Évről évre elmondjuk, leírjuk, hogy borzalmasak, egyre szörnyűbbek a szilveszteri tévéműsorok. A miértekre azonban nem vesztegetünk túl sok szót. Pedig nem ártana.
Mert a közmegegyezés szerint miről is szól a szilveszter? Arról, hogy az év utolsó napján lerázzuk egy napra az év közben hurcolt igát, leeresztünk, kacagunk a bajokon, a múlt és a jövendő szorongásain. Csakhogy elég-e az egész évi görcsölés után egyetlen nap az átbillenésre, tudunk-e vezényszóra, óra-percre vidulni? Hát nemigen. S ha mi nem tudunk, hogy tudjanak a tévések, akik a nézettség, a csatornák közti háborúság és a pártpreferenciák napját élik még szilveszterkor is. Hogy bolondozzon felszabadultan szegény Sas Józsi, aki abból él, hogy a Kádár kori humorrezervátumot, mint utolsó hídfőállást védi mai napig hősiesen?
A magyar politikai humorkatonák helyzete manapság azért is drámai, mert ma az alanyi csörgősipkások miniszteri bársonyszékben ülnek, s naponta ontják a tréfát, bohózatot, amelyet aztán gyorsan, rutinosan elír a humoristák elől a napi sajtó. Így aztán végképp bajos lehet a Hofi-emlékműre időről időre felkapaszkodni. Hiszen Hofi egyedüli politikai szelepként működött a diktatúra idején. Sas Józsinak pedig csak a sajtó által az asztal alá dobált gumicsontok maradnak, ha egyáltalán rájuk lel némi fáziskéséssel. Ott vannak például Medgyessy Péter ősrégi szép szavai arról, hogy ő bizony a jobboldalt nem vinné be az EU-ba. Ki emlékszik már egyáltalán erre? Sasnak mindenesetre ez még egy hosszadalmas csasztuskát is megér. Aztán ott a gazdatüntetéses izé. Hagyjuk már a fenébe ezt a vidéki embert lecikiző urbánuskodást akkor, amikor minden médiasztár azzal kérkedik, hogy a levitézlett Demszkyfalváról már rég vidékre költözött műparasztizálni, és minimum két saját kecskéje van. Tessék tudomásul venni, hogy ma már nem a vidéki a mucsai, hanem az, aki még mindig arra büszke, hogy ott érzi jól magát a kutyagumitengerben, és onnan nem érti a világot. Egyvalamire azért Sas is rájött. Arra, hogy nem érdemes ötven percen át a jobboldalt egysíkúan gúnyolni, ünnepi gyűlölet szabadnép-félórákat rendezni a rovásukra, a balnak meg minden percben széles sávú, korlátlan nyelvcsapásokkal alányalni, amikor a látszategyensúly manapság sokkal divatosabb attitűd. Sas tálalásában ez persze inkább végtelenül gusztustalan, elvtelen maszatolás, és mint közpénzügyekben sáros illetőnek nem is áll jól, ha ki tudja, miképp verbuvált koktélruhás közönségével azt énekelteti – tegező nexusban üzengetvén velük a mi virágos kedvű honatyáinknak –, hogy aszongya: „A szondát fújd meg, / Ne az állam pénzét.”
Mindazonáltal semmi kifogásom az ellen, hogy régi vágású Kádár kori kommunista elvtársak és hű tanítványaik egymás közt nosztalgiázgatnak, hiszen ez egy szabad ország, csakhogy miért kell ezt a meglehetősen szűk körű, skanzenrendezvényt a TV2-nek sugároznia. S minek rá pazarolni a drága szilveszteri főműsoridőt, mikor a TV2-nek olyan saját gyártású, sokkal jobb kvalitású üdvöskéi is vannak, mint a Bagi–Nacsa duó vagy az Irigy Hónaljmirigy. Azért mégiscsak röhejes, hogy az utóbbiak a tévéprogramban az „előzenekar”, Józsi pedig a „sztár”. Sason persze már az sem segítene, ha beiratkozna hozzájuk továbbképzésre. Sas tollából akkor se lenne bővített kiadása a világ egyik legrövidebb könyvének, amelynek a címe: Ez tényleg humoros.
(BÚÉK, Mikroszkóp, TV2, december 31., 21.55)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
