Hideg napok

Európa vagy fázik, vagy melege van, vagy árvízzel küszködik, vagy pedig az elsivatagosodással. Az időjárás eme változékonyságát a politikusok igyekeznek is kihasználni, hiszen könnyen lehet olyasmit mondani, amire ilyen alkalmakkor a közvélemény felfigyel. Európa-szerte az igen hideg tél okoz gondot, így az energiaellátás problémái kerültek napirendre. Az európai energiaügyi miniszterek e héten Brüsszelben tartott találkozójukra Párizs állt elő egy tervvel, amelynek lényege az európai energiabiztonság atomenergiára való alapozása. A terv még előirányozza a nagyobb olaj- és gáztermelőkkel való jobb politikai kapcsolatok kialakítását, a nemzeti olajtartalékokról való információadást és alternatív gázellátási útvonalak kialakítását. Andris Piebalgs, aki a termonukleáris energia mibenléte körüli problémákba belegabalyodott Kovács Lászlót váltotta az energiaügyi biztosi poszton, úgy nyilatkozott, hogy a francia javaslat nagyon közel áll a bizottság álláspontjához, amelyet majd márciusban, egy úgynevezett „zöld könyvben” tesznek közzé (a zöld könyv a vita fázisát jelenti, ezt követi a fehér könyv, amely a már kikristályosodott bizottsági álláspontot rögzíti).
A probléma csak az, hogy az európai közvélemény nem készült fel a nukleáris energia széles körű alkalmazására, hiszen az elmúlt harminc évben a zöldszervezetek fő célpontjai a vízi erőművek mellett éppen az atomerőművek voltak. Jelenleg például a francia közvélemény mindössze nyolc százaléka támogatja az atomerőművek építését.
Épp ezért a bizottság igen nagy hangsúlyt helyez a megújítható energiaforrások fejlesztésére (e körbe tartozik a biomassza-, a nap-, a szél-, a vízi és a geotermikus energia), amelynek arányát az összfogyasztásban a jelenlegi hat százalékról 2020-ra húsz százalékra kívánja emelni. E megújítható energiaforrások zömét persze a hagyományos vízi erőművek teszik ki, amelyet a környezetvédők elleneznek, így igen nehéz elképzelni, miként fog a megújítható energiaforrások aránya 20 százalékra emelkedni. A szakirodalomban időről időre feltűnnek az igen dús fantáziáról tanúskodó elképzelések a tiszta és olcsó energiatermelésről, de ezek rendre kacsának bizonyulnak, mint néhány évvel ezelőtt a hidegfúzió, amelybe egy neves debreceni fizikuscsoport is belebukott (mert bizonyítani vélték azt, amiről később kiderült, hogy minden alapot nélkülöz). Az igazság az, hogy a tiszta és olcsó termonukleáris energiatermeléshez ma sem állunk közelebb, mint harminc éve, amikor a tudósok meg mertek volna esküdni, hogy 2000-re már ipari méretű alkalmazásukra kerül sor. Ma a szélerőmű a sláger, ami gazdaságilag kifizetődő is, ha fúj a szél, különben pedig a vele párhuzamosan megépített olaj- vagy gázerőművet kell működtetni, mert mondjuk főzni vagy világítani akkor is szeretnénk, ha a szél történetesen nem fúj. Persze tárolni is lehet az energiát, csakhogy az is drága.
Jelenleg az unió huszonöt országa végső energiafogyasztásában a fűtés teszi ki a legnagyobb tételt, mintegy felét az összfogyasztásnak, második helyezett a közlekedés és szállítás, közel egyharmados aránnyal, végül a fennmaradó mintegy húsz százalék a villamos energia fogyasztása. Lehet kevesebbet fűteni, kevesebbet autózni vagy egyéb módon utazgatni, vagy kevesebb áramot felhasználni. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy minderről nem szívesen mondunk le. Ez esetben, hacsak nem akarjuk az üvegházhatást kiváltó szén-dioxid-kibocsátást tovább fokozni, kénytelen-kelletlen meg kell barátkoznunk – mint ahogy azt a francia javaslat is tartalmazza – az atomerőmű gondolatával.