Lengyelország születéséről

Nincs nemzet, ország – mítosz nélkül. Hogy tudjuk, kik vagyunk, azt is tudnunk kell, honnan jövünk, kik az őseink, miképpen jött létre az a közösség – legyen az család, törzs vagy akár nemzet –, amelynek tagjai vagyunk. Függetlenül attól, miképpen kerültünk épp ebbe a közösségbe: melyik felmenőnk született bele, kit hozott ide választás, kit kényszer, kit csábítás. Ahogy az egyént, úgy a közösséget is saját magával való azonosságának a tudata tartja össze. Nemzetek és államok rendszerint a mitikus előidőkben keresik születésük pillanatát.
A varsói Polityka című hetilap egyik januári számában olvashatunk esszét Jerzy Besala lengyel történész tollából a „szántóvető mítoszáról”; arról, hogy miképpen tartja számon a lengyelek kollektív emlékezete az első királyi dinasztia ősét, Piastot. A Gall Névtelen nevezetes, XII. század elejéről származó krónikájában számol be arról, hogy két titokzatos vendég érkezik Popiel fejedelem várához, ahol nem fogadják őket, viszont Piast, az egyszerű szántóvető szívesen látja a vendégeket. A házigazdának ugyan alig van mivel megkínálnia őket, ám a titokzatos „küldöttek” (vélhetjük angyaloknak őket) arról biztosítják, hogy töltsön csak sört a poharakba, nem fog elfogyni a hordó tartalma. Akárcsak a kánai menyegzőn. El is nyeri azután a jutalmát, a vendégek fejedelmi süveggel ajándékozzák meg. Nyilvánvaló a történet üzenete: a lengyel uralkodói dinasztia első tagja fölsőbb erők jóváhagyásával – támogatásával – kapott hatalmat. Természetesen az a mozzanat is figyelemre méltó, hogy ez az ős szántóvető földművelőből lett fejedelem. Akár a cseheknél Premysl, akit az eke szarva mellől választottak uralkodónak. A lengyel polan (körülbelül annyit tesz: mezei) törzs államának szüksége volt erre a történetre, hiszen a csodák bizonyították nemzedékről nemzedékre, hogy a dinasztia fölsőbb erők közbenjárására nyerte el az uralkodó pozíciót. A fejedelmi, később királyi hatalom szakrális jellege a vallásos hit mellett egészen a felvilágosodás és a francia forradalom koráig az állam és a társadalmi rend egyik legfontosabb összetartó ereje volt az európai országokban.
A Piast dinasztia és az ország születésének mítosza nem valami sajátosan lengyel, még csak nem is közép-európai történet. Nemzeti mitológiájukban a nyugat-európai nemzetek és államok is választott népnek tartják magukat. A különbség talán annyi, hogy a kontinens azon részén magukat már a felvilágosodás örököseinek tartják, minket pedig nemegyszer a mítoszok foglyainak. Nyilvánvalóan nem érdek nélkül.