Az emberektől eltávolodott döntéshozatal, a túlzott bürokrácia, az alkotmány kétszeri elutasítása és számos más tényező miatt sokan váltak az utóbbi időben szkeptikussá az unióval szemben. Legutóbb Brüsszelben olyan költségvetési javaslatot fogadtak el, amely kevesebb pénzből próbál nagyobb Európát építeni. Mit tud így kezdeni az osztrák elnökség a régi nagy álmokkal?
– A szkepticizmus sok esetben megalapozottnak tűnik, például a túlbürokratizáltság miatt, ám ennek folytonos hangoztatásával nem jutunk előbbre. Nem tudunk ugyanis Európán kívül vagy nélküle élni. Az unió elnökségét most átvevő Ausztria ugyanakkor reményeink szerint be tudja bizonyítani, hogy a kis és közepes országok is képesek befolyásolni a közösség jövőjét. Emellett azonban el kell fogadjuk a közösség sokszínűségét, így például azt, hogy a britek más jellegű Európát akarnak, mint mi.
– A jelenlegi költségvetési perspektívát azonban mégiscsak rossz szájízzel fogadta Európa…
– Angela Merkel az uniós csúcs hőse lett, ám fel kell tegyük a kérdést, hogy miért. Helmut Kohl módszere volt, hogy ha nem tudtak megoldani egy vitát, akkor hozzányúlt a német csekk-könyvhöz. Azt gondolom, ezúttal ennél többről volt szó, hiszen az, hogy a közös kasszába a legtöbbet befizető Németország komoly belső gondjai ellenére egy magasabb költségvetés irányába mozdult el, azt jelzi, hogy átérzi azt a felelősséget, ami szükséges az imént említett nagy álmok megvalósításához. Franciaországot és Nagy-Britanniát is sikerült elmozdítani ebbe az irányba. Mi persze nem lehetünk elégedettek ezzel a költségvetéssel, az Európai Parlament azonban javítani fog a számokon. Elmozdulás várható például a külpolitika területén, ami azt jelentheti, hogy több eszközzel fogunk rendelkezni a Balkán kérdéseinek rendezését illetően. Ez elemi érdekünk, éppúgy, mint a kis- és középvállalkozások támogatása. Ugyanakkor úgy vélem, ez az utolsó ilyen szerkezetű költségvetés.
– Brüsszeli szemszögből milyennek tűnnek Magyarország pozíciói?
– Büszkén jött haza a magyar kormányfő Brüsszelből azzal, hogy sikerült tágítani a felhasználási lehetőségeket, például ezentúl közutakat is lehet finanszírozni közösségi pénzekből. Elfeledkezett azonban arról, hogy erre többek között azért van szüksége Magyarországnak, mert a sokkal nagyobb költségű autópálya-építést nem uniós pénzekből oldotta meg a kormány. Látni kell, hogy nemcsak maga az autópálya-építés túl drága, hanem maga a pénz is, ami tehát nem mindegy, milyen forrásokból származik. Be lehetett volna vonni európai pénzeket, ám a kormány inkább kötvényeket bocsátott ki, és államhitelt vett fel. Az Európai Parlamentben ugyanakkor sikerült keresztülvinnünk, hogy a pénzeket a városi forgalomban fel lehessen használni például villamosokra, HÉV-szerelvényekre, Volán-buszokra is.
– Érdekli egyáltalán a nyugati országokat, hogy milyen állapotok uralkodnak ma a magyar utakon?
– A bővítési alapok garantálják ezt, így aki jól politizál, hozzáférhet a külső finanszírozási lehetőségekhez. Épp most fejezte be munkáját egy csoport, amely a szomszédos országok összekötésének új lehetőségeit térképezte fel, s kijelölte az Európa számára fontos irányokat. Hazánk számára az úgynevezett középső és délkeleti folyosó a legérdekesebb, az egyik Ukrajna, a másik pedig a Balkán felé teremt új összeköttetést. Magyarországnak is ki kell tudni azonban használnia, hogy a geográfiai helyzeténél fogva fordítókorongja közlekedési szempontból Közép-Európának. Azt azonban le kell szögeznünk, hogy az autópálya-építés jelenlegi magyar gyakorlata nem más, mint pénzkidobás.
– Mi lesz a Magyar Államvasutak sorsa, ha bekövetkezik a liberalizáció?
– Ez is azon múlik, hogy a leköszönő kormány mit hagy maga után. Nagy verseny van kilátásban, s ha a teljes liberalizáció bekövetkezik, kérdéses lesz, hogy mondjuk a Budapest–Győr vagy Budapest– Szeged vonalon a MÁV vagy egy külföldi vállalat intercity-szerelvényei közlekednek-e majd. Ha az ezekből származó bevételek kiesnek, aligha lesz pénz a kevésbé frekventált régiók elérésére. Nem látom, hogy a kormány szembesült volna ezzel a helyzettel.
– Külpolitikai téren mi volt a legizgalmasabb esemény az elmúlt években az ön számára, s hogyan élte meg az elmúlt másfél esztendőt az Európai Parlamentben?
– Elmondhatom, hogy ez idő alatt Európa a tágabb hazám lett. Nekünk, magyaroknak Európa nemcsak a történelmünk, hanem a jövőnk is, s ahogyan az ember a saját sorsát irányítja, meg kell tanulnunk, hogyan tegyük ezt a közösségen belül is. Az igazán nagy politikai művészet abban áll, hogy tudjuk, merre halad Európa, és megpróbáljunk abba beleszólni. Annak idején Ausztriát megrázta a vele szembeni nemzetközi bojkott. Egy életre szóló élmény volt látni azt, mi egy viszonylag kis ország mozgástere akkor, amikor politikai erők ideológiai alapon, illegitim módon összefognak ellene. Ausztria ekkor a demokrácia és a törvényesség útján szorította vissza a vele szembeni összefogást az EU törvényes keretei közé, térdre kényszerítve ezzel az ellene fellépő politikai erőket.
– Az osztrákok agilitása azonban nem biztos, hogy minden tekintetben kedvező a számunkra. Az egyetlen terület, ahol Magyarország számára komolyabb mozgástér nyílhat, az a Balkán, ám a jelek szerint Bécs ezen a téren is magához vette a kezdeményezést.
– Hallott ön bármit is az elmúlt esztendőkben a magyar külpolitika aktivitásáról? Mert én semmit. Ha nem vagyunk dinamikusak, senki sem fog várni ránk. Ausztria lépett, akár Horvátország csatlakozási tárgyalásai, akár Koszovó tekintetében. De a magyar külügy Ukrajnával kapcsolatban, például az ukrán– orosz gázárvitában is csendben maradt. A Balkánt Ausztriának, az ukrán teret pedig a lengyeleknek adtuk át dalolva. Helyzetünknél fogva a kezdeményezésre lennénk rendelve, ám az elmúlt négy évben Magyarország nemhogy nem lépett, de még csak meg sem szólalt.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
