Fegyelmezetlen honatyák

E héten a strasbourgi plenáris üléssel megkezdődött az Európai Parlament 2006. évi munkája. Az ülésen – többek között – olyan fontos kérdések kerültek megvitatásra, mint az irracionális félelem a homoszexualitástól, a kikötők szolgáltatásainak liberalizálása, a bérkínzás és a madárinfluenza. Wolfgang Schüssel, a soros elnökség nevében ezen az ülésen tájékoztatta a honatyákat, hogy milyen elképzelései vannak az alkotmány mielőbbi életre hívásáról.
Ami azonban az uniós képviselőket leginkább izgathatja, az a megfegyelmezésükre irányuló kísérlet. Egy francia zöldképviselő Gerard Onesta, ugyanis beadott egy jelentést, amely szerint a parlamenti vezetőknek nincs megfelelő eszközük arra, hogy az egyes üléseket rendben lebonyolítsák. „Az elmúlt évben azt tapasztalhattuk, hogy néhány képviselő szidta kollégáit, és hangoskodásával félbeszakította a parlamenti vitákat. Úgy tűnik, a demokratikus vitát agresszív populizmussal akarják helyettesíteni” – mondta a jelentés készítője. Rögtön két példát is említett. Az egyik a Lengyel Családok Ligájának abortuszellenes kiállítása az Európai Parlament strasbourgi épületében, amelynek néhány tablója az abortuszt a náci koncentrációs táborokhoz hasonlította. Egy másik eset, amikor a görög képviselők viselkedtek illetlenül egy macedón nagykövettel szemben. Onesta szerint, ha elfogadják javaslatát, a képviselőket meg lehetne büntetni, ha bármely plenáris vagy bizottsági ülést zajongásukkal vagy illetlen viselkedésükkel félbeszakítanak.
A jelentés elkészítését azután kezdeményezték, hogy az alkotmányról történt szavazás során, annak ellenzői „nem az én nevemben” feliratú transzparenseket lobogtattak, illetve egy angol képviselő bekiabálásaival zavarta a dokumentum elfogadását. Onesta javaslata szerint az ülés elnöke a biztonsági őrök segítségével kitessékelheti a rendbontókat, ha néhány dorgálás után sem változtatnak közösségellenes magatartásukon. Egy további módja a büntetésnek az ülésekről való kitiltás, vagy a napidíj megvonása. Ez utóbbi valóban húzós büntetés, mert a képviselők azt még valahogy kibírják, ha nem mehetnek be egy ülésre – sokan tiltás nélkül sem mennek –, de a háromszáz eurós napidíj már húsbavágó kérdés. Ezért elterjedt volt az a szokás, hogy a képviselők akkor is felvették a pénzt, ha ott sem voltak az ülésen, csak aláírták a jelenléti ívet. Ez bántotta egy osztrák képviselő, Hans-Peter Martin igazságérzetét, és videóra vette a csalást, amiből komoly botrány kerekedet.
Gerard Onesta javaslata azonban egyoldalúságot mutat, példái kizárólag a politikai ellenfelekre vonatkoznak. Nem említette például azt az esetet, amikor Martin Schulz, a szocialista frakció vezetője oda nem illő közbekiabálásaival zavarta meg Berlusconi programadó beszédét az olasz elnökség idején. Berlusconi emiatt később Schulzot egy kápóhoz hasonlította.
Jens-Peter Bonde, az euroszkeptikusok ismert képviselője szerint „a módosításokat csak az alkotmány ellenzőivel szemben akarják felhasználni, az ő transzparenseiket távolították el, és az ő tevékenységüket ítélték el. Ha valami, akkor ez az, ami erőszaknak tekinthető a parlament egyik politikai szárnya részéről a másikkal szemben.”