A Bajnokok Ligája legutóbbi két kiírásának győztese, a dán Slagelse már negyedszer játszott Dunaújvárosban, a Dunaferr mégis most fogadhatta először a skandinávokat valóban hazai pályán. Az előző három meccset ugyanis a jégcsarnokban rendezték, a szombatit ellenben a hagyományosban, és a vendégek meg is rettentek a vadonatúj, forrónak ígérkező miliőtől. Óvatosságukat múlt heti oroszországi vereségük is fokozta, ám félelmeiket inkább kötekedés és látszat-magabiztosság mögé rejtették. Ezért elég puskaporosra sikerült a rangadó felvezetése, a zaklatottságot pedig tovább mélyítették a pályára felületesen leragasztott reklámok, amelyeket a dánok előbb szisztematikusan felrugdaltak, majd azt reklamálták, hogy ilyen talajon lehetetlen kézilabdázni.
Nem is lehetett, de a feliratok felszedése után kiderült, a magyaroknak ezúttal sajnos nem ez a legnagyobb bajuk. Hanem sokkal inkább az ellenfél, amelybe jellemző módon pillanatokra sem fér be a világbajnok orosz válogatott agytrösztje, Irina Poltorackaja. Talán azért, mert ő a hagyományos, általunk is űzött kézilabdát műveli, nem azt az északi–délszláv vegyest, amely tökéletesen alkalmas a vetélytárs lelki és fizikai megsemmisítésére. A Dunaferr ráadásul az első félidőben több hibát is elkövetett: olykor felesleges kockázatot vállalt egy-egy indítással, máskor a szükséges rizikó elől is elmenekült, a szokatlan technikai bakik következtében ötször, ha nem is dalolva, de önként nyújtotta át a labdát, mindezek betetőzéseként még szünet előtt villant Mehlmann Ibolya piros lapja. Mégpedig azért, mert visszaütött; ő kapta az elsőt, alattomos módon, erre reagált játékon kívül, dühből, félreérthetetlenül törlesztő szándékkal. Bár nem sportszerű, de kijelenthetjük, ilyen ellenféllel szemben nem is szabad beérni a szimpatikus áldozat szerepével, de a válasz módját fondorlatosabban kellene megválasztani. Sajnos szörnyen hangzik, ám igaz: a magyar női kézilabdába elkelne egy profi „verőember”. Sőt talán a férfiba is.
Visszatérve a valódi sporthoz: a Slagelsében Bojana Popovics pazarul osztotta a labdákat, és lövette a gólokat honfitársával, Szaviccsal vagy a román Lunguval, a szereposztásba még a született dán Hörlykke alibizése is bőven belefért. Különösen úgy, hogy a kapuban a norvég Leganger férfias rációval és mozdulatokkal védett, nem is csoda, hogy a hazaiak félidőre 15-9-es hátrányba kerültek. Kilenc gólra is csak azért telt, mert Bulath Anita egyedi mozgásával és csuklójával szépen elrakosgatta Leganger mellett a lövéseket, és a helyzet akkor vált picit reményteljesebbé, amikor fordulás után Radulovics is társult mellé. Igaz, ő csípőből tüzelt, de mert ebben az időszakban Sirina is csúcsra járt, a hajrában sikerült feljönni két gólra. Csakhogy ismét a Slagelse újított, és úgy nyert 27-23-ra, hogy a fékezhetetlen sztáredző, Anja Andersen is aránylag nyugton maradhatott – köszönhetően a győzelem mellett az őt és csapatát roppantul tisztelő, a kiállításokkal csínján bánó lett bírópárosnak is. Az újvárosi közönség, észlelve a képességekben és lehetőségekben rejlő differenciát, így is megünnepelte kedvenceit, akik közül Bulath Anitának különösen kijárt az elismerés, hiszen élete nagy játékát nyújtotta. „Csak most kezd tudatosulni bennem, hogy hét gólt lőttem Legangernek és a Slagelsének, de nagyon nem tartottam tőlük, mert idegenben is elég jól ment. Kisebb kárpótlás a vereségért, hogy így játszottam; Oroszországban is mindent meg kell tennünk a továbbjutásért” – adta ki a jelszót a 2001-es junior- vb ezüstérmese, akinél Kiss Szilárd vezetőedző visszafogottabb volt: „A Slagelse ennyivel jobb nálunk, szép teljesítmény, hogy kétszer is komoly meccsre késztettük. Sőt a Toljatti is erősebb csapat a miénknél, sajnos azt kell mondjam, nemigen van rá esély, hogy idegenben legyőzzük. Marad a csoda.”
Még nem az, de mindenképpen kellemes meglepetés, hogy estére híre jött: az eddig pont nélkül álló szerb Knjaz Milos 27-25-re jobbnak bizonyult a Toljattinál, így a Dunaferr a papírforma alapján egymás elleni eredménnyel is továbbjuthat. Mivel itthon három góllal verte az orosz bajnokot, ehhez az kell, hogy a hét végi visszavágón ne kapjon ki kettőnél többel. Ehhez pedig a csoda helyett már elegendő lehet a bravúr is.
A Győri ETO csak volgogradi győzelemmel őrizhette meg továbbjutási esélyét, és élt is az utolsó lehetőséggel. Idegenben verte 21-19-re a Dinamót, és mivel a csoport másik találkozóján a Szkopje 29-26-ra nyert az Aalborg ellen, a Szkopje és az Aalborg 5-5, a Győr 4, a Volgograd 2 ponttal áll négy forduló után. Azaz ha az ETO két hátralévő hazai mérkőzésén a macedónokat és a dánokat is legyőzi, csoportelső.
vitályos eszter
Karácsonyi köszöntőben jelentette be az új kormányzati támogatásokat Vitályos Eszter + videó
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!