Longobárdok a Kárpát-medencében – fiatal feleségét apósa koponyájából itatta a király

A Hun Birodalom bukása után átmenetileg a longobárdok jelentették a hatalmi tényezőt a Kárpát-medencében. A longobárdok harcoltak a gepidákkal, majd az avarok előretörésével kivonultak a Kárpát-medencéből.

Longobárdok és gepidák harcolnak egymással a Kárpát-medencében

Szörnyű bosszú

Az asszony ezután bosszút forralt: elhatározta, megöleti férjét. Paulus Diaconus így írta le a történteket:

A tragédia előtti pillanat: Rosamunda az alvó király ágyánál.

„Rosamunda […] mialatt Alboin déli álmának átadta magát, mély csendet parancsolt a palotában, s minden fegyvert eltávolíttatott, a király kardját pedig erősen odakötözte az ágy fejéhez, hogy megragadni vagy kirántani ne tudja. […] a minden vadállatnál kegyetlenebb asszony bebocsátotta Peredeót, a gyilkost. Az álmából tüstént felriadt Alboin, felismerve a fenyegető veszélyt, kezét gyorsan a kardja után nyújtotta, ami azonban olyan erősen le volt kötözve, hogy nem tudta kiszabadítani, de egy lábzsámolyt megragadva egy kis ideig azzal védte magát. De fájdalom, a harcedzett, s igen bátor férfiú semmit sem tehetett ellenfelével szemben, s mint valami magatehetetlent gyilkolták meg.”

Paulus Diaconus longobárd származású szerzetes volt és saját népének történetét Nagy Károly udvarában írta meg.

A longobárdok, az utolsó germán hódítók Nyugat-Európában, kifejezetten harcias és kegyetlen nép volt. A náluk sokkal erősebb avarok, majd a frankok lettek a végzetük. 

A longobárdok vaskoronája. Forrás: Wikipedia

Eltűntek a népek tengerében

751-ben a longobárdok elfoglalták Ravennát, majd Róma felé vonultak. A fenyegetés hatására a pápa a frankokhoz fordult segítségért, Pippin király seregei pedig megállították a longobárdok előrenyomulását. 

A pápai államot (Vatikánt) Kis Pippin e győzelem után adta a pápának. 

Miután Nagy Károly végleg felmorzsolta a longobárdokat 774-ben, a longobárdok eltűntek a népek tengerében. 

A longobárdok jelentősége:

1. kultúraközvetítő szerepük volt,

2. erős, harcias népként emlékszünk rájuk,

3. nevüket a mai Lombardia őrzi.