Nemzetközileg elismert védjegyet nyert a Tisza-tó

Kolber István regionális fejlesztésekért felelős tárca nélküli miniszter jelenlétében adta át az Európai Régiók Természetjáró Hálózatának Village+ védjegyét Thomas Carlson, az Európai Régiók Gyűlése turizmussal foglalkozó albizottságának elnöke a térség képviselőinek. Kérdés azonban, hogy a jelentős marketingelőnyökkel és idegenforgalmi fellendüléssel kecsegtető védjegy elég lesz-e a turisták hosszabb távon történő megtartásához akkor is, ha a tó hínárosodása a jelenlegi ütemben folytatódik. A fürdőzőket zavaró vízi növényzet irtására 2006-ban egyetlen fillér sem áll a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Kötikövizig) rendelkezésére.

Tavaly közel 20 millió forintot költött hínárirtásra a vízügyi igazgatóság, ám idén még semmilyen forrást nem találtunk a kora tavasszal esedékessé váló vegyszeres irtás finanszírozására – tájékoztat Fejes Lőrinc, a Kötivizig kiskörei szakaszmérnöke. Bár a fürdőzés örömét és a víz minőségét egyaránt mérséklő vízi növényzet kipusztítása állami feladat lenne, a szaktárca évek óta kirázza a nyakából a finanszírozást, és arra kényszeríti a vízügyi igazgatóságot, hogy pályázat útján szerezzen pénzt a munkálatok elvégzésére. A pénzügyi nehézségek miatt a helyzet odáig fajult, hogy közel akkora felülete hínáros a víznek, mint amennyi mentes a vízinövénytől. Pedig az elfogadható arány maximum 60-40 százalék lenne a tiszta vízfelület javára.
A víz most be van fagyva, a Tisza Kisköre feletti szakaszán 10, a tavon pedig 15 centiméteres a jégtakaró, és a szakember szerint ez még tovább hízik. Az olvadást követően azonban szinte azonnal megindul a hínár vegetációja, és ha azt akarják, hogy nyárra ne lepje el az egész tavat, legkésőbb áprilisig el kell végezni a vegyszeres gyomirtást. Amennyiben ez időben megtörténik, kisebb lesz a gond a fürdőszezonban, ám még akkor is szükség lesz arra, hogy júniusban, amikor legbujább a növényzet, speciális hínárvágóval levágják a turistákat, horgászokat érthető módon irritáló vízi növényzetet. Ez utóbbi munka pedig lassan halad, mert természetesen arra sincs pénz, hogy a hínárvágásra alkalmas gépeket kellő számban beszerezze a Kötivizig, így az ebből ugyancsak kis jövedelemre szert tevő vállalkozások szerény kapacitásaival kell beérni. Szerencsére a parti szakaszokon az önkormányzatok is besegítenek: saját forrásból irtatják a hínárt – már ha van pénzük erre a célra, és persze, ha van szabad gép. Az évről évre visszatérő hínárprobléma, és a Balatonra költött pénzekhez képest töredéknek sem nevezhető állami támogatások ellenére a Tisza-tó figyelemre méltóan fejlődik, és szívós erőfeszítéssel olyan elismerést vív ki magának, amit nemzetközi védjeggyel jutalmaznak az európai szakmai szövetségek. A Village+ védjegy elnyerése azért is unikum, mert ezzel a Tisza-tó alapító tagjává válik egy négyszáz tagúra tervezett hálózatnak, aminek célja Európa arculatának formálása a fenntartható fejlődés követelményeinek betartásával. A most szerveződő európai régiók természetjáró hálózata a tervek szerint három makrorégióra oszlik majd, amiben minden régió egy-egy természeti-idegenforgalmi értékkel bíró térséggel képviselteti magát. A Tisza-tó természeti adottságai vitathatatlanok, európai szintű idegenforgalmi bevezetéséhez azonban még igen sok befektetés szükségeltetik. Biztató, hogy megindult a térségi szintű hulladékgazdálkodás megszervezése, épülnek a kerékpárutak, a halászati jog körül évek óta dúló viták ellenére még mindig virágzik a sporthorgászat, a tavirózsákkal, náddal és ritka madárfajokkal ékes vízivilágba pedig avatott vezetők segítségével nyerhet bebocsátást az utazó. Az éttermek a honi polgár számára is megfizethető árakkal dolgoznak, a Tisza-tavi fesztivál pedig változatos programokkal vonzza a nagyérdeműt, „aki” évről évre abban reménykedik, hogy egyszer majd a kiégett gyomnövények helyett pázsitot talál a tóparti strandokon, és hínár helyett csillogó tiszta vizet a tóban.