Évente hárman kapnak Eötvös József-díjat

A Munkatársunktól jelölésű írás majdnem minden sorával egyetértek (Haverok, buli, egymilla, január 17., 5. oldal). Média ide, díjszezon oda, a balliberális hírlapírók által uralt díjmezőny sokak szemét szúrja, ha a ráeszmélők legtöbbször legyintenek is. A cikk következtetése helytálló: a patrióta és európai szellemű konzervatív gondolkodás képviselőinek és mecénásainak (ha léteznek ilyenek) ideje felismerni, hogy van, ami önmagában értékteremtő, példaadó, presztízs- és hírértékű. Ilyen egy sajtódíj, a velejárókról nem is szólva.
Jelentem: van efféle díj. Még csak nem is új keletű. Ez a nemzetek határok nélküli Európáját közel száz éve népszerűsítő Nemzetközi Páneurópai Unió magyar szervezetének elismerése: az Eötvös József-sajtódíj. Díj, amely díjmentesen készült (a tenyérnyi bronzplakett alkotója Melocco Miklós, a díszdobozé Zsigray Zsolt vésnök, az oklevél tervezője Pásztor Gyöngyi többszörös nívódíjas grafikusművész).
Igaz, a Gellért Szállóban évente három írástudónak átadott kitüntetés mindössze hatvanezer forinttal jár. Aminek két oka van: ennyi pénz áll rendelkezésre, továbbá az alapítók felfogása szerint a sajtómunkás – akár a tanító – jó esetben a nemzet napszámosa. Az összeg ezért egyezik a minimálbérrel. Az alapító tudja, hogy kevés. Tisztában van azzal, hogy a magyarságban gondolkodó, kirekesztéssel és megélhetési gondokkal egyaránt küszködő, míves és felelős írások létrehozóinak többet kéne kapniuk. De enynyire futja, azaz futotta. Egy Melocco-éremre és hatvanezer forintra.
A hét éve alapított Eötvös József-sajtódíjat elsők között Kristóf Attila író-újságíró és Döbrentei Kornél költő-publicista, Habsburg Ottó, a Nemzetközi Páneurópai Unió elnöke, Edmund Stoiber bajor miniszterelnök, Andreas Kohl, az Európa Tanács akkori alelnöke, Mayer Mihály pécsi püspök és más neves személyiségek jelenlétében vette át. Eötvös József-díjban részesült – évtizedeket átfogó munkásságáért – Ludwig Emil, Fehér Béla és Molnár Pál. A neves tollforgatók között a legfiatalabb Tóth Szabolcs Töhötöm, a Boston Globe egyetlen magyar ösztöndíjasa volt.
A rossz tréfa kedvéért sem kívánom a hivatkozott cikkben szereplő, ballib kitüntetésnek nevet adó Göbölyös Somát báró Eötvös Józsefhez, egymillió forintot hatvanezerhez, az átadáson megjelent Pető Ivánt – mondjuk – Isten szolgájához hasonlítani. Annyi azonban elmondható: a hetvenéves Magyar Páneurópai Unió – éppúgy, mint a nemzetközi – sohasem kötődött pártokhoz vagy azok korifeusaihoz. Náluk tartósabb identitásokra épít: a zsidó-keresztény hagyományú európai szolidaritásra, s ugyanígy az értékteremtő magyar jelenre és jövőre. Felfogásunk szerint a Kárpát-medencei valóság e kettő nélkül értelmezhetetlen. Ezért nem hívtunk az Eötvös József-sajtódíj átadására még az említett gondolkodáshoz közel álló (magyar) politikusokat sem.
Évi három díjazottunkból egy mindig határon túli magyar, vagy nem magyar. Többek közt a kassai Balassa Zoltán újságíró-dramaturg. Johnathan Sunley a brit valósághoz hű, egyben a tényeknek megfelelő magyarországi tudósításaiért, Andreas Oplatka, a Neue Zürcher Zeitung munkatársa ugyancsak korrekt írásaiért részesült a Magyar Páneurópai Unió elismerésében. Az elfogultság látszatát is kerülendő, a díjat odaítélő bizottság elnöke nem szakmabeli: Dr. Andrássy Gábor kardiológus főorvos, a Szent Ferenc-kórház igazgatóhelyettese.
Végezetül: az Eötvös József-sajtódíj eddig egyedüli támogatója az anyagiakban ugyancsak nem bővelkedő Lakitelek Népfőiskola Alapítvány.

W.-Nemessuri Zoltán, az MPEU alelnöke