Jogilag vitatható volt a szerzők szerint Ukrajna álláspontja a gázárvitában, ugyanis a Gazprom és a Naftogaz között 2009-ig érvényben lévő, ezer köbméterenkénti 50 dolláros árra vonatkozó szerződés második cikkelye kimondja, hogy annak érvényességét évente Ukrajna és Oroszország kormányainak jóvá kell hagynia. A szerdán létrejött kompromiszszumos megállapodás a Gazpromnak ad igazat, figyelembe véve Ukrajna gazdasági lehetőségeit, amely nem teszi lehetővé a gáz piaci árának kifizetését – hangsúlyozták az MTI által ismertetett cikk szerint a szakértők.
Véleményük szerint mivel Ukrajna növekedése szoros függőségben maradt Oroszország fejlődésétől, a Moszkvával való bármilyen szimbolikus és diplomáciai összetűzés szükségszerűen gazdasági realitásokba ütközik. A közgazdászok nem fogadják el azt a feltételezést, hogy Oroszország a Gazpromon keresztül kívánta Ukrajnát megbüntetni a „narancsos” forradalomért. Az írás felhívja a figyelmet, hogy a gázárvita az ukrán belpolitika túszává vált az elmúlt hónapokban, miután a narancsos forradalom résztvevői egymás ellen fordultak. Ahelyett, hogy a kijevi vezetők Ukrajna gazdasági és szociális realitásának megfelelő, a nemzeti megbékélést elősegítő programon dolgoztak volna, „a konc felosztásáért” harcoltak. Ukrán részről ősz óta egy ultranacionalista tárgyaló fél vett részt a Kijev és Moszkva között folyó egyeztetéseken – így a Naftogaz vezetője a tárgyaláson nem volt hajlandó megszólalni oroszul –, aki semmilyen ésszerű kompromiszszumra nem volt hajlandó. Magyarország és Lengyelország csak olajat öntött a tűzre, ahelyett, hogy a kijevi vezetőket realistább magatartásra ösztönözte volna – jegyzik meg a francia közgazdászok.
Kijev nem nyerhette meg a Moszkva elleni csatát a Gazprom felkészült európai partnereinek ellátására a csapok elzárása esetére, Ukrajnát pedig illegális helyzetbe hozta – hangsúlyozták a szakértők. Hozzátették: a kompromisszum elkerülhetetlen volt.

Újabb fordulat történt Kapu Tibor kilövésével kapcsolatban