Újév napja a fogadkozásoké. A január elsejékkel mindig így van az ember. Mától kezdve, mostantól fogva így meg úgy…
Eddig én is így voltam ezzel, most azonban semmit nem fogadtam meg – teszem ugyanazt, amit eddig. Ugyanannyit fogok enni, inni, aludni, mint eddig, ugyanazt fogom szeretni, akit eddig, ugyanazért a futballcsapatért fogok szorítani, amelyikért hatéves korom óta (hajrá, Újpest!). Sőt a világnézetemen sem fogok változtatni. Ha netán más pártra tenném a voksomat tavasszal, mint korábban, annak csak egy magyarázata lehet: kiment alólam a párt. Az én nézeteim le vannak betonozva, onnét engem eltántorítani nem lehet se pénzzel, se mézzel-mázzal, se pofonnal… Elfogadom, ez így egy kissé patetikusan, önmenedzselően hangzik, de a szívemből szól.
Január elseje ugyanolyan nap, mint április tizenhetedike vagy november harmadika. Fogadalmakat bármikor tehetünk – de minek? Az lenne itt a lényeg, hogy hitünk szerint éljünk minden egyes napon. Hogy ugyanazon az ösvényen menjünk ma is, holnap is, ahová odaálmodtuk magunkat az évek során. Ne engedjünk a kísértésnek, ne engedjük, hogy kisodródjunk a magunk csapásából. Hitünkkel kezdeni a napot, s este bátran belenézni a fürdőszobatükörbe. A január elseje csak egy dátum, Fruzsina napja – de nem a fogadkozásoké. Csacsiság.
Ha jó úton jártunk, haladjunk tovább ezen a napon is ugyanott, ez lenne itt a lényeg. Ami más, az az évszám – 2006 –, ez megbizsergeti az ember szívét. Ez a remény évszáma. Most biztosan történni fog valami. Az illuzionistáknak befellegzett, véget vetnek a macskazenének, s hazamennek a luxuslegények… B. ú. é. k.!
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
