Különös közjátékkal kezdődött a tavalyi év Juhász Ferenc honvédelmi miniszter számára. Miközben azt ünnepelte, hogy a magyar katonák milyen kiválóan helytálltak az iraki misszióban, elvesztette a kormány által elindított védelmi felülvizsgálat egyik szellemi atyjának tekinthető vezérkari főnököt. A hadsereg első emberének lemondása már idejekorán rámutatott azokra a hiányosságokra, amelyek előrevetíthetik a Magyar Honvédség reformjának teljes ellehetetlenülését. Szenes Zoltán távozásának valódi okairól a sajtó is csak találgatott, de erősen feltételezhető, hogy ebben bizonyos hatásköri viták mellett szerepet játszott a reformok visszafogása, illetve az ehhez szükséges anyagi források megcsonkítása is. A Draskovics-féle megszorító intézkedések ugyanis rendkívül érzékenyen érintették Honvédelmi Minisztériumot (HM), amelytől több mint százmilliárd forintot vontak el az állam egyéb, főként szociális kiadásaira hivatkozva. Azóta politológusok Juhászt csak úgy emlegetik, mint aki nem tudta érvényesíteni a Gyurcsány-kormánnyal szemben minisztériuma és a honvédség érdekeit.
A miniszter kénytelen volt elismerni, hogy ellehetetlenült a haderőreform időarányos végrehajtása, ezért újra kell gondolni a honvédség feladatait, továbbá azt, hogy ezekhez milyen eszközöket kell hadrendben tartani. Mint bevallotta, az egynegyedével csökkentett honvédelmi költségvetés tavaly leginkább arra volt elég, hogy fenntartsák a hadsereg működőképességét, a védelmi felülvizsgálat által eltervezett éves célokat azonban nem lehetett megvalósítani. A NATO-nak ígért haditechnikai fejlesztéseket a szaktárca kénytelen volt átütemezni, le kellett mondani a harci helikopterek korszerűsítéséről, későbbre kellett halasztani a tüzérségi eszközök beszerzését és a szállítóhelikopterek modernizálását, valamint kikerült az elképzelések közül a BTR–80-as harci járművek teljes felújítása is. A megszorítás legjobban a híradás-technikai fejlesztéseket érintette, 2005-ben csak kétmilliárd forintért szerzett be a HM tábori rádiókat, pedig a híradóprogram részeként több tíz milliárd forintot kívántak erre fordítani. Folytatódott a leépítés a személyi állományban is: tavaly közel 1500–2000 embertől váltak meg a tárcánál és a honvédségnél.
Eközben lapértesülések szerint a NATO szakértői nem megfelelőnek minősítették Magyarországot többek között azért, mert ígéreteinkkel ellentétben nem biztosítjuk a védelmi költségekre a nemzeti össztermék két százalékát, és kérdésessé vált az is, hogy tíz éven belül képesek leszünk bevetni egy dandárt harci műveletekre. A HM ugyanakkor folytatta a helyőrségek bezárását, és a szövetségesi vállalásaink egy részének viszszavonását készíti elő. Megszüntették például a tapolcai kiképzőközpontot, pedig több száz millió forintot fordítottak a létesítményre, illetve bezárták a taszári bázisrepülőteret, amelyet a helyi önkormányzatnak kívánnak átadni.
Miközben folytatódtak a leépítések, a beszerzések akadoztak a forráshiány miatt. A beszerzési rendszert ráadásul át kellett alakítani, mert az Állami Számvevőszék korábban számos szabálytalanságot és párhuzamosságot fedezett fel a működtetésében. A katonai beszerzési rendszer hiányosságaira egy kabuli százados által kirobbantott botrány ébresztette rá leginkább a közvéleményt, és ez szintén jelentősen megtépázta Juhász Ferenc tekintélyét.
Farkas Roland civil kapcsolatokkal foglalkozó százados tavaly nyílt levélben fordult a miniszterhez a szaktárca honlapján. Azt állította, hogy a Kabulban szolgálók közvetlen életveszélyben voltak a felszereléseik hiányossága és az ellátás nehézkessége miatt. A terepjárókhoz nem küldtek például olyan drótvágókat, amelyekkel megvédhették volna magukat a gerillák által fejmagasságban kifeszített drótok ellen, a járművekre felszerelt géppuskákról pedig lehetetlen volt közelre tüzelni. Egy későbbi konferencián a parancsnokok jelentéseiből kiderült az is, hogy más felszerelésekkel is adódtak gondok. Kabulba és Irakba is küldtek például azokból a pisztolyokból, amelyek egy részét nem tudták megfelelően használni a külszolgálat alatt. Havril András új vezérkari főnök katonai ügyészségi vizsgálatot kért az ügyben, amely megállapította, hogy a katonáink nem voltak életveszélyben, de a hiányosságokról szóló hírek egy részét kénytelen volt elismerni a katonai vezetés. Azóta intézkedtek a külszolgálaton lévő katonák felszerelésének állandó utánpótlása és a beszerzési folyamat felgyorsítása érdekében.
