Csinos bankbotrány

A 90-es évek „tiszta kezek” korrupciós botrányához hasonlítható ügy van kibontakozóban Olaszországban. Akkor szinte az egész politikai elitet érintette a közéleti kenőpénzskandalum, most viszont a pénzügyi szféra van terítéken, politikai felhangokkal.

2006. 01. 01. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ezüsttálcán kínáltuk neked a bankot – hetvenkedett Stefano Ricucci kétes hírű ingatlanmágnás a tekintélyes Banca Nazionale del Lavoro (BNL) római bank privatizációjával kapcsolatban. A telefon másik végén a szintén szédületes pénzügyi karriert befutott Giovanni Consorte, az Unipol biztosítótársaság vezérigazgatója volt, aki illegálisan szerette volna megszerezni a BNL többségi tulajdonát.
Mindkét úriember jó kapcsolatokat ápolt a legmagasabb politikai körökkel: míg Consorte állítólag a középbal támogatását élvezi, addig Ricucci neve Silvio Berlusconi miniszterelnökkel együtt forgott nem is olyan régen. Az ingatlanfejlesztő ugyanis Olaszország legbefolyásosabb napilapját, a Corriere della Serát igyekezett felvásárolni, lapinformációk szerint a kormányfő segítségével. A pénzügyi manőver akkor nem sikerült, csakúgy, mint a mostani BNL-ügylet sem, és az időközben egyre terebélyesedő botrány nyomán karácsony előtt több bank vezérigazgatóját is letartóztatták, illetve megvádolták bennfentes kereskedelemmel, mérleghamisítással és csalással.
A roppant szövevényes történet még tavaly nyáron kezdődött, amikor kiderült, hogy a Banca Popolare Italiana (BPI) olasz pénzintézet igencsak kifogásolható módszerekkel szeretné megvenni az északi tartományokban népszerű Antonveneta bankot, amelyre a holland ABN Amro Bank is ajánlatot tett. A BPI vezetője, a ma már börtönben ülő Gianpiero Fiorani az ügyészség szerint saját bankjának ügyfeleit megkárosítva és a mérleget is meghamisítva próbálta összegyűjteni a részvényfelvásárláshoz szükséges pénzt. A tenderen állítólag segítségére volt régi jó barátja, a jegybank elnöke, Antonio Fazio is.
A vád szerint a nemzeti bank vezetője azért részesítette előnyben az olasz ajánlatot, mert nem szívesen látta volna külföldi kézben az Antonvenetát. Fazio negyvenéves pályafutását és 13 éves bankelnöki karrierjét zárta le, amikor az elmúlt hetekben lemondott posztjáról. A bankelnök távozását több hónapja hiába követelte a kormány és az ellenzék egyaránt, az egész életére szóló megbízással rendelkező banki „kormányzó” körömszakadtáig ragaszkodott székéhez.
A mostani lemondással azonban távolról sem oldódott meg a pénzügyi válság. Egy szempontból azonban mindenképp hasznosnak bizonyult Fazio ügye: a lincshangulatban végre sikerült törvénnyel korlátozni a nemzeti bank kormányzójának megbízási időtartamát, szigorítani a mérleghamisításért járó büntetést és modernizálni a betétesek védelméről szóló paszszust. Az olasz banki piac nyitottabbá tételét és az ország hitelképességének növekedését várják az elemzők a minap kinevezett új jegybankelnöktől, Mario Draghitól, aki eddig a Goldman Sachsot irányította, és akit öt erős és befolyásos jelölt közül választottak ki.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.