Egy két és fél éves májbeteg kislányon hajtották végre a napokban az újabb élő donoros operációt a Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinikáján. Úgy tudjuk, a kislány jól van, hamarosan elhagyhatja az intenzív osztályt. Értesülésünket sem a klinikán, sem az azt felügyelő egyetemen, sem a szaktárcánál nem erősítették meg hivatalosan. Pedig egy nappal az első ilyen – a négyéves Rebeka halálával végződött – beavatkozás után maga Járay Jenő, a klinika vezetője jelentette be, hogy újabb élő donoros műtétre készülnek, s már vizsgálják a gyermek édesanyját.
Emlékezetes: óriási médiaérdeklődés kísérte az első élő donoros májátültetést, amit január elején hajtottak végre. Rebeka édesapja bal májlebenyét kapta meg. Az új szerv a klinika közlése szerint öt napig működött, majd leállt. A kislánynak az Eurotransplant Nemzetközi Szervcsere Szervezet segítségével találtak májat az újabb műtéthez, de Rebeka nem sokkal a második transzplantáció után tüdőszövődményben meghalt.
Rebeka tragédiája miatt a közbeszéd tárgyává vált a szervátültetés. Voltak, akik saját májuk egy részét ajánlották fel a négyéves kislánynak, amikor élet és halál között lebegve nullás vércsoportú szervre várt, hogy az orvosok elvégezhessék nála a második transzplantációt. A felajánlásokat persze nem fogadhatták el. Nemcsak azért, mert a jóindulatú jelentkezők vélhetőleg nem voltak tisztában azzal, hogy a beavatkozás a donor szempontjából is kockázatos, hanem azért sem, mert a jogszabály kizárólag családtagoknál, vagy a beteggel szoros érzelmi kapcsolatban állóknál engedélyezi az élő donoros beavatkozást, megakadályozva ezzel, hogy pénzért adjanak-vegyenek szerveket. Az orvosok egyébként nem is vállalták volna kétszer egymás után az élő donoros átültetést, világszerte elfogadott gyakorlat ugyanis, hogy még egy egészséges ember életét nem kockáztatják.
Meghiúsult beavatkozások
A magyarok nem utasítják el a szervátültetést – erre utal egy korábbi közvélemény-kutatás is. Mégis sokan tiltakoznak a szervkivétel ellen, ha rokonuk kerül az agyhalál állapotába. Tavaly emiatt 23-szor hiúsult meg a beavatkozás, míg 2004-ben csak kilenc alkalommal. Pedig a jogszabály szerint – a gyermekek kivételével – nem kell a hozzátartozók beleegyezése ahhoz, hogy az agyhalott szerveit felhasználják más betegek életének megmentésére. Tehát mindenki donor lehet, hacsak életében nem tett tiltakozó nyilatkozatot az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál (ÁNTSZ). Ők körülbelül 350-en vannak Magyarországon. Az orvosok mégis szinte mindig beszélnek a hozzátartozókkal, s beleegyezésüket kérik a szervek eltávolításához. Ha a rokonok tiltakoznak, inkább hozzá sem kezdenek a beavatkozáshoz. Lemondanak a donorról, még akkor is, ha ez életekbe kerülhet. Akár 6-8 ember életébe is, hiszen egy donorból Magyarországon akár hat szervet – szívet, két vesét, hasnyálmirigyet, májat és tüdőt – is képesek kivenni, s az utóbbi kettőt kettéosztva is be tudják ültetni.
Nemrég egy 17 éves, súlyos májbeteg lány halt meg, pedig kétszer is úgy tűnt, hogy találtak neki megfelelő szervet. A hozzátartozók tiltakozása miatt azonban egyik agyhalott sem válhatott donorrá. Miért ellenkeznek a rokonok? Sokan nem indokolnak, csak annyit mondanak: nem és nem. Valószínűleg a többség egyszerűen képtelen elfogadni a halál tényét, hiszen az orvosi műszereken azt látja: szeretett rokonának még dobog a szíve. Az agyhalál azt jelenti, hogy az agy halott, nem működik, de a test – a szervek, a szövetek, a sejtek – gépekkel, gyógyszerekkel ideig-óráig még működésben tarthatók. A folyamat a tudomány mai állása szerint visszafordíthatatlan.
Sok helyen a hazaihoz hasonló szabályozás van érvényben. Ausztriában, Portugáliában, Svédországban, Finnországban, Olaszországban, Görögországban, Franciaországban is mindenki potenciális donor, kivéve, ha életében tiltónyilatkozatot tett. Akad azonban más példa, még Európában is. Előzetes hozzájárulás kell a szervkivételhez Angliában, Németországban, Dániában, Hollandiában, Írországban és Spanyolországban, mégis, az egymillió polgárra jutó donorszám tekintetében Spanyolország a listavezető a kontinensen.
Elzárt telefaxok
A szervátültetés versenyfutás az idővel. Sikerül-e időben megfelelő szervet találni a betegnek? – ez az egyik kérdés. Sokszor nem. Magyarországon például – megfelelő donor híján – az új májra várók egyharmada meghal. Egyébként a világon mindenütt kevesebb a beültethető szerv, mint amennyire igény lenne. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2004-ben világszerte 90 ezer szervátültetést végeztek és 200 ezren kerültek várólistára. Hazánkban tavaly minden eddiginél több transzplantációt hajtottak végre, szám szerint 418-at, a várólistán azonban körülbelül ezer név szerepel.
Hogyan lehetne növelni a donorok számát? Javulna a helyzet, ha minden kórház jelentené, hogy agyhalott fekszik náluk. Becslések szerint a több mint 150 hazai egészségügyi intézmény közül körülbelül kilencvenben olyan a betegek öszszetétele, hogy jelenthetne donort. Ennek ellenére tavaly csak 67 helyről érkezett ilyen jelzés, igaz, ez is több mint a korábbi években.
Miért alacsonyabb a donorjelentő kórházak száma a lehetségesnél? Egyrészt azért, mert sokan nem érzik feladatuknak az agyhalott időigényes kezelését, amely azért szükséges, mert keringését mesterségesen kell fönntartani addig, amíg a szerveit kiveszik. A kórházakat egyébként ilyen szempontból nem ellenőrzi senki, így szankciója sincs annak, ha nem jelentik a lehetséges donorokat. Szakemberek nemrég felmérést készítettek a soproni kórház intenzív osztályának főorvosa, Félegyházi Árpád irányításával, hogy kiderítsék: még mi befolyásolja az egészségügyi intézményeket az agyhalottak jelentésében. A főorvos szerint – aki egyébként maga is veseátültetett – az egyik gátló tényező, ha a doktorok elvből nem értenek egyet a szervátültetéssel. Előfordul az is, hogy a kórházban nem tudják pontosan, ki lehet alkalmas donornak, vagy nem ismerik a jelentés folyamatát. Több intézményben pedig azért kellett lemondani donorokról, mert nem volt elegendő lélegeztetőgép, monitor vagy szakszemélyzet ahhoz, hogy a keringést fenntartsák a szervek kivételéig. Megdöbbentő, de sok helyen az okozott gondot, hogy a fax használatát korlátozták, s betették valamelyik vezető szobájába, amelyet ügyeleti időben bezártak. Pedig szükség lenne rá éjjel-nappal, hiszen jogszabályi előírás: a kórháznak írásban kell tájékoztatást kérnie az ÁNTSZ-től, hogy az illető életében tiltakozott-e szerveinek kivétele ellen.
Áttörést azonban ezektől nem remélnek a szakemberek. Egyesek az élő donoros szervátültetés gyakoribbá tételében látják az előrelépés lehetőségét. A szóban forgó módszer azt jelenti, hogy valamely egészséges családtag vagy „érzelmi rokon” felajánlja egyik veséjét vagy májának egy részét. Magyarországon csak vese- és májátültetést végeznek élő donorból, míg külföldön már tüdőtranszplantációval is próbálkoznak. Ez esetben a májhoz hasonlóan a tüdőből is levágnak egy kisebb darabot, s azt ültetik át. Hazánkban igen ritka az élő donoros beavatkozás. Míg Norvégiában az összes veseátültetés több mint felét élő donorból végzik, nálunk ez mintegy öt százalék. Májátültetést pedig Rebekánál hajtottak végre először ezzel a műtéti technikával.
A donorszám növelésének másik lehetőségét a nemzetközi együttműködésben látják a szakemberek. Magyarország jelenleg nem tagja egyetlen nemzetközi szervcsereszervezetnek sem, igaz, együttműködési megállapodásunk van a tüdőátültetésekre Ausztriával. Ez azt jelenti, hogy mi minden lehetséges donortüdőt felajánlunk az osztrákoknak, akik pedig Bécsben elvégzik a magyar betegeken a beültetést – a magyar társadalombiztosító költségére.
Tárgyalás az Eurotransplanttal
Rebeka halála után Rácz Jenő egészségügyi miniszter bejelentette: február elején tárgyal az Eurotransplant nemzetközi szervcsereszervezet vezetőivel hazánk esetleges csatlakozásáról. Az Eurotransplant hat országot – Németországot, Ausztriát, Szlovéniát és a Benelux államokat – tömörít. Az együttműködés szerint a tagoknak közös a várólistájuk, s közös „kincsnek” tekintik az agyhalottak átültethető szerveit is, amelyeket állampolgárságtól függetlenül osztanak el. A kiválasztást a beteg állapotának súlyossága és orvosi adatainak a donorral való egyezése befolyásolja.
A szakma sem egységes az esetleges Eurotransplant-csatlakozás megítélésében. Járay Jenő, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinikájának vezetője úgy szemléltette ezt, hogy „képzeljük el, mit szólna egy magyar beteg, ha egy olyan szervet vinnénk külföldre, amelyik neki is alkalmas volna”. Az esetleges csatlakozás felveti a kérdést: vajon egyensúlyban marad-e a külföldre adott és az onnan kapott szervek száma? Tehát nem adunk-e többet, mint amennyit kapunk? Meg kell vizsgálni azt is, hogy „elszívják-e” a sürgős betegek a szerveket, s nem csökken-e a még jobb állapotban lévők esélye? Tisztázni kell továbbá, hogy a folyamat mennyivel lenne drágább a csatlakozás után, az ugyanis biztos, hogy a szervezési, szállítási költségek emelkednek. Az előnyök között említik viszont, hogy sokkal nagyobb eséllyel találnak szervet a betegeknek, mert az Eurotransplant tagállamaiban összesen 110 millióan élnek – fogalmazott Borsi József, a Hungarotransplant Kht. igazgatója. Hozzátette: a sürgősségi listán lévők 80 százaléka például két-három nap alatt segítséget kaphat. Könnyebben találnak donort a gyerekeknek és bizonyos speciális betegeknek is.
origo.hu
Magyar Péter mellébeszélt, nem válaszolt arra a kérdésre, ki a Soros-ügynök
