párkapcsolatban élő homoszexuálisok – ahogyan az AIDS-veszély tudatosodása óta a világban is megfigyelhető – igyekeznek vigyázni magukra és partnerükre. Komoly veszélyt jelentenek viszont azok a találka- és szórakozóhelyek, amelyek a csoportos és névtelenül bonyolított aktusokra specializálódtak. (Szép számban nyíltak ilyenek a fővárosban és vidéki városokban is.) A prostituáltak számára kötelező az időszakonkénti HIV-szűrés, de kevesen élnek e lehetőséggel, pedig a múlt évben a fővárosban még egy speciális szűrőbuszt is kaptak közpénzből. Érdekes, hogy 2002-ben, amikor egy orvoscsoport kidolgozta az egészség évtizedének nemzeti programját, a kiemelt témák között szerepelt a hazai AIDS-helyzet, ám hogy a leírtak és a tennivalók ajánlása után történt-e mérhető és távlatokban gondolkodó kormányzati cselekvési terv, arról nincs tudomása Bánhegyi Dénesnek.
A nemzetközi jelentésekben Magyarországot még az enyhén fertőzött országok között tartják számon. Ám a szakemberek szerint a tendenciákat, földrajzi környezetünket és a társadalmunk morális állapotát figyelve az „elkényelmesedésért” komoly árat fizethetünk.
– Jelenleg 650-700-ra tehető azoknak a HIV-vírus által fertőzött személyeknek a száma, akikről tudunk és Magyarországon élnek. Ez a szám nem azonos a közismertebb adattal, amely szerint 1985 óta 1200 HIV-fertőzöttet említenek, hiszen voltak közöttük olyan külföldiek, akik hazamentek, mások pedig időközben meghaltak. Ismereteim alapján viszont ma legalább 2500-3000 olyan fertőzött él az országban, aki nincs tisztában az állapotával. Az osztályunk által gyógyszeres kezelésben részesülő négyszáz HIV-fertőzött betegből a mögöttünk hagyott évben mindössze két személynél észleltük, hogy átlépett egy határt, AIDS-beteg lett. Azoknak a számára, akik életmódjuknál fogva nagyobb kockázatot vállalnak, könynyebbé kellene tenni, hogy a HIV-tesztet elvégeztessék, s az is sokat segítene, ha a háziorvosok és más területeken dolgozó kollégák bizonyos tüneteknél a vizsgálatok során ezzel az eshetőséggel jobban számolnának. Ez az AIDS megelőzésének igen komoly mozzanata lehet, amelyhez szintén egy átfogó program kidolgozása szükséges – mondja Bánhegyi doktor.
Térségünket illetően Ukrajnában tapasztalható a fertőzöttség ugrásszerű emelkedése, amely az intravénás kábítószer-fogyasztás elterjedtségével függ össze. De súlyos a helyzet többek között Oroszországban, Romániában, egyes balti államokban, s a délszláv országok sem jelentenek kivételt. A fertőzöttség kiterjedtsége szorosan összefügg a férfi és női prostitúció kereskedelmi útvonalaival. Az utóbbi években áttevődött az úgymond átlagos életvitelű, heteroszexuális rétegekre is. Az emberi könnyelműséget, amely számos tekintetben változatlan e téren, talán az is erősíti, hogy míg a nyolcvanas évek elején az AIDS diagnózisa egyenlő volt a szenvedéssel és a biztos halállal, a kezelésben jelentős előrelépés történt, bár a vírust nem tudják kiölni a szervezetből.
– Az első betegeinknél, ha kiderült, az illető már az AIDS stádiumába került, a hónapjaik meg voltak számlálva. Az osztályon a kilencvenes évek közepétől bevezetett, több összetevőből álló gyógyszeres kezelésekkel – amelyek a vírus szaporodását gátolják, és a szervezet immunrendszerét erősítik – megváltozott a betegség lefolyása. Talán az is mond valamit, hogy a négyszáz beteg közül most csak hárman vannak az osztályon. Igaz, a terápiának vannak kellemetlen mellékhatásai is, de az eredmények alapján minden reményünk megvan rá, hogy akiknél egy évtizede elkezdtük a kezelést, további elviselhető életre számíthatnak. Igaz, ez nem semlegesíti azt a lesújtó tényt, hogy a közelmúltban harmincegy súlyos állapotú fertőzött került a látókörünkbe.
Költséges terápia. Az Egyesült Államokban egy beteg évi kezelése 10-12 ezer dollárba kerül. A gyógyszeres terápiának tulajdonítják, hogy 1996 és 1997 között 44 százalékkal csökkent az AIDS-szakaszba lépők halálozási aránya. (Igaz, ezeket a költségeket nem mindenki tudja vállalni.) Egyes harmadik világbeli országokban a gyógyszerek olcsóbb változatát kezdték gyártani. Hazánkban egy beteg évi gyógyszerezése egymillió forint körül van, de jóval meg is haladhatja azt. A költségeket az egészségbiztosító állja.
