Amerika kettős morálja

Amerika külföldön előmozdította a szabadság ügyét, odahaza pedig növekedett a jólét, az ország biztonságosabb lett – értékelte a búcsúzó 2005-ös évet George W. Bush, külön méltatva az Irakban és Afganisztánban elért politikai vívmányokat. Az Egyesült Államok elnökének önbizalma tehát töretlen, ami az elmúlt év történéseit figyelembe véve legfeljebb az amerikai választók baja lenne, ha egyúttal nem a világ egyetlen szuperhatalmáról volna szó. Ám mivel így van, úgy is mondhatnánk, közügy, hogy a mindinkább egy dekadens birodalomként viselkedő világhatalom első embere egyre kevésbé érzékeli a valóságot. Azt a valóságot, amely sajnos korántsem olyan rózsás, mint azt Bush látja, illetve láttatja.
Az elmúlt év egyik legnyugtalanítóbb jelensége ugyanis az volt, hogy az egy ideje már több tekintetben is erősen egykori hidegháborús ellenfelére emlékeztető Egyesült Államok morális értelemben mind rosszabb hatást gyakorol a világra. A szuperhatalom jelenlegi meghatározó vezetőinek lépései pedig erkölcsi értelemben mindinkább alkalmatlanná teszik az Egyesült Államokat az önként magára vett globális funkciók teljesítésére.
Ez a folyamat valójában 2001. szeptember 11-ével kezdődött, az Egyesült Államok ugyanis nem igazán jól értelmezve az ellene irányult gyilkos támadást, sok tekintetben saját érdekeinek érvényesítésére használja, egyúttal mindinkább hiteltelenné teszi a terrorizmus elleni harcot. Jó példa volt erre az Irak elleni támadás, amelyet hamis bizonyítékokra alapozva, ezzel a nemzetközi közösséget félrevezetve, az ENSZ BT felhatalmazása nélkül indítottak. A jelentős részben gazdasági motivációk vezérelte „demokráciaexport” ráadásul magát a demokráciát is sokak szemében lejáratja. E morális válságot tovább mélyíti, hogy a terrorizmus elleni harc sok esetben olyan módszerekkel folyik, amelyeket éppen a terroristák használnak előszeretettel. Ilyen a törvénytelen fogva tartás vagy az Irakban foganatosított kínzások. Az Amerika által a nemzetközi politikában előszeretettel alkalmazott kettős mérce tehát kettős morállal egészült ki. Ezt az álságos magatartást jól demonstrálta az immár a szövetségeseket sem kímélő lekezelő hozzáállás. Mivel a kínzás tilalmát az Egyesült Államokban az alkotmány is rögzíti, a megkínzandó foglyokat Amerika lényegében külföldre, immár nem csupán a fejlődő világba, hanem az ilyen módszerekre kínosan ügyelő Európába is exportálta. A Közép-Európát is érintő „titkos börtönök” körüli botrány akkor is hatalmas pofon az előző rendszer alkalmazta erőszakot éppen csak felejtő fiatal demokráciák számára, ha e botrányos esetek inkább csak valószínűsíthetők, mintsem bizonyíthatók. Ezen országok kormányai ezáltal kimondatlanul is ugyanúgy az amerikai politika túszaivá váltak, mint a „titkos gulágok” foglyai. Ha lehet, még álszentebb volt az amerikai reagálás, hiszen a kibontakozó botrányt látva Washington nem megszüntette, csupán az elnézőbb Afrikába és a posztszovjet térségbe telepítve folytatta e gyakorlatot. Mindezt csak betetőzték a CIA olaszországi emberrablásai. Mindezek megítélését az sem enyhíti – sőt! –, hogy a legnagyobb amerikai titkosszolgálat az elnök utasítására az illetékes bíróságokat megkerülve hallgatott le hazai telefonokat, majd mint legutóbb kiderült, úgynevezett „kémsütiket” (cookie-kat) telepített a honlapját felkereső internetezők számítógépére.
A legnagyobb probléma ezzel az, hogy a világnak túlságosan sok kihívással kell megküzdenie ahhoz idén is, hogy legnagyobb hatalma ily módon diszkreditálja magát. Ez a kettős morál ugyanis nem csupán Amerikát, hanem az egész világot gyengíti.