Aki nem tudott megalkudni a hazugságokkal

Bauer Sándor 1969. január 20-án déltájban villamosra szállt, és elindult a Nemzeti Múzeum felé. Tizenhét éves volt. Felsétált a múzeum lépcsőin, talán hosszú óráknak tűnt számára az a néhány perc. Egy óra után néhány perccel lecsavarta a táskájába rejtett palack kupakját, és ruhájára locsolta a benzint. Majd elővette a gyufát, és lángra lobbantotta. Még otthon anyja szekrényéből kiemelt egy lepedőt, amit testére tekert. Ahogy a láng a benzinnel átitatott ruhájához ért, egész teste lángba borult. Tudta, hogy alig egy-két perce lesz az üzenetre, így aztán, amikor lángolni kezdett, lengetni kezdte a két kezében tartott kis nemzetiszínű zászlókat. Néhány perc alatt két-háromszáz ember gyűlt össze a Múzeumkertben. Szemtanú volt Bihari Imre orvostanhallgató is, aki későbbi kihallgatása során elmondta, miként próbálta megmenteni a fiatalember életét: „Barátommal együtt odafutottunk, és mindketten levettük a kabátunkat, azzal igyekeztük eloltani a lángokat… Az illető fiatalember mindvégig eszméleténél volt, azt hallottam, hogy kérdéseket tettek fel neki, amelyekre válaszolt. Többek között azt kérdezték tőle, miért tette, amire olyan választ adott, hogy „…hazaszeretetből”, „…tiltakozásból”. Arra a kérdésre, hogy mi ellen akar tiltakozni, kijelentette: „…az orosz megszállók ellen”. Azt is mondta, hogy „a cseh testvér is megtette”.
Jan Palach néhány nappal korábban 1969. január 16-án a prágai Vencel téren ugyanúgy végzett magával, mint Bauer Sándor. Ő adta az ötletet és a példát. Ő harmadfokú égési sérülésekkel került kórházba és három nap múlva meghalt. Jan Palach halálakor a csehszlovák kormány, a kommunista párt részvéttáviratot küldött a családnak. Holttestét a Károly Egyetemen ravatalozták fel, a temetésén majd egymillióan vettek tőle búcsút. Ma a Vencel téren emlékmű áll az ifjú tiszteletére. A szovjet megszállás elleni tiltakozások során emberi fáklyák égtek: 1969. január 20-án Pilsenben Josef Hlavaty (25 éves), 21-én Znojmóban Jozef Jaros (19 éves), 22-én Brünben Miroslav Malinka (22 éves), a leopolvi börtönben Frantisek Bogyi, 23-án Léván Jan Gabor (22 éves), 24-én Pozsonyban Emanuel Sopko (23 éves) követte Jan Palachot. Ugyanezen a napon Blanka Nachazelova 18 éves prágai diáklány gázzal mérgezte meg magát. Búcsúlevelében leírta, öngyilkosságának oka ugyanaz, mint Jan Palaché volt, és bocsánatot kért, amiért nem volt bátorsága felgyújtani magát. 1970. február 13-án Brassóban Moyses Márton székely fiatalember máglyája lobbant.
Bauer Sándort a mentők beszállították a Központi Honvéd Kórházba. Őt is harmadfokú égési sérülésekkel kezelték. A kórtermét rendőrök őrizték, csak szülei és nagybátyja látogathatta. Barátait a rendőrség naponta több órán keresztül kihallgatta, Sándor szüleinek, barátainak írt búcsúlevelét a rendőrség elkobozta. Barátjának, Sabján Miklósnak a következőt írta, ami a rendőrségi vizsgálati dossziéban maradt ránk: „Ti meg fogjátok érteni, vasárnap Prágában önkéntes tűzhalált választotta egy fiatal. Tiltakozásul az orosz csapatoknak Csehszlovákiát megszálló utasítás ellen. Éljen a Cseh, Lengyel, Német, Román és Magyar Proletariátus. Halál az orosz megszállókra! Oroszok, menjetek haza!”
Az élet-halál között lebegő Bauer Sándort január 22-én, este hét órakor a kórházi ágyán előzetes letartóztatásba helyezte a rendőrség. Az indokolás a következő volt: „A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a nevezett január 20-án 13.00 és 14.00 óra között a fővárosban, a Múzeumkertben magát benzinnel leöntötte, és felgyújtotta, hogy így önkényes tűzhalált haljon. Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon. Az eddigi meghallgatott tanúk vallomásából az is megállapítható, hogy a nevezett barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett. Ezt a felfogását széles körben terjesztette. Nevezett ügyében a fentiek szerint határoztam, mert szabadon hagyása esetén tartani lehetne attól, hogy az általa megkísérelt bűntettet végrehajtaná, vagy egészségi állapotában kárt tehetne, illetve szabadlábon hagyása a köznyugalmat zavarná. Továbbá alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon való hagyása esetén a még fel nem derített és ki nem hallgatott személyekkel összebeszélve a bűntett felderítését nehezítené.” A jegyzőkönyvet édesapjával íratták alá. Bauer Sándor másnap hajnalban meghalt.
A kádárista sajtó megpróbálta öngyilkosságnak beállítani Bauer Sándor mártír tettét. A temetés időpontját is a rendőrség határozta meg. 1969. január 28-án, 9 órakor a Rákoskeresztúri új köztemetőben hantolták el. A szülőkkel a hatóság titoktartási nyilatkozatot íratott alá, a közvetlen hozzátartozókon kívül más nem is tudott Bauer Sándor haláláról és temetéséről. Napokkal a gyászszertartás előtt a temetőbe titkosrendőröket küldtek, hogy ha Bauer Sándor temetéséről mégiscsak érdeklődnének, ők adjanak „felvilágosítást”. A temetkezésre vonatkozó szervezeti, technikai intézkedéseket hét pontban dolgozta ki a politikai rendőrség, ebből az egyik pont a következő: „Január 27-én, 11 órakor a szülőkkel megbeszélést tartottunk a körülmények tisztázása céljából. Amennyiben speciális kívánságuk, kérésük merülne fel, azt azzal a feltétellel fogadjuk el, hogy a temetés csak zárt, szűk körben történhet. Amennyiben a halott elhamvasztását kérnék, úgy ezt elősegítjük, miután a továbbiak szempontjából politikailag előnyös.” Bauer Sándor barátai, Berger István és Sabján Miklós ellen később eljárást indítottak. Hónapokon át naponta faggatták őket, csak 1969. március 17-én zárták le az eljárást. Figyelmeztetésben részesítették őket „bejelentési kötelezettség elmulasztása” miatt. A Bauer Sándor elleni vizsgálatot 1969. március 19-én, ötvenhat nappal a halála után zárta le a rendőrség. Sírját továbbra is éveken keresztül figyelték. Bauer Sándor neve a titkolózás ellenére hamarosan fogalommá vált a fővárosban és az egész országban.

Jó helyen a lobogó. Rákoshegyen, egy családi házon egész éven át lobog egy kopott címeres nemzeti zászló. A legjobb barátom lakik ott, aki egyszer elmesélte: idős édesanyja kapta a zászlót Bauer Sándor nagybátyjától emlékbe. Etus néni azóta minden esztendőben január 20-án eljön a Nemzeti Múzeum kertjébe, ahol a mártírhalált halt Bauer Sándorra emlékeznek. Az idős néni talán nem is tudja: azokat a rendszerváltás előtti március 15-i ellenzéki felvonulásokat, amitől annyira óvta gyerekét, Bauer Sándor tűzhalála indította el. Jó helyre került az a lobogó Rákoshegyre.