Juhász gondjainak betetőzése talán az volt, hogy nem sokkal az év legnagyobb katonai rendezvénye, a honvédség népszerűsítésére különösen alkalmas kecskeméti repülőnap előtt, a légierő egyik legjobb pilótája katapultálni kényszerült a hadsereg 02-es számú MiG–29-es vadászgépéből, mert a járműnek leállt és kigyulladt az egyik hajtóműve. Az eset rámutatott a MiG-ek alkatrészbeszerzésének visszásságaira is.
Nem kevés akadt tavaly az olyan honvédségi beszerzésekből sem, amelyekről az ellenzék rendszeresen úgy fogalmaz, hogy azokat a „korrupció gyanúja lengi körül”. Lapunk kiderítette például, hogy a szaktárca 292 millió forintos megbízást adott Kabai Károly nyírbátori szocialista vállalkozó cégének lőszer-megsemmisítésre. Kabairól – aki régebben Veres János pénzügyminiszter üzlettársa is volt – kiderült, hogy elsőrendű vádlottja annak a büntetőeljárásnak, amely folytatólagosan elkövetett, az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás és más bűncselekmények miatt folyik a Nyíregyházi Városi Bíróságon.
Tavaly 748 millió forintos megbízást kapott a HM-től egy négymilliós jegyzett tőkéjű kisvállalkozás is, rakéta-hajtóanyagok megsemmisítésére. Az orosz gyártóval közvetett kapcsolatban álló cég vezetője korábban egy társaságban tevékenykedett Gyurcsány Ferenc kormányfő anyósának testvérével, de állította, hogy ennek nincs köze a megbízásához. A HM állítása szerint a magyar cég azért is nyerhetett, mert csaknem negyvenmillió forinttal kevesebbért vállalta a megbízást, mint a másik pályázó.
Folytatódtak azok a vásárlások, amelyek a laikusok számára is rendkívül furcsának tűnhetnek. Tízmillió forintért vettek például fagylaltgépeket a légierő számára, milliókért napozóágyakat bizonyos üdülőkbe, és a sajtó sokáig beszélt egy luxuskategórájú szobabicikliről is, amelyet több mint 370 ezer forintért szereztek be a vezérkari főnöknek.
Időközben megkezdődött a honvédségi ingatlanok kiárusítása. Mint kiderült, az elkövetkezendő időszakban csaknem száz ilyen ingatlant kívánnak értékesíteni. Az ebből származó bevételeket ingatlanfejlesztésekre költheti a HM, amire szükség is lesz, hiszen alig több mint 120 millió forintot irányoztak elő a honvédelmi költségvetésben, a különböző típusú lakástámogatási lehetőségek elősegítésére szánt összegek mellett, lakások vásárlására. Az ellenzék erre azt szokta mondani, hogy ennyi pénzből legfeljebb egy olyan villát lehet venni, mint amilyet Juhász Ferenc és családja vásárolt magának a festői Németvölgyben.
Az igazsághoz hozzá tartozik persze az is, hogy a HM elért sikereket is. A NATO-val sikerült például aláírnunk az integrációnk első szakaszának lezárását, amely kétségtelen elismerése a magyar katonák teljesítményének, annak ellenére, hogy ennek az eredeti tervek szerint már évekkel ezelőtt meg kellett volna történnie. Lezárult a Zengő-vita is, az ide tervezett NATO-lokátor minden valószínűség szerint idén a Tubes hegyre kerülhet. A Magyar Honvédség végrehajtott ugyanakkor egy nagyszabású, nyilvános hadgyakorlatot, amelyen szintén kiválóan működtek együtt a meglévő alakulataink. Míg az előző kormány alatt hetven százalékkal emelkedett a katonák illetménye a ciklus végén, ez év elején öt százalékkal sikerült megemelni a béreket is a honvédségnél.
origo.hu
Magyar Péterék letagadták, hogy százmilliónál is többe került a Hősök terei tüntetés, most lebuktak
