Felfüggesztett adóperek

Az állammal perben álló vállalkozások és a magyar bíróságok az Európai Bíróság döntésére várnak az iparűzési adó megfizetésének kérdésében. Ma még senki nem tudja – legkevésbé a kormány –, hogy a kieső helyi bevételt, amely nagyságrendre a legnagyobb, hogyan is teremtik majd elő az önkormányzatok, illetve az állam.

A múlt év folyamán számos cég – többek között az OTP és az Auchan – vitatta az önkormányzatok által kivetett iparűzési adó jogosságát, s először a közigazgatási hivataloknál, majd – a számukra kedvezőtlen ítéletek után – bíróság előtt támadták meg az adókivetést. Egyre több megyében – így például Békésben és Győr-Moson-Sopronban – döntenek az iparűzési adó jogosságát vitató perek felfüggesztése mellett. A Legfelsőbb Bíróság polgári és közigazgatási kollégiumának közös állásfoglalása ezt ugyan korábban is lehetővé tette, eddig azonban a Fővárosi Bíróságon kívül nem nagyon éltek a lehetőséggel a bíróságok – fejtette ki lapunknak Oszkó Péter, a Deloitte adópartnere.
Szemben az unióval?
A hazai bíróságok azért függesztik fel sorra az adópereket, mert az Európai Bíróság döntésére várnak: EU-konform-e az iparűzési adó vagy sem. Az önkormányzatok egyik legfontosabb saját bevételét jelentő adónem kivetését a vállalkozók egy része azért tartja jogszerűtlennek, mert az unió forgalmi adóról szóló szabályozása szerint tagországonként csak egyetlen forgalmi jellegű adó alkalmazható. Márpedig az iparűzési adó – amelynek alapja némi egyszerűsítéssel élve az árbevétel – egyértelműen ebbe a kategóriába sorolható, így alkalmazása ellentmond az uniós szabályoknak. A kormány álláspontja szerint a csatlakozási szerződésben az Európai Unió egyetértett azzal, hogy a helyi iparűzési adó fizetésével kapcsolatosan az önkormányzatok által adott kedvezmények 2007 végéig fennmaradjanak, s ezzel hallgatólagosan elfogadta magát az adónemet is. (Meg kell azonban jegyezni, hogy az unió Ausztriában is jogszerűnek ítélt a csatlakozási szerződésben egy, az önkormányzatok finanszírozását célzó adót, majd később mint a jogrendet sértő jogszabályt megsemmisítette.)
A közigazgatási hivatalok nehezményezik az ítélkezés felfüggesztését, mert véleményük szerint ezen adó nem áll szemben semmiféle uniós elvvel, s egyébként is addig „él” a törvény, amíg az Országgyűlés döntésének eredményeként hatályát nem veszti. Oszkó Péter felhívta a figyelmet arra, hogy ellentmondás van a közigazgatási hivatalok magatartásában. Ha ugyanis biztosak abban, hogy EU-konform az adónem, miért siettetik a magyarországi döntést az európai bizottsági ítélet megszületése előtt? Különösen annak fényében érdekes ez az igyekezet, hogy a pereskedő cégek vitatják ugyan az adókivetés jogosságát, de többségükben fizetik azt, tehát nem kell attól tartani, hogy bevételtől esik el az állam, illetve az önkormányzatok.
Az ügyben a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság indította el a lavinát, amikor tavaly nyáron az Európai Bírósághoz fordult, hogy állásfoglalását kérje egy konkrét ügyben: az iparűzési adó forgalmi jellegűnek minősül-e, illetve hogy a kettős forgalmi adózást tiltó jogszabályba ütközik-e vagy sem.
Az olasz példa
A szokásos döntési mechanizmus két lépcsőjén már túljutott az ügy. Vagyis az Európai Bíróság regisztrálta a kérelmet, s tavaly november végéig írásban kikérte az érdekelt felek véleményét. Ezt követően majd szóban is meghallgatja az érdekelteket, illetve kikéri a témával foglalkozó főtanácsnok véleményét, s csak utána hoz döntést – fejtette ki Oszkó Péter. Kérdésünkre, hogy a döntési folyamat elhúzódhat-e 2007. december 31-ig, amikor is törvény erejénél fogva szűnik meg az iparűzési adó, azt válaszolta: nagyon reméli, hogy a döntés korábban megszületik, hiszen egy hasonló olasz ügy végkimenetele az iparűzési adó kérdésében is tájékozódási pontot jelent. A magyar adófajtához kísértetiesen hasonló – s a helyi önkormányzatok fenntartását célzó – olasz regionális adó, az IRAP (imposta regionale sulle attivita produttive) elleni beadvány ügyében legkésőbb fél éven belül döntés várható. Az olasz ügy egyébként 2003-ban került a luxembourgi székhelyű bíróság elé: a cremonai népbank (Banca Popolare di Cremona) a hatos számú direktívára hivatkozva kérte az IRAP érvénytelenítését. Az olasz kormány – akárcsak a magyar – jóhiszeműségére hivatkozik, hiszen az adó bevezetésekor kikérte az unió véleményét, s akkor – az adót helyi jellegűnek minősítve – Brüsszel nem is emelt ellene kifogást. A szokásos menetrend szerint az olasz adó sorsának eldöntésében várhatóan igen nagy súlya lesz a problémával foglalkozó európai bírósági főtanácsnok véleményének, aki tavaly március 17-én napvilágot látott állásfoglalásában az IRAP-ot a hatos számú irányelvvel ellentétesnek ítélte, és megsemmisítését javasolta. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a tavaly decemberben tartott szóbeli meghallgatások során az érintett nemzet mellett Magyarország, Spanyolország és Franciaország delegációi kiálltak az olasz adó mellett, míg kilenc tagállam képviselői nem nyilvánítottak véleményt a kérdésben. Ezt követően a főtanácsnoknak újabb három hónapja lesz végleges véleményének kialakítására, s csak ezután dönt az Európai Bíróság.
Szakértők szerint – ha a bíróság jogszabályellenesnek ítéli az adónemet – még mindig több kimenete lehet az ügynek. Az egyik forgatókönyv szerint a döntés visszamenőleges hatályú, tehát az adó visszajár a befizetőnek. Kérdés, hogy csak annak, aki perelte az olasz államot, vagy minden befizetőnek. Miután azonban a teljes kártalanítás több száz milliárd euróra rúgna, s a kormány jóhiszeműsége nem vonható kétségbe – hiszen bevezetésekor kikérte az unió véleményét –, valószínűbb a másik megoldás. Eszerint a határozat szabályait csak jogerőre emelkedését követően kell alkalmazni, vagyis az adót nem kell tovább fizetni, de a befizetett adó senkinek nem jár vissza.
Tanácstalan a kormány
Visszamenőleges hatályú döntés esetén nálunk is hatalmas összeget követelhetnének a vállalkozók az önkormányzatokon, illetve az államon, hiszen 2004-ben 310 milliárd forintnyi iparűzési adót fizettek be a vállalkozások, s az előzetes becslések szerint a tavalyi összeg 340 milliárdra rúghat. A magyar ügy további „érdekessége”, hogy a luxembourgi bíróság elé utalt Komárom-Esztergom megyei panasz még a csatlakozás előtti időre kivetett iparűzési adó jogosságát kérdőjelezi meg. Miután egy magyar fogyasztóvédelmi ügyben korábban úgy határozott az Európai Bíróság, hogy nem illetékes a csatlakozást megelőzően keletkezett jogvitában, akár az is elképzelhető, hogy ebben az ügyben sem tartja magát illetékesnek. Akkor pedig várni kell, amíg az első csatlakozás utáni pert Luxembourgba viszik.
Hogy az iparűzési adóból egyszer baj lesz, azt a kormány már a tavalyi év első felében sejthette, amikor az érdek-képviseleti szervekkel folytatott párbeszéd során szembesült az ezen adónemet érintő kíméletlen kritikákkal. A szakmai szervezetek úgy érveltek, hogy minél előbb meg kell szüntetni, de legalábbis át kell alakítani a jelenlegi rendszert. Lepsényi István, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének elnöke korábban éppen lapunkban jelentette ki, hogy az iparűzési adó versenyhátrányt jelent, hiszen régiónkban ilyen adó máshol nincs. Vadász Péter a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége nevében arra hívta fel a figyelmet, hogy miután az adó az árbevételhez kötött, a veszteséges cégek több iparűzési adót fizetnek, mint társaságit, ezért az adót a nyereséghez kellene kötni. Demján Sándor pedig nemes egyszerűséggel az egyik legnagyobb tehernek és „iparelűzési adónak” nevezte az adónemet.
Látható tehát, hogy az adóval szemben gazdasági érveket hangoztatva egységesen lépnek fel az érdekvédelmi szervezetek, de mind ez idáig felvetéseiket nem nagyon vette figyelembe a kormány. A tavalyi első negyedévben ugyan létrejött az adóreform-bizottság, amelynek iparűzési adóval foglalkozó albizottsága több variációt is kidolgozott az adó átalakítására, illetve helyettesítésére, de a javaslatokból semmit nem vállalt fel a kormány. A kabinetet még az sem tudta cselekvésre ösztönözni, hogy Kovács László uniós adóügyi főbiztos egyértelműen kijelentette: az iparűzési adó ellentétes a hatos számú közösségi irányelvvel. Hosszas vajúdás után végül a teljesen tanácstalan kormány úgy döntött, az idei évtől az iparűzési adó száz százalékig leírható az adóalapból, illetve 2008. január elsejétől megszűnik. A probléma megoldását, nevezetesen, hogy ezt követően miből élnek majd az önkormányzatok, miből pótolják a kieső jövedelmet, elegánsan a következő kormányra hagyták.
Mindezen persze nem kell csodálkozni, hiszen amennyiben hozzányúltak volna az iparűzési adóhoz, úgy – legjelentősebb saját bevételi forrásuk megszüntetésével – az önkormányzatok alól húzták volna ki a szőnyeget. A valódi cselekvéshez át kellett volna gondolni az önkormányzati finanszírozás teljes rendszerét, s újjászervezni azt.