Milyennek nevezné a 2005-ös évet, miként látja utólag az elmúlt esztendőt?
– A tizenöt éves magyar tőzsde az eddigi legjobb évét zárta. Nemcsak azért, mert 41 százalékkal emelkedett az irányadó BUX index, vagy mert 60 százalékkal bővült a részvényforgalom, aminek köszönhetően sikerült a megelőző évi nettó eredményünket megduplázva, kétmilliárd forintos nyereséggel zárni a tavalyi évet, hanem mert végre sikerült egyesíteni a két magyar tőzsdét, és elfogadtatni a kormánnyal és a parlamenttel azt az általunk összeállított, átfogó piacélénkítő csomagot, mely jó alapot biztosít a következő évek sikereihez. Büszke vagyok arra, hogy eredményeinkre már külföldön is felfigyeltek, miközben idehaza sikerült mind a négy parlamenti párttal nagyon jó kapcsolatot kiépíteni.
– Mit sikerült elérnie az elmúlt évben a BÉT vezetésének?
– Miután 2004-ben sikerrel mentünk szembe a kormány akaratával, megakadályozva a 25 százalékos árfolyamnyereség-adó bevezetését, 2005-ben jó tárgyalási alapunk volt arra, hogy megállapodjunk a miniszterelnökkel arról, hogy 2007-ig egyáltalán nem lesz ilyen adó, azt követően is csak tízszázalékos mértékű, ráadásul úgy, hogy a kisrészvényesek leírhatják veszteségeiket, és csak ötvenezer forint feletti nyereség lesz adóköteles. Ekkortól pedig már lesz kamatadó is, így nem éri diszkrimináció a részvénybefektetésekből származó tőkejövedelmeket. Az igazi siker azonban az, hogy az adó kérdésében született megállapodásunkért cserébe sikerült elfogadtatnunk a keresletet és a kínálatot egyszerre támogató piacélénkítő javaslatcsomagunkat. Ennek részeként kidolgoztuk a nyugdíjrendszer negyedik pillérét és egy középiskolai pénzügyi oktatási programot. Javaslatot tettünk a nyugdíjpénztárak ötéves hozamjelentésének bevezetésére, egy a tőzsdei bevezetéseket támogató állami pénzügyi alap felállítására, valamint az osztalékadó differenciálására attól függően, hogy az adott cég tőzsdén jegyzett-e vagy sem. Végezetül pedig megemlítendő, hogy most már sokkal egyszerűbb a tőzsdére lépni akár egy hazai, akár egy külföldi vállalatnak, mint bármikor korábban.
– De volt még más is, amit sikerült elérni tavaly.
– Igen. Sikerként éltem meg azt is, hogy a brüsszeli versenyhivatal simán jóváhagyta a tőzsde 2004-es tulajdonosváltását, aminek köszönhetően a HVB Bank vezetésével egy olyan nagy tekintélyű szakmai tulajdonosi háttere lett a Budapesti Értéktőzsdének, mely biztosítja egy dinamikus, hosszú távú stratégia megvalósíthatóságát, hogy aztán majd meghatározó szerepet játszszunk itt a régiónkban. Nagyon örülök annak, hogy a nemzeti tőzsdénk nem passzív szemlélője a kelet-közép-európai integrációs törekvéseknek, hanem a motorja. A versenyhivatal egyébként zöld lámpát adott a vertikális integrációs elképzelésünknek is, aminek eredményeképpen a BÉT novemberben már fel is vásárolta a Budapesti Árutőzsdét. Következő lépésként meg kívánjuk vásárolni az MNB Központi Elszámolóház és Értéktárban (Keler) lévő részesedést, hogy létrehozzunk egy több mint húszmilliárd forint kapitalizációjú Budapesti Értéktőzsde-csoportot, amely majd az egyik kedvenc tőzsdei részvénye lehet a hazai lakossági befektetőknek és nyugdíjpénztáraknak. Azonban ez a siker még várat magára, mert egyelőre elakadt a Keler eladása.
– A BÁT és a BÉT integrációjának sikere mellett meglepő volt, hogy milyen nehézségekbe ütközött a Keler megvásárlása. Mi a helyzet a már említett Keler-üggyel?
– Járai Zsigmond jegybankelnök 2004-ben jelezte nekem, hogy az MNB el kívánja adni a Kelerben lévő 53,4 százalékos részesedését, mert a továbbiakban nem látja indokoltnak tulajdonosi szerepvállalásukat. Ennek megfelelően tavaly nyáron a jegybank elindította az eladást azzal, hogy megbízta az ÁPV Rt.-t az értékesítés lebonyolításával. A BÉT közgyűlése mindeközben felhatalmazást adott a tőzsde vezetésének, hogy vételi ajánlatot tegyen a szóban forgó Keler-pakettre. A kék égből mint villámcsapás érkezett az utolsó pillanatban a parlamentbe az a négypárti támogatással bíró módosító indítvány, amely a Kelert többségi jegybanki tulajdonba kényszeríti. A szakma kizárásával, az MNB, a Keler és a BÉT elnökeinek a megkerülésével néhány politikus egy olyan látszatmegoldásról hozott döntést egy szigorúan szakmai kérdésben, amely a magyar tőkepiac versenyképességének és fejlődésének okoz kárt. Ez egyszerűen példátlan. De annál is szomorúbb, hogy a szakma felháborodása ellenére sem tudott a politika oldaláról egyetlen illetékes sem előállni meggyőző indokokkal és érvekkel.
– Beszéljünk az ön vesszőparipájáról, az olimpiáról! Egy korábbi tanulmány szerint az olimpia gazdaságélénkítést hozhat az országnak. Egyetért ezzel?
– Ez így van, ha jól csináljuk. Az olimpia mostanra már nem pusztán sporteseményt jelent, hanem egyre inkább a rendező nemzet erejét és büszkeségét hirdető világszínpadot testesít meg. Már a pályázati szakaszban is városok és nemzetek vizsgáznak a világ szeme előtt innovációs, szervező- és alkotóképességből, építészeti tudásból, logisztikából, sportdiplomáciából, politikai intelligenciából és nemzeti egységből. Egy olimpia megrendezése ugrásszerűen növelné a tőkebeáramlást és a beruházásokat, sok tízezer új munkahelyet teremtene, élénkítené a turizmust, fejlesztené az infrastruktúrát, és ezáltal Magyarországot és Budapestet Kelet-Közép-Európa vitathatatlan gazdasági, kulturális és sport központjává emelné. Meg merem kockáztatni, hogy ezzel már Bécset is befognánk. Ezeknek a tényeknek a felismerése és Prága pályázási szándékának a bejelentése késztette lépésre Magyarország 15 meghatározó vállalatát, a BÉT-et és további száz magánszemélyt, hogy létrehozza a Budapesti Olimpia Mozgalmat, amelynek egyetlen feladata a társadalmi egyetértés és bázis megteremtése ahhoz, hogy a főváros és a Magyar Olimpiai Bizottság vezetése a kormány támogatásával együtt nyugodt szívvel nyújthassa be 2007 nyarán Budapest jelentkezését a 2016-os játékok megrendezésére abból a célból, hogy London után mi legyünk a következő európai olimpia otthona.
– Ön szerint a 2001-es javaslatnak is volt létjogosultsága?
– Annak, hogy Budapesten olimpia legyen, már akkor is volt létjogosultsága. Azonban a téma tálalása és megközelítési módja nem volt megfelelő, hisz a kezdeményezést az ország egy jelentős része politikailag motiváltnak érezte, így eleve csukott fülekre találtak még az egyébként helytálló érvek is. Az olimpia egy egész nemzet ügye, ebben a kérdésben mindegy, hogy valaki jobboldali, baloldali vagy liberális beállítottságú. Ebben az ügyben vagy hajlandóak vagyunk egy hajóban együtt evezni, vagy tényleg búcsút mondhatunk ennek az álomnak örökre. A mozgalom most úgy próbálja a budapesti olimpia ügyét előhozni az Orbán-kormány által elkészíttetett megvalósíthatósági tervre alapozva, hogy arról senkinek soha ne a politikai hátsó szándékok jussanak az eszébe, hanem kizárólag Magyarország felemelkedésének egy páratlan esélye.
origo.hu
Kisiklott és épületnek ütközött egy busz Baranyában
