Cívis beszéd

Csűry Bálint eltervezte, Kálnási Árpád hetven évvel később megírta a Debreceni cívis szótárt. Leletmentés, hiánypótló nagy vállalkozás, mondják róla a nyelvészkollégák, olyan mű, amelyet generációk forgatnak majd. Kétségkívül az utolsó pillanatokban sikerült még rögzíteni a történelmi jelentőségű szellemi központnak számító város sajátos szavait, nyelvi fordulatait.

Kálnási Árpádnak, mint minden jó tudósnak, szerencséje is volt. Olyan idős debreceni emberekre talált, akik cívis családban születve ismerték a régi életformát, nyaranta a város környéki tanyákon élve és dolgozva nevelkedtek fel, és megőrizték emlékeiket. Több mint száz adatközlőtől gyűjtött anyagot tanítványaival, de a legnagyobb segítségére egy négy polgárit végzett idős asszony, Ménes Andrásné Nagy Katalin volt.
A szótáríró első és legfontosabb feladata, hogy tisztázza, mire is készül. Kálnási Árpád tanulmányozva az elődök, így Csűry Bálint szamosháti és Bálint Sándor szegedi szótárának, valamint az Új magyar tájszótár szerkesztési elveit, úgy döntött, nem készít történeti szemléletű adattárat, mert az anyagmennyiség szétfeszítené egy kézikönyv kereteit, és harminc–ötven éves gyűjtőmunkára ítélné a nyelvészt. (A cívis szótár így is majd tíz esztendő munkájának eredménye.) Kihagyta a köznyelvi, más adattárakban fellelhető szavakat is. A magyar tájnyelviszótár-irodalom legújabb gyermeke e döntés nyomán a XX. századi Debrecen élő nyelvi anyagát tartalmazza. Harmincezer címszó, átlagban három-négy, végeredményben tehát százezer körüli jelentéssel.
Először a Csűry-hagyatékot kellett feldolgozni, idézi fel a kezdeteket Kálnási Árpád, a debreceni egyetem magyar nyelvészeti tanszékének docense. Csűry Bálint ugyanis, a tájszótárak készítésében jeleskedő nyelvész a múlt század harmincas éveiben már hozzákezdett az anyag összegyűjtéséhez, tanítványai, kollégái feldolgozták a debreceni fésűsök és gubacsapók, tímárok, pipakészítők, hentesek, földművelők szakszavait. (E gyűjtések némelyike meg is jelent nyomtatásban.) Mindez azonban a szótárírónak csupán alapul szolgálhat. A Kálnási-tanítványok – a Csűry-tanítványokhoz hasonlóan – folytatták ezt a munkát. Nevük és munkájuk eredménye szerepel a szótár előszavában.
„Magam is gyűjtöttem – mondja Kálnási Árpád –, ennek eredményeként készült el először a Cívis beszélgetések Debrecenből című könyvem, melyben a mindennapos témákhoz – gazdálkodás, lótenyésztés, kenyérsütés, disznóölés, társasági élet – kapcsolódó szövegek szerepelnek. Ezután kezdtük meg a munkát Nagy Katalinnal, aki hál’ istennek még ma, kilencvenöt évesen is remek szellemi állapotban van. Hozzá hasonló nyelvi intelligenciával és memóriával rendelkező asszonnyal gyűjtőmunkáim során még nem találkoztam. Olyan szavakra is emlékezik, amelyeket kisgyermekkorában hallott. Kikérdeztem tőle a Csűry-féle Szamosháti szótár szóanyagát. És mivel a szó a mondatban él, csak olyan szavakat és jelentéseket rögzítettem, amelyeket szövegbe is tudott foglalni. Úgy gondoltam, már készen vagyok az anyaggyűjtéssel, amikor rájöttem, nem készülhet cívis szótár a hortobágyi vonatkozások feltérképezése nélkül.”
De még hátravolt az Új magyar tájszótárral való szembesítés. Az akkor kilencvenesztendős Nagy Katalin tehát ismét munkába állt, és végighallgatta, majd a maga „nyelvjárására fordította” Kálnási Árpáddal a szótár addig megjelent köteteinek anyagát. Négyezer oldalt. Címszavakat, jelentéseket és a hozzájuk kapcsolódó debreceni szólásokat, közmondásokat. Így született meg végül a Debreceni cívis szótár anyaga. Olyan szavakkal, kifejezésekkel, amelyek többségét a mai debreceni ifjak már nem is értik, de egyszer talán kíváncsiak lesznek rájuk. Arra például, hogy mit jelent, ha „megvonul a kiterített ruha”, vagy milyen az a „csiribiri ember”.
A nyelvészkollégák őszinte örömmel és elismeréssel fogadták az új tájnyelvi szótárt, megértették, felismerték értékeit, tudták, hogy az valóban a leletmentés utolsó pillanataiban született meg. Bizonnyal Csűry Bálint is elégedetten szemléli odaföntről. Pusztai Ferenc, a Magyar értelmező kéziszótár főszerkesztője, maga is tapasztalt szótáríró tehát, új tájékozódási pontnak minősítette Kálnási Árpád munkáját, amelynek erénye, hogy a korszerű szótárszerkesztés elvei szerint íródott.
A Debreceni cívis szótár nem kizárólag a szűk nyelvészszakma számára készült mű. Mint minden jó adattárnak, ennek nyolcszáz oldala is élvezetes olvasmány. Kinek azért, mert felidéződik belőle gyermekkorának világa, kinek azért, mert élvezi a szép, különleges szavakat, a szellemes bölcsességet rejtő kifejezéseket. Debrecen lassan tűnő szellemi örökségét.
(A Debreceni cívis szótárt a debreceni egyetem magyar nyelvtudományi tanszéke jelentette meg, anyaga a http: //mnytud.arts.unideb.hu/sorozat/dcsz internetcímen is megtalálható)