Fajok pusztulnak ki a felmelegedés miatt

Állítása szerint első alkalommal sikerült bizonyítékot találnia egy nemzetközi kutatócsoportnak arra, hogy a klímaváltozás miatt teljes békapopulációk pusztultak ki vagy sodródtak a kihalás szélére. Az ok: a felmelegedett levegő segíti bizonyos fertőző gombák terjedését a kétéltűek között.

Először bizonyosodott be, hogy rengeteg békafaj pusztult ki a közelmúltban a globális felmelegedés következtében rájuk törő betegség miatt – állítja a Nature című tekintélyes folyóiratban közölt tanulmányában Arturo Sanchez-
Azofeifa, a University of Alberta professzora. Mint fogalmazott: a két dolog kéz a kézben jár. Sanchez-Azofeifa egy nemzetközi csapat kutatásában vett részt Costa Rica trópusi erdőiben, a monteverdei rezervátumban, a békák kedvelt élőhelyén. Az Alan Pounds vezette csoport szomorú mérleget vont: a térségben élő száztíz békafajnak hatvanhét százaléka pusztult ki az elmúlt tizenhét évben a Batrachochytrium dendrobatidis nevű gomba miatt.
Más mérések azt mutatták, hogy 1975 és 2000 között a levegő átlaghőmérsékletének növekedése a trópusokon háromszor nagyobb volt, mint a XX. század felmelegedésének átlaga. Mindez ahhoz vezetett, hogy – mint sok helyen másutt – Monteverde térségében is kevesebb köd keletkezett a talaj közelében, de több felhő az égen. Utóbbiak gátolták a nappali felmelegedést, miközben nem engedték kihűlni az erdőket éjszakánként: ideális körülményeket teremtve a békákat tizedelő Batrachochytrium dendrobatidis elszaporodásához.
Egy másik vizsgálat eredményeit tavaly a National Geographic publikálta. A kétéltűekkel foglalkozó globális felmérésben hatvan nemzet ötszáz kutatója vett részt, akik három év alatt mérték föl az összes ismert, pontosan 5743 kétéltű faj eloszlását, populációik számát, miközben felülvizsgálták védettségi státusukat is. A szakemberek 1856 fajról állapították meg, hogy kihalás fenyegeti. Információ hiányában további 1300 faj státusát nem tudták pontosan megbecsülni, többségük feltehetőleg szintén a kipusztulás szélére sodródott. A tanulmány szerzői összehasonlításul jelezték: a madárfajok 12, míg az emlősök 23 százaléka hamarosan örökre eltűnhet. A kétéltűek bőre érzékenyen reagál a környezeti hatásokra, elsősorban a víz és a levegő minőségének változására. Kültakarójuk finom, kényes indikátora élőhelyük állapotának. Ezért aztán pusztulásuk egyben a környezeti viszonyok romlását is jelzi.
A felmérés megerősítette azt a feltételezést, amely szerint bolygónkon megkezdődött a hatodik kihalási hullám. A Földön korábban öt ilyen hullám ment végbe, ennek utolsó periódusa körülbelül 65 millió évvel ezelőtt volt, amikor feltehetőleg egy hatalmas aszteroida okozott környezeti katasztrófát. Részben e becsapódás miatt halhattak ki a dinoszauruszok is.
Ha egy faj kipusztul, semmit nem tehetünk azért, hogy újból megjelenjen – kommentálta a monteverdei eredményeket Arturo Sanchez-Azofeifa. Vajon hány fajnak kell örökre eltűnnie ahhoz a trópusi környezetből, hogy rádöbbenjünk, milyen súlyos következményei vannak a globális felmelegedésnek? – tette fel a költői kérdést a kutató.