Általános vélekedések szerint a C betűjelű, Sursee városkában szereplő kvartett a legkiegyenlítettebb, hiszen sem toronymagas favoritja, sem kijelölt pofozógépe nincs. Illetve Szerbia-Montenegró tűnik a legerősebbnek, Izland a relatíve leggyengébbnek, de a legutóbbi két Eb-n egyaránt bronzéremmel záró dánok megítélése már sokkal bizonytalanabb, ugyanis sérülés miatt hiányzik két ászuk, Lars Krogh Jeppesen és Lasse Boesen.
Mint ahogy a mi keretünkből is Carlos Perez, aki nélkül a két évvel ezelőtti szlovéniