Beszélhet a túlélő és a fekete doboz

Riporterünk a lezuhant szlovák gép roncsainál járt, nem sokkal azután, hogy a gép eddig tisztázatlan okokból hegynek ütközött. A mentés kezdeti szakaszát ilyenkor jellemző zűrzavar mellett azt tapasztalta: nem vagyunk felkészülve ilyen katasztrófák kezelésére.

Csütörtök este, alig egy órával a szlovák AN–24-es gép roncsainak felfedezése után veszteglő terepjárók állták útját a mozgóképes, mentésre siető járműveknek. A kifejezetten meredek, keskeny hegyi úton rendőrök, tűzoltók, mentők próbálták félretenni az útból a lerobbant kocsikat, s akik ott voltunk, mindannyian megtapasztaltuk, hogy mennyire veszélyes autót tolni, ha nincs talaj, csak hó és jég az ember lába alatt.
A katasztrófavédelem egyik elakadt, és az utat elálló fehér terepjáróját például nemes egyszerűséggel megmarkolta a felfelé igyekvő mentőcsapat, s úgy pakolta be két út menti fa közé, mintha bevásárló- szatyor lett volna.
A Gergely-hegyen lezuhant szlovák An–24-es gép roncsai és Hejce között voltunk félúton, mintegy öt kilométerre a falutól – kellett a hely a folyamatosan érkező újabb egységeknek, akik nem tudtak továbbhajtani: több száz ember igyekezett mihamarabb elérni a katasztrófa Hejce közeli erdőterületét a mínusz tíz Celsius-fokos januári hidegben.
A helybéliek egész éjszaka főzték a teát, készítették az ételt a hegyen dolgozóknak, a környékbeli favágók pedig egyetlen szóra összeálltak, hogy utat vágjanak a bozótban.
A Gergely-hegy erdei útjai szinte járhatatlanok a hóban, mindazonáltal csak ezeken az utakon lehetett eljutni a lezuhant géphez. A mintegy tíz kilométeres táv elején még csak-csak mozogtak a terepjárók, viszont amikor egy kis emelkedővel kellett megküzdeni, jó néhány kocsi feladta a küzdelmet.
A gépet, illetve ami maradt belőle, a tűzoltók lámpáinak fénye mellett pillantottuk meg: a szétszóródott roncsok, élettelen emberi testek közelében a sokat tapasztalt katasztrófavédelmi és rendőrségi szakemberek arcán is kiült a döbbenet. Letört fenyőfakoronák, szétszórt repülőgép-alkatrészek, emberi testek hevertek mindenütt 30-40 méteres körzetben.
[Még…] Folytatás a 21. oldalon >
Folytatás az 1. oldalról >
Csaknem egy-másfél kilométer hosszan borotválta le a fákat az An–24-es gép, mígnem lelassult, s becsapódott a Gergely-hegyi fák közé. Mintha a pilóta leszállási manővert hajtott volna végre, csak éppen a kifutópálya nem volt sehol.
Dobozok, személyes használati tárgyak, apró gépelemek mindenhol, miközben a letört faágak között botorkáltunk. No és halottak – akár a gép roncsai, szétszóródva.
Tegnapelőtt negyvenhárom emberrel a fedélzetén zuhant le a Pristinából Kassára tartó szlovák An–24-es katonai szállító repülőgép csütörtökön este fél 8 tájban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejce térségében. Mindössze egy ember élte túl a katasztrófát, őt egy szerencsi mentőautó szállította a kassai megyei kórházba.
A mentési munkálatok megmutatták: hiába a heroikus küzdelem az esetleges túlélők megmentéséért, a jó szándék, ha mind a katasztrófavédelem, mind pedig a helyi mentők felszerelése elégtelen egy ilyen rendkívüli helyzet kezelésére.
Este fél 9 tájban indultak meg a népes mentőegységek a katasztrófa helyszíne felé teherautókkal, mentőkkel, négykerék-meghajtású személyautókkal. Ám a mozgásra képes terepjárók egyre jobban eljegesítették az erdei ösvényt, emiatt pedig az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) vezetője, Tatár Attila is jobbnak látta, ha gyalog folytatja az utat velünk egyetemben.
Időközben egy Lada Niva terepjáróból szólt ki a vilmányi vállalkozó, Mondreán György, s felajánlotta ingyenes utazási szolgáltatását. Araszolás közben Mondreán úr kemény szavakkal bírálta a magyar katasztrófavédelem technikai felszereltségét, s azt állította, ezekkel a Mitsubishi és még ki tudja, milyen terepjárókkal csak terepen nem szabad közlekedni, sem csörlő rajtuk, sem differenciálzár. Az egyik lerobbant terepjáróra mutatva odabökte: ezen a metálfényezésű masinán biztosan nyári gumik vannak, ennek ugyanis mennie kellene ezen a terepen, mégsem halad.
Szűk kapacitás mentésre
Egy a mentésben részt vevő szakember szerint ez alkalommal egyértelműen kiderült: Magyarországnak nincs kapacitása arra, hogy kezelje az ilyen helyzeteket. Szerinte a rendvédelmi szervek nem gondoskodtak a különféle csoportok közötti megfelelő kommunikációról, emiatt a faluból kivezető egysávos, másfél kilométeres úton közlekedő járműveknek hosszan kellett vesztegelniük, míg a szemközti irányból érkező nagyon óvatosan átaraszolt mellette. Míg nyolcvanmillió forintot költenek tűzoltóautókra, addig nincs kétszázezer forintjuk arra, hogy hóláncot vegyenek. A szakember úgy vélte: a magyar államnak, a belügyi, a hadügyi és egészségügyi tárcáknak fel kellene készülniük az ilyen szélsőséges helyzetek kezelésére.
A Miskolci Speciális Mentők például kérdésünkre elmondták: motoros szánokkal készenlétben álltak, ám hiába várták a felkérést az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságtól (OKF).
A bajt növelte, hogy a hazai mentőhelikopteres flotta is romokban hever.
Azt Dobson Tibor, az OKF szóvivője lapunknak is elismerte: ezen a terepen és a félméteres hóban a jól felszerelt járművek is csak úgy bírtak közlekedni, hogy kerekeik alá pokrócot, rőzsét helyeztek, és a szűk erdei úton valóban csak nagy nehézségek árán fértek el egymás mellett. Hozzáfűzte: a nem csak városokban használt tűzoltósági járműveket négy évszakos terepgumival közlekednek. Optimális természetesen a megfelelő téli és nyári felszerelés lenne, de ilyenek anyagi megfontolásokból nincsenek minden tűzoltóságnál.
Amikor a helyszínre értünk, tudtuk meg, akadt egy túlélő. Épp egy mentőautóba tették be, ez a szerencsi mentőállomás gépkocsija volt, amelyet vagy harminc-negyven ember fogott körül. A mentőautó Kassára szállította a sérültet. A 27 éves Martin Farkas a fején sérült, ám – mint megtudtuk – az orvosok bizakodóan nyilatkoztak felépülésével kapcsolatban. Mobiltelefonon ő értesítette a feleségét, miután magához tért a zuhanás után. Az orvosok szerint szinte csodával határos, hogy könnyű horzsolásokkal és égési sérülésekkel túlélte a szerencsétlenséget. A kassai kórház orvosainak pénteki tájékoztatása szerint a férfit sokkos állapotban, nem sokkal tegnap hajnali három óra után a magyar mentőszolgálat szállította a kassai kórházba, ahol azonnal orvosi ellátásban részesült. Információk szerint a beteg legsúlyosabb sérülése agyduzzanat, de annak következményeiről csak két nap múlva tudnak biztosat mondani: várhatóan csupán két hét kórházi kezelésre lesz szükség.
Végzetes útvonal
A baleset okai egyelőre ismeretlenek, a repülőgép fekete dobozának tartalmáról ugyanis nincs hír. A szlovák gép a román–magyar határon lévő, Nagyváradhoz közeli Narka elnevezésű jelentőpontnál repült be Magyarország fölé – tájékoztatta lapunkat a Hungarocontroll illetékese, aki elmondta azt is, hogy ezután egyenesen repült tovább a tervezett kilépési pont felé. A hegyoldalnak csapódó gép repülésének utolsó perceiben már a szlovák légiforgalmi irányítással állt kapcsolatban, annak ellenére, hogy még magyar terület felett járt. Ennek az az oka – tudtuk meg a Polgári Légügyi Hatóság szóvivőjétől –, hogy a határhoz rendkívül közel fekvő kassai repülőtér felelősségi körzete – az úgynevezett delegált légtér révén – benyúlik Borsod-Abaúj-Zemplén megye fölé. Szakértők a repülőtér navigációs térképe, a gép érkezésének iránya és a szélirány alapján valószínűnek tartják, hogy az An–24-es a kassai 01-es leszállópályát közelítette volna meg rádiónavigációs rendszer segítségével. A becsapódás helyszíne alapján azonban a gép még nem volt a leszállópálya tengelyében – amelynek meghosszabbítása a Hernád alacsonyan fekvő völgye felett húzódik –, hanem attól több kilométerre keletre repült, a majdnem nyolcszáz méteres csúcsok felé. Szakértők szerint a be- és kilépési (Keked) pontot egyenessel összekötve olyan útvonal adódik, amely keresztezi a gép végzetévé vált Zempléni-hegységet.
A hegy oldalában, a gép roncsainak környékén csütörtök éjszakai ottjártunkkor megpillantottuk a megyei rendőrség vezetőit, a borsodi katasztrófavédelmi igazgatót, valamint Havril Andrást, a Magyar Honvédség vezérkari főnökét. Rajtuk kívül persze még számos magas beosztású tisztviselő érkezett a lezuhant géphez, csak a sötétben nem lehetett mindenkit felismerni.
A szlovák mentőegységek néhány tagjától szerzett információink szerint magyar részről segítőkészségben, együttérzésben nem volt hiány a Gergely-hegyen. A parancsnokok szervezték a gép roncsainak, alkatrészeinek begyűjtését, illetve a halottak számának megállapítását, köztük Kökényessy Antal vezérőrnagy, Borsod-Abaúj-Zemplén megye rendőrfőkapitánya is.
Félezren segítettek a bajban
Tegnap estére megtalálták a csütörtök este lezuhant szlovák katonai szállító repülőgép valamenynyi áldozatát, s a holttesteket kiemelték a roncsokból. A halottakat előbb Hejcére, majd innen egyenesen Szlovákiába szállítják. A gép roncsait is Szlovákiába viszik.
Ami minket illet, a visszaút már simábban ment, mint odafelé. Egy magas rangú rendőrtiszt kérte meg Mondreán Györgyöt, hogy beszállhasson az autóba, s velünk jöhessen vissza Hejcére. Útközben úgy számolt, csütörtökön este ötvenöt rendőrt vezényeltek ki a Borsod megyei főkapitányságról, s úgy saccolta, körülbelül félezer ember vette ki részét aznap este a mentésből. Mondreán úr lelassított néhány félreállított nyugati autó mellett, s megmutatta: még a gumifelület sem alkalmas a hejcei hegyi utak „megmászására”.
A cikk írásában közreműködtek: G. Juhász Judit,
Zord Gábor László