Az afrikai területet 1884-ben nyilvánították császári protektorátussá, azt követően, hogy Adolf Lüderitz brémai nagytőkés megszerezte a délnyugat-afrikai partvidék egy részét. A csaknem három évtizedig tartó német uralomnak a Népszövetség 1920-as döntése vetett véget, amely az első világháborúban a dél-afrikai és a brit csapatok által megszállt vidéket brit domíniumként a Dél-afrikai Unióhoz csatolta. A második világháború után a térséget ENSZ-mandátumterületté nyilvánították, ám a dél-afrikai Nemzeti Párt az apartheid rendszert a mai Namíbia területére is kiterjesztette. S bár a világszervezet Dél-Afrikát már 1966-ban megfosztotta igazgatási jogától, az ország – amely 1968-ban kapta a Namíbia nevet – csak 1990-ben nyerte el függetlenségét.
Jóllehet az első misszionáriusok – a rajnai misszió munkatársai – már a XVIII. század végén megérkeztek, a németek nagyobb számban csak a Dél-afrikai Német Gyarmattársaság megalapítása (1885) után jelentek meg. Ez a társaság toborzott telepeseket, s osztott szét köztük farmokat.
Az 1915-ben kezdődött dél-afrikai megszállás első éveiben erőteljes germántalanítás folyt, amely csak az 1923-as londoni egyezményt követően hagyott alább. Ekkor az országban maradt németek brit állampolgárságot kaptak, s mind a Németországból való bevándorlást, mind a német nyelv használatát támogatni kezdték.
Az 1989-ben tartott népszámlálás alkalmával 12 827-en vallották magukat németnek, ám a valós szám feltehetően jóval magasabb, becslések szerint 20–25 ezer között mozog. A namíbiai németek jó része ma is farmokon él, amelyek nagysága gyakran eléri a négy–ötezer hektárt, s többnyire három generációnak adnak otthont. A helyi német dialektusra jellemző az egyszerűség, illetve a környező afrikaans, angol és bantu nyelvek erős hatása. Az országban több német általános iskola, a fővárosban, Windhoekban pedig német gimnázium is működik. A Windhoektól mintegy 250 kilométerre fekvő Omaruru a legrégibb herero (bantu nyelvet beszélő nép) települések egyike. A város német iskoláját 1995-ben alapították.
– Namíbia függetlenné válása után az országban több német magániskolát hoztak létre, mivel az állam számára túlzottan költséges lett volna a német nyelvű oktatás biztosítása – meséli Hildegard Maier, az omarurui német iskola vezetője. – A kormány jóváhagyásával több városban, így például Otjiwarongóban, Grootfonteinban, Otaviban, Swakopmundban is működik német iskola, ám magániskolákról lévén szó, ezek semmilyen állami támogatásban nem részesülnek. Jelenleg negyvenegy diákunk van. Többségük helyi német, de akadnak más kultúrából származók is. Az egyetlen feltétel, hogy a tanulóknak már a beiratkozáskor is tudniuk kell németül. Azoknak a gyermekeknek, akiknek a szülei afrikaans anyanyelvűek, az iskolát megelőzően két évig német nyelvű óvodába kell járniuk, s csak ezt követően kezdhetik meg nálunk tanulmányaikat.
Mint megtudjuk, az iskola befejezéséig a gyermekek nagy része háromnyelvűvé válik, mivel a német mellett az afrikaanst és az angolt is elsajátítják.
– Namíbiában a német nyelvvel még mindig szinte bárhol boldogul az ember. Ez egyébként a Németországból érkező turistákat, vadászokat mindig nagyon kellemesen érinti – jegyzi meg Maier asszony.
Namíbiában azonban nemcsak német iskolák működnek, hanem számos más német intézmény is. Az 1916-ban alapított Allgemeine Zeitung az ország legrégebbi napilapja, amely Namíbiában és a környező országokban mintegy 6000 példányban fogy el naponta. Az Európai Uniónak Namíbiában állandó képviselete van, a Németországgal való kapcsolattartásban pedig fontos szerepet töltenek be a különböző hivatalos és félhivatalos szervezetek, s a nagy német alapítványoknak – a Hanns Seidelnak vagy a Konrad Adenauernak – is van külön namíbiai központjuk.
A Namíbiai Német Kultúrtanács (Deutscher Kulturrat) mintegy harminc, a namíbiai németek nyelvével, kultúrájával, életével foglalkozó szervezetet foglal magában, s gyakorlatilag egymaga tölti be az érdek-képviseleti szerv szerepét a kormánnyal, valamint a különböző követségekkel folytatott párbeszéd során.
– Német anyanyelvű namíbiaiakként mindent megteszünk annak érdekében, hogy országunk nyelvi és kulturális sokszínűségéhez hozzájárulva nyelvünket minden árnyalatával együtt megőrizzük – mondja Eckhart Mueller, a kulturális tanács vezetője. – A namíbiai németek ötödik-hatodik generációja él itt, Namíbia a hazájuk. Többségük háromnyelvű, de odahaza, az iskolában, illetve a kulturális életben a német nyelvet használják.
A Németországgal fenntartott kapcsolatok rendkívül szorosak. Berlin nemcsak támogatja a namíbiai német tanítási nyelvű magániskolák működését, de létezik élénk diákcsereprogram is, mivel sok namíbiai fiatal szeretne német környezetben tovább tanulni. Emellett a namíbiai németek előszeretettel töltik Németországban szabadságukat, és természetesen szoros köteléket jelentenek a földrészeken átívelő családi kapcsolatok is.
– A namíbiai németek közt sok a sikeres üzletember, számukra természetesen határozott előnyt jelent annak a nyelvnek az ismerete, amelyet a világon az egyik legsikeresebb ipart magáénak tudó s a legfejlettebb technikával rendelkező országban beszélnek – folytatja Eckhart Mueller. – De német származású például Namíbia berlini nagykövete is, míg jómagam a nemzetünk 36 különböző szakmai képviselőjéből álló Nemzeti Minőségbiztosítási Tanács elnökeként most kezdtem meg második hároméves ciklusomat. Egyébként az orvosok, mérnökök, építészek, könyvkereskedők, ügyvédek között is sokan vannak német származásúak.
A jelent azonban még mindig beárnyékolják a múlt árnyai. Két éve például vihart kavart, hogy a hererók bejelentették: több milliárd dollár kártérítést követelnek a német kormánytól, amiért 1904-ben, miután a waterbergi csatában a császári haderő leverte lázadásukat, és a törzs tagjait a Namib-sivatagba kergette, mintegy hatvanezer hereró halt szomjan. A követelést Berlin elutasította, így a törzs kárpótlási keresete jelenleg egy amerikai bíróság előtt van.
Ugyancsak két éve kezdődött Sam Nujoma köztársasági elnök akkori vezetésével egy – zimbabwei példára indított – földreform, amelynek célja, hogy a fehér farmerek földjét kisajátítsák, majd szétosszák az őslakosok között. Namíbiában ugyanis az összes termőföld mintegy fele 4000 német és búr farmer kezében van, Nujoma elnök pedig úgy látta, hogy „néhány fehér úgy viselkedik, mintha a földet Hollandiából vagy Németországból hozta volna magával”.
origo.hu
Galambos Lajos lenyúlt félmilliója sokkolta az országot
