Oroszország új kapuja

Az orosz modernizáció sajátossága az egyenlőtlen fejlődés, az ebből fakadó különbségek, a főváros és még egyes reformszigetek azonban Közép-Európából nézve is meglepő és rendkívül látványos változásokon mentek át az elmúlt évtizedben. Jól illusztrálja mindezt Moszkva immár legnagyobb, a magyar utazók előtt azonban kevésbé ismert repülőtere, Domogyedovo, amelynek 1998 óta zajló átalakulása az új Oroszország egyik pozitív példája.

A magyar utazó Moszkvába érve általában az orosz főváros kevésbé vonzó arcát látja meg először. A még a moszkvai olimpia előtt épült, s akkor valóban modernnek számító „nyugati kapun”, a seremetyevói repülőtéren ugyanis láthatóan túlszaladt az idő. Érezhető ez mind az infrastruktúrán, mind pedig a kiszolgálás minőségén. Ezért aztán ugyancsak meglepődik az ember, ha az egykor lepattant, az emlékekben igazi szovjet belföldi repülőtérként élő Domogyedovóra veti a sors. Már a nagy léptékű építkezések jelzik, hogy a légikikötőt nyolcadik éve működtető East Line Group rohamléptekben igyekszik szakítani a múlttal. A körülmények már most minden tekintetben jobbak, mint Budapesten, pedig a modernizációnak még koránt sincs vége. Árulkodó, hogy már ide repül egy ideje több nagy nemzetközi légitársaság is, köztük a British Airlines, az Iberia vagy az Air China. Az East Line azonban mindezt csak a kezdetnek tekinti, így képviselői a további fejlődés biztosítása érdekében „házhoz mennek”, így a közelmúltban Budapesten jártak, hogy Oroszország eme új kapujának szolgáltatásait népszerűsítsék. „Mi nem akarunk Magyarországon semmit sem venni, csupán azt szeretnénk, ha a magyar turisták közül is minél többen megfordulnának Moszkva Domogyedovo repülőterén” – fogalmaz Szergej Tanascsuk sajtófőnök.
Domogyedovót tavaly több mintegy 14 millió utas érintette, amellyel Oroszországban az első számú, a szélesebb értelemben vett régióban a harmadik, európai összehasonlításban pedig a huszonötödiknek számít az orosz légikikötő. Ha mindehhez hozzáveszszük, hogy ez a szám négy éve még csak négymillió volt, akkor látható csak, milyen dinamikus ez a fejlődés, amellyel párhuzamosan bővül az útvonalhálózat is. A magyar utas irigykedve nézi azt is, hogy a Moszkva központjában lévő városi terminálról 40 perc alatt kényelmes gyorsvasúton juthat ki a légikikötőbe. Tervezik egyébként a második ilyen, autóbuszos terminált is, néhány éven belül pedig a körgyűrűtől Oroszország első fizetős autóútján is meg lehet majd közelíteni Domogyedovót. Lenyűgöző például, hogy a városközpontban „becsekkolva” már most is két óra húsz perc alatt Szentpéterváron lehet az ember.
Az East Line idáig mintegy félmilliárd dollárt fektetett a modernizációba, s a következő két évben a tervek szerint közel megduplázza majd ezt a számot. Az évtized végéig pedig új terminálok, plaza várják majd a számítások szerint évi közel húszmillió utast. A cég erejét jelzi, hogy a fejlesztési terveken az sem változtat, hogy a privatizációs szerződések felülvizsgálatának hulláma az East Line-t is utolérte, s a vita minapi lezárultával a 2073-ig szóló bérlet évi díja jócskán megemelkedett. A békesség azonban ennyit megér, és a félmilliárdhoz közelítő évi forgalomba alighanem ez is belefér.