Gázpóker

Úgy tűnik, legalábbis lapzártánk idején, hogy békésen lezárul a gázvita: az orosz Gazprom tegnap este bejelentette, úgy határozott, az Ukrajnába történő szállítás miatt az európai szállítóvezetékben lecsökkent gáznyomás kompenzálására 95 millió köbméter pótlólagos gázt juttat az ukrán rendszerbe. Az ukrán energiaügyi minisztérium és az Ukrtransgaz tegnap esti közös nyilatkozatában ígéretet tett a pótlólagos orosz gázmennyiség továbbítására az európai fogyasztók felé.

Felmerül a kérdés, most tényleg komoly válság van kibontakozóban, vagy csak politikai hisztériakeltés folyik? Tartunk tőle: az utóbbi. Energiaválságtól elméletileg ugyanis nem kell tartanunk: a világ földgázkészlete jó néhány évtizedig biztosítja az ellátás zavartalanságát. Tehát az orosz–ukrán gázárvita egy jól időzített alkalom arra, hogy az oroszok bevessék az „energiafegyvert”. Egyes szakértők úgy látják: Oroszország és Ukrajna vitája csupán szomszédok közötti csetepaté, ám kétségtelen: az ügy speciális jellege miatt nemzetközivé dagadt. Egy kicsit több ez a pókerarccal előadott nagyhatalmi játszadozásnál. Az orosz–ukrán gázháború ugyanis egész Európára kihat. S nemcsak a gázárak emelkedése miatt, hanem azért is, mert még igencsak kérdéses, ilyen helyzetben honnan lehet pótolni a kieső mennyiséget. A két ország között a gázár miatti konfliktus tavaly nyár végén vált ismertté, amikor arról kezdtek tárgyalni, hogy a 2005. december 31-ig érvényes ezer köbméterenkénti 50 dolláros árat milyen mértékben emeljék ez év január elsejétől.

Nem csak Magyarország energiaellátási kiszolgáltatottsága okoz problémát; gyakorlatilag egész Európa függ az orosz energiától. Ez nagy gond. S mint a pár nap alatt kibontakozott gázárháború alátámasztja: felettébb kockázatos mindent egy lapra feltenni. Nemcsak mi szembesültünk ezzel, hanem Nyugat-Európa is. Az uniós országok – osztrák, német, olasz és francia – vezetői közös levélben figyelmeztették Oroszországot és Ukrajnát a gázárvita miatt, az USA pedig diszkréten ugyan, de sajnálkozását fejezte ki, amiért leállították az Ukrajnába irányuló orosz gázszállítást. Eközben megegyezésre szólította fel Oroszországot és Ukrajnát az EU külügyi biztosa is.

De mit éreztünk mi ebből? A gáznyomáscsökkenés tegnap reggel még 25-30 százalékot tett ki, amelyet már nemcsak a magyar–ukrán határon lehetett mérni, hanem a Nyugatra irányuló gáz betáplálási helyén is, délutánra ez 35 százalékra emelkedett. Kész szerencse, hogy ekkora kiesés a jelenlegi hőmérsékleten még nem volt veszélyes.

Biztonságban vagyunk-e? Nos, a nagyfogyasztók átállhatnak az olajtüzelésre egy ilyen váratlan helyzetre reagálva, ám a lakosság aligha. Ezért hazánk energiaellátásának biztonságáért felelős politikusok nem tehetik meg, hogy homokba dugják a fejüket. Hiszen a többi érintett térségbeli országnál is nagyobb a kiszolgáltatottságunk. Az importfüggőségünk ugyanis 80 százalékos, a földgázhányad pedig több mint 40 százalékos a teljes energiaszektorban. Nagy kár, hogy csak ilyen kritikus helyzetben merül fel lehetőségként, hogy hazánkban is nagyobb szerepet kaphatna az energiaellátásban a szén- és az atom. Természetesen az alternatív környezetkímélő energiaforrások után.

Mindazonáltal öröm az ürömben: a napokig is eltartó gázháború ráirányította az egyoldalú energiafüggőségünkre és kiszolgáltatottságunkra a köz figyelmét.