Kezdődő síidény: itt van az idei hó

Összemérni az összemérhetetlent – sok szempontból juthat eszünkbe ez a mondat a sísport magyarországi helyzete kapcsán. Például amikor a környező országok és hazánk lehetőségeit vetjük össze. A velünk határos Ausztria és Szlovákia igazi síparadicsom, előbbi több mint húszezer kilométer pályával, 3500 lifttel és 500 síiskolával rendelkezik, utóbbiban 80 síközpont található viszonylag olcsón és közel. Szlovénia sincs messze a maga kétszáz kilométernyi havas lejtőjével, Francia- vagy Olaszországba ugyan többet kell utazni, de a négy-, illetve kétezer kilométer hóbiztos pálya miatt sokaknak megéri. S akkor még nem említettük az olcsó(bb) romániai vagy lengyel, illetve a minőségi svájci és német lehetőségeket, azt meg csak viccből mondjuk, hogy nyáron Chilébe mehetnek csúszni az igazi ínyencek…
S hová mehetnek Magyarországon? Az előző idényben 29 hazai sípályát regisztráltak, az idén 35-öt, ez fejlődést mutat. A domborzati viszonyokat természetesen nem lehet megváltoztatni, ha 1014 méteren található az ország „teteje”, akkor ne csodálkozzunk a másokhoz képest szerényebb lehetőségeken. Tavaly ráadásul igen mostohán bánt az időjárás a téli sportok honi szerelmeseivel, februárig gyakorlatilag hiányzott a hó, csak Mátraszentistvánon lehetett (műhavon) a szezon elejétől a végéig síelni. Február–március folyamán aztán jött némi égi áldás, de az idényt nem menthette meg. Most jóval kedvezőbb a helyzet, a jelentősebb terepeken jelenleg 15-től 60 centiméterig akad siklásra alkalmas hó, kivétel a Mecsek és Sátoraljaújhely.
Adottságai miatt a Mátra mindig előnyt élvez a többiek előtt. Ez az ország legmagasabb, ráadásul viszonylag meredek lankákkal tarkított hegysége, durván egyórányi kocsiútra van Budapesttől, s a pályákhoz viszonylag közel még szállás is kapható. Ennek ellenére egy ezer méter magas, magyar viszonylatban hóbiztos hegységből a jelenleginél talán többet lehetne kihozni.
A Mátra legtöbbet koptatott pályája Kékestetőn található. Az utóbbi években végrehajtott félmilliárd forintnyi fejlesztésnek (pályaszélesítés, mágneskártyás beléptetőrendszer, felújított tányéros felvonó, új tanulólift, kiszolgálóépületek, információs központ, snowboardpálya) köszönhetően a déli lejtőn már élvezhető a lesiklás. Ám ezzel csak a gondok egy részét orvosolták. Szűkös a parkoló már közepesen forgalmas hétvégén is, a helyek pillanatok alatt megtelnek, s csak a síbuszokat engedik fel.
Az érezhető igények kielégítése céljából nyitott meg az előző idényben a mátraszentistváni pálya. Kezdőknek, haladóknak megfelelő terep. Két felvonó is működik, így több száz síelőt képes fogadni, de a kapacitás persze itt is véges, zsúfolt hétvégeken már a parkolás megoldhatatlan feladat. Aki megteheti, jobban jár, ha hétköznapokon látogat ide, olyankor felhőtlenül élvezhető a síelés. Amihez még felhő, azaz hó sem kell, csak fagy, mert hóágyúk permetezik a lejtőket. A négyezer forintos napijegy (tavaly 3800 forint volt, most háromezer a félnapos) már-már osztrák árfekvésű, de itt az utazás pénzben és időben is megspórolható. Az osztrák párhuzam felemlegetése nem véletlen: ettől a szezontól kezdődően a mátraszentistváni sípark bekerült az osztrák Ostalpen sírégióba, amely 32 stájer, illetve alsó-ausztriai sípályát tömörít. Harmicharmadik síterepként Mátraszentistván része lehet a hatalmas egységnek, s így a közös pontozású bérletrendszernek. Az egyik hétvégén mondjuk Hochkaron lehet síelni a síparkban is megvásárolható bérlettel, a következő hétvégén pedig a Mátrában. A terepen a megnövekedett igények kielégítésére megkezdték egy harmadik, Doppelmayr típusú csákányos felvonó építését is, amely óránként 1223 főt szállíthat majd. Az új sílift révén a következő szezontól együttesen 1710 síző csúszhat fel (tavaly ez 480 fő volt) óránként a völgyből a sípark pályáinak kiindulópontjára, 820 méterre. Elkészült a vadonatúj, cseh gyártmányú oktatólift, üzembe is állt a 7-es pályán, 650 utast tud szállítani óránként. Felépült a síóvoda, s következő lépésként egy hétszáz méteres, világítással ellátott élményszánkópálya munkálatai kezdődtek el.
Egy „osztrák” síterepen magasak a követelmények…
A Mátrában még Galyatetőn és Mátraszentimrén (hazánk legmagasabban fekvő falvában) található pálya. Előbbi csak nagyon kevés embernek nyújthat egy időben szórakozást, utóbbit pedig a szentistváni konkurencia (még az internetes elérhetőségükön is inkább a „szomszédot” ajánlják), illetve az idő vasfoga erősen kikezdte, a felvonónak már csak az oszlopai állnak.
A Mátrába alapvetően azok járnak síelni, akik nem feltétlenül igénylik a jobb minőségű osztrák, olasz, szlovák pályákat, s a közelséget kihasználva időt akarnak nyerni. Növelné a környék iránti keresletet, ha a siklani vágyók több, különböző kategóriájú szállás között válogathatnának. Ám a választék erre az idényre nemhogy bővült, de apadt. Aki megfizetheti Galyatetőn a Grand Hotelt, az aligha a Mátrába vágyódik síelni. Kékestetőhöz közel, Mátraházán a Hotel Bérc, Mátraszentistván szomszédságában, Mátraszentimrén pedig a Hotel Silver apartmanszálló várja a vendégeket. Nagy veszteség, hogy a kifejezetten családbarát Hotel Narád szeptemberben bezárt, és az ígéretek dacára nem nyitott ki télen. Hiába, aki manapság Magyarországon a síturizmusra építve vállalkozik, annak szembesülnie kell azzal, hogy ami jó, az nem feltétlenül gazdaságos.
Pedig kereslet az lenne, bizonyíték rá félmillió magyar hobbisíző, őket kellene valahogy itthon tartani. A kevés, mintegy háromszáz versenyző meg mehet külföldre, mert csak ott talál megfelelő lehetőséget. Alpesi sízőinknek Stájerországgal volt szerződésük, sífutóink, mivel a hazai domborzati viszonyok ennek a szakágnak kedveznek inkább, no és a pénz se sok, valamennyit hazai pályán készülnek, aztán irány Észak-Európa. Február 10-től pedig irány Torinó, a téli olimpia, ahol számukra a coubertini mondás szellemében a részvétel a fontos.
Összehasonlítani az összehasonlíthatatlant – cikkünk elején e mondást idéztük. Pedig valamiben a torinói körülmények összehasonlíthatók a magyarországiakkal, sőt momentán mi állunk jobban: jelenleg az olimpia alpesi pályáin nincs természetes hó! Azért a rendezésre még nem vállalkozhatunk…