A törvénytervezet mindenekelőtt önkorlátozó feladatot róna a következő választáson győztes politikai erőkre – amennyiben megszavaznák Sárközy Tamás elképzeléseit. A terv most az, hogy a leendő jogszabály 2007. január elsején lépne hatályba. A javasolt paragrafusok szerint a kormány munkaszervezetében, a Miniszterelnöki Hivatalban maximum négy politikai államtitkár dolgozhatna egyidejűleg – a mostani kilenc helyett. A szocialista–szabad demokrata kormányzat a kancellárián ad állást a tényleges posztokról kiszorult híveinek Baja Ferenctől Nagy Sándoron át Szekeres Imréig. Csökkenne a miniszteri biztosok száma is – kettőnél több nem működhetne egy-egy tárcánál, s ők is csak két évig láthatnák el politikai vagy tudományos jellegű megbízatásukat.
*
A korábban két biztost már foglalkoztató Igazságügyi Minisztérium például e szabály alapján ebben a ciklusban nem növelhette volna háromra a biztosok számát. A javaslat más számszerű korlátozásokat is előír. A politikai szakértők aránya nem haladhatná meg a minisztériumi alkalmazottak két százalékát – jelenleg elérheti az öt százalékot is. Sárközy egyúttal kevesebb kormánybiztost és tárca nélküli minisztert foglalkoztatna.
Az indoklás szerint „a politikai elem eddig tapasztalt túlburjánzását” kellene megállítani a kormányzás területén. A javaslat az elsődleges célok között említi a kedvezőtlen tendenciák megállítását, a kormányzati tevékenység színvonalának emelését, a széteső kormányzás kiküszöbölését.
Miközben a túlméretezett és drága központi igazgatást senki sem pártolja, nem dőlt el, konkrétan mire alapoznák az ésszerűsítést. A szervezetek átszabása, a létszámcsökkentés ugyanis általában úgy valósul meg, hogy nem szelektálnak az elvégzendő feladatok között. Nem szórják ki a fölösleges tevékenységeket, nem szüntetik meg a szükségtelen kötöttségeket. Ez most is elmarad, habár konkrét ügyintézésről, hatósági tevékenységről a központi kormányzati szervezeti rendszerben nincs szó. Ugyanakkor ennek az apparátusnak is talált új feladatokat a tervezet: ilyen az Európai Unióval, a civil szférával és a sajtóval való kapcsolattartás Sárközy szerint. Mindezen tevékenységeket a minisztériumi politikai államtitkárok látnák el. A teljes igazgatási szervezet tennivalóinak áttekintése nélkül ugyanakkor kétséges: nem lesz-e a jövőben is kampányfeladat, látszattevékenység a közszférát érintő létszámkorlátozás.
A javaslatnak egy alapelvgyűjtemény a központi része. Ez voltaképp kívánságlista. Eszerint a kormányzatnak a jogállam tiszteletben tartásával, törvényesen kell működnie. Jó, ha kerüli a bürokráciát, s a gyorsaságra, az egyszerűségre törekszik. Legyen újító kedvű, kezdeményező, átlátható, eredményes és szolgáltató jellegű – ajánlja még Sárközy. S akkor még nem volt szó az igazgatás többi részéről: az önkormányzati, a helyi apparátusok átalakításáról. Mindezek reformja együtt is csak az igazgatás átalakítása lenne, de nem államreform.

Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!