Belépvén az öregedők exkluzív klubjába, magam is gyakrabban merengek a múlton. Azon, mi jóban, mi rosszban volt részem, mit csinálnák másként, ha tehetném. Mit hagynék ki szívesen az életemből, és mit mulasztottam el akarva-akaratlanul. Azt azonban ajándéknak tartom a sorstól, hogy olyan embereket – írókat, költőket, festőket, zenészeket, fotográfusokat, utazókat, mesélőket, futballistákat és más művészeket – láttam-hallgattam élő adásban, akikkel ma már csak felvételeken – vagy azokon sem – találkozni. A mai világ minőségét tekintve ez több mint nosztalgia.
A negyed százada halott Királyhegyi Pál írásaiból most elkészült könyvecskéről is eszembe jutott, hányszor idézte őt tanárom, hallottam róla idősebb kollégáimtól, barátaimtól. Személyesen nem volt szerencsém hozzá, mégis ismerős minden sora. Ott hagyta nyomát az előttem járó fővárosi tollforgató nemzedéken. Életében legendává lett, folytatom a közhelyeket, de hát még az élete is az volt. Pompás filmforgatókönyv. A húszas évek „Budapest nagykávéházából” indult, azután meg sem állt New Yorkig, majd Hollywoodig – ő is elmesélhette évtizedekkel később, hogy a régi idők mozijának legnagyobbjaival töltötte együtt az idejét. Egy ideig forgatókönyveket írt, majd 1931-től ismét idehaza dolgozott az Új Időknek és a Színházi Életnek, Karinthyék asztaltársaságának tagjaként az itthoni New Yorkban. Nem jószántából kelt útra ismét a háború előestéjén, ám 1941-től itthon volt „honvágyból kifolyólag”, nehezen utazva haza Londonból Lisszabonon át, hogy – ismét az ő szavaival – „nehogy lekésse az auschwitzi gyorsot”. Nem késte le. Ezt az utazást is túlélte, egészséges lelkivilága, rendkívüli humora még a szörnyű kaland utóhatásaitól is megóvta. Az 1950. év nyara megint vonatozáson érte, ekkor ugyanis hatóságilag kitelepítették Budapestről, alighanem annak a fővárosszerte híressé vált táviratának „köszönhetően”, amelyet Sztálinnak küldött.
Az 1956-ot követő újabb negyed század hozta el neki és szerencsés ismerőseinek, kollégáinak, hogy végre nyugodtan lubickolhatott otthonában, a kávéházak, presszók és redakciók világában. Ez volt a legtöbb, ami akkoriban történhetett Pesten. A most elkészült válogatás – Ami sürgős, az ráér címmel – 38 írását tartalmazza a sok-sok korábban megjelent közül egy tájékoztató előszó kíséretében. Idézni belőle oktalan és fölösleges. El kell olvasni. A Jövendő Kiadó gondozta könyv a budavári Litea könyvesboltban kapható.
(Királyhegyi Pál: Ami sürgős, az ráér. Jövendő Kiadó, Budapest, 2005. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
