Az Európai Unió hosszú évek óta küszködik, hogy végre egységes rendszerré alakítsa a tagországok energiahálózatát. Ez eddig nem nagyon sikerült, mert a piacon tevékenykedő vállalatok sokkal inkább versenytársakként, mint partnerekként tekintenek egymásra. Zárt, felosztott piacokban gondolkodnak, amelyeken egy területet lehetőleg egyetlen nagyvállalat lát el. Ezzel korlátozzák ugyan önnön növekedési lehetőségüket, egyúttal azonban biztosítják maguknak a már megszerzett piacokat, s így nem érdekük, hogy az ellátási útvonalak összeérjenek. A versenyt és a biztonságot szem előtt tartó brüsszeli elképzelések szerint ugyanakkor minél sűrűbben húzódó, egymáshoz sok helyütt kapcsolódó, ráadásul egységes szabályok szerint irányított vezetékekre, elosztó központokra és gáztározókra volna szükség olyan szabályozással, amely lehetővé tenné, hogy minden piaci szereplő korlátozás nélkül hozzáférjen az infrastruktúrához. Amíg a brüszszeli direktívák nem találkoznak az adottságokat alakítani képes cégek érdekeivel, a változásokat csak szigorú előírásokkal lehet kikényszeríteni. Olyan szemlélettel, amely az egész rendszert támogatja, nem csupán az annak üzleti szempontból kitüntetett elemeit fejlesztő beruházásokat.
Ezt Magyarországnak is be kell látnia, ha eredményesen akarja csökkenteni függőségét az orosz energiahordozóktól. Hazánk gázellátási adottságai nemigen változtak az elmúlt években. Saját kitermelésünk csupán az összfogyasztás húsz százalékát képes kielégíteni. Két helyen érkezik gáz Magyarországra, az egyik becsatlakozási pont az ukrán határ menti Beregdarócnál, a másik az osztrák határ közelében lévő Baumgartennél található. A vezetékekhez a gázkutakon kívül csatlakozik öt tározó is. Ezek kimerült gázlelőhelyeken vannak, amelyeket nyáron, alacsony országos gázfogyasztás idején feltöltenek, hogy aztán legyen miből fedezni a télen megugró keresletet. Ezzel az infrastruktúrával gyakorlatilag megoldottuk a felmerült ellátási problémákat, nem szabad azonban elfelejteni, hogy a válság csupán másfél napig tartott, ráadásul hideg sem volt. Ha a nyomáscsökkenés hetekig, hónapokig tartott volna, még akkor sem ússzuk meg ennyivel, ha meleg marad az idő, tartós mínuszok esetén pedig bizonyosan komoly gazdasági károkat szenved az ország.
A szakemberek úgy tartják, hogy az ellátásbiztonság érdekében mindenképpen gondoskodnunk kell legalább még egy gázforrásról. Erre több lehetőség is kínálkozik, de egyik sem valósítható meg önerőből. Az egyik az, hogy az Adria felé épül ki egy vezeték lehetőleg úgy, hogy a csövön keresztül Nyugat-Európának is jusson a gázból. A másik megoldás a sokat emlegetett Nabucco-gázvezeték. Ha elkészül, a Nabucco a Kaszpi-tenger térségéből, Oroszország és Ukrajna megkerülésével szállít majd földgázt Európába. A tervezett nyomvonal Magyarországon is áthalad, de nem valószínű, hogy 2015 előtt elkészül a beruházás. Ennél sokkal hamarabb megvalósulhat egy régóta dédelgetett álom, azazhogy Magyarország Szlovákia felé keres összeköttetést. Ez a kapcsolódási pont megfelelő kormányzati szándék esetén tulajdonképpen már 2007-ben megvalósulhat, nagy hibája azonban, hogy nem csökkenti az orosz függőséget. Természetesen újabb gáztározót is létre kell hoznunk – ebből egyelőre csak egy kormányrendelet valósult meg.
A források bővítése mellett mindenképpen el kell gondolkodnunk azon, hogyan lehet csökkenteni Magyarországon a gázfogyasztást. A földgáz aránya a teljes magyar energiafelhasználásban negyvenöt százalékos, s a lakosság kilencven százaléka használja valamilyen formában ezt az energiahordozót. Mindkét szám aránytalanul magas, de hogy javítsunk a helyzeten, ahhoz először a prioritásokat kijelölő energiastratégiára lenne szükségünk. Magyarországon ugyanis középtávon legalább hatezer megawattnyi új áramtermelő erőművet kell építeni, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezek milyen fűtőanyagra települnek majd. Úgy tűnik, ismét vissza kell térnünk a szénhez – ezt szorgalmazza hazájában a német gazdasági miniszter is –, és egyre több szakember veti fel, hogy felül kell vizsgálni az atomenergiával kapcsolatos álláspontunkat. Persze egyik megoldás sem tökéletes. A világ szénkészletei sokkal nagyobbak, mint az ismert kőolaj- vagy földgázkészletek, problémát jelent viszont, hogyan tudjuk a lehető legkevesebb károsanyag-kibocsátással elégetni ezt az energiahordozót. Atomerőművi fűtőanyagból még több tartalékkal rendelkezünk, itt viszont a kiégett fűtőelemek biztonságos tárolása jelent gondot. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk a megújuló energiaforrásokat sem, a kérdés csak az, hogy tiszta forrásból vajon mekkora hányadát tudjuk kielégíteni energiaszükségletünknek.
origo.hu
Orbánt és Szijjártót emlegetik a lövészárkokban?
