Buli

Ezt figyeld! December végén megismerkedtem egy itt élő kirgiz meteorológussal, aki bevallotta, hogy otthon nem tudott megélni, ezért elindult a nagyvilágba szerencsét próbálni, és most kilós ruhát árul Kőbányán, egy gyorsbüfé női mosdójában. Összehaverkodtunk, megengedte, hogy kiválogassak néhány divatos darabot. A bőrsapkákat ajánlgatta, de végül fél áron vettem tőle egy páncélöklöt. A hónom alatt vittem haza, olajos rongyba csavarva. Másnap aztán felhívott Szegecs, hogy eszelős szilveszteri buli lesz nála, ott lesznek a fedélzeten a legjobbak, de nélkülem el se kezdik, mert én vagyok a király. Nem kérdés, ott a helyem!
Vittem magammal a páncélöklöt, hadd lássanak a fiúk valami szépet is, ne ragadjanak le a piánál és a hat ribizlinél, akiket Szegecs telefonon rendelt, mert szerette, ha a vendégek dúskálnak az élő húsban. Szegecs is király, akkora szíve van, mint ide Tibet! Éjfélkor lazításképpen az őrületbe kergettem két visító ribizlit a ruhásszekrényben, aztán meztelenül brékeltem egy fél órát az előszobában, utána kicsomagoltam a páncélöklöt. Eldobták magukat tőle. Sorban mindenki a kezébe vette, tapogatta, nyalogatta, a vállára próbálta. Akkor aszongya nekem Szegecs és a mostohatestvére, a Rigó, hogy bármibe lefogadják, hogy nem merek lőni a páncélököllel, hiába játszom a nagymenőt. Kicsoda nem mer? Figyejjél, bármikor lövök vele, érted, bármikor! Most is? Most is. Nem hitték a köcsögök. Nagy a szád, Rambó, a gatyád meg tele babfőzelékkel. Babfőzelékkel? Na, akkor figyuzzatok! Kicsomagoltam az újságpapírból a három szárnyas gránátot, megtöltöttem a páncélöklöt. Álltam vele a szoba közepén, nagy csend lett! Mehet, kiscserkészek? Jól van, de ne az utca felé, mert abból balhé lesz, aggódott Szegecs. Oké, fiúk, akkor most lebontom a bejáratot.
Eszméletlen nagy durranás, sistergés, robaj, mindjárt hanyatt is estem, bele a kottaszekrénybe, mert Szegecs nővére zongorista. A többiek a falhoz lapultak, de volt, aki hasalt, és magára húzta a futószőnyeget. Az ajtó helyén lyuk tátongott, a fal is bedőlt, aztán ahogy oszlott a por, látni lehetett, hogy a lövedék leszakított egy darabot a függőfolyosóból, és becsapódott a szemben lévő ház tetejébe. A vállamat veregették. Szép volt, öcskös! Jó a csúzlid, haver! Akkor elém állt Hagyma, és elkérte a páncélöklöt. Minek az neked, te fakofferes? Aszongya, rohadtul szívesen bedurrantana a konyhába, de Szegecs tiltakozott, hogy akkor nagy rendetlenség lesz, ő pedig nem szeret sepregetni.
Elismerem, hogy Hagyma egész jól lőtt. A fal tövig beborult, a törmelék betemette a konyhabútort, mindenfelől spriccelt a víz, pislogott az összes lámpa, ráadásul egy kis légnyomást is kaptunk, a ribizlik dadogtak, és rémülten a fejükre húzták a bugyijukat. Rigó hátába vágódott a teafőző kanna, a Pomázi ikrekre pedig rádőlt az ajtókeret, ráadásul egy ősz krapek jelent meg a romok tetején kormos pizsamában. Kiderült, hogy Szegecsék szomszédja, aki a hangoskodás miatt balhézott. Üvöltve érdeklődött, hogy hová lett a fal. Hagyma megfenyegette, ide hallgasson, papicsek, gyorsan másszon viszsza az ágyba, mert ha nem fogad szót, letaroljuk az egész lakását. Állítólag Szegecs reggel szólt neki, hogy buli lesz, együtt búcsúztatja az óévet néhány régi jó barát, nézze el, ha kicsit hangosabbak leszünk, mire azt válaszolta, hogy csak nyugodtan, ő ugyanis mély alvó.
A nagy ijedségre megittunk harminc üveg sört. Közben előkerült Fasírt, akinek a tarkóján születése óta nem nőtt haja, kérdeztük, hol volt idáig. Kiderült, hogy a fürdőkádban ült két ribizlivel, állítólag a János vitézből olvastak fel részleteket. Körülnézett, és csodálkozva kérdezte, mitől néz ki így a lakás? Na, vajon mitől? Kipróbáltuk a páncélöklöt. Micsoda? Engem kihagytatok, aljas, szemét disznók? Elém állt, és könyörgött, hogy ő is hadd lőjön egyet. Annyira akarta, hogy még a tetoválásai is elhalványultak. Túl sokat kívánsz, haver. Erre elsírta magát. Úgy bőgött, mint egy taknyos kölyök. Itt van, egye meg a fene! A kezébe nyomtam a megtöltött páncélöklöt. Fasírt szipogva forgolódott, nézegetett, hogy merre lőjön. Mindnyájan elérzékenyültünk ezen a százhúsz kilós nagy gyereken.
Ilyen jól kezdődött az év. Már az első órájában jót tettem valakivel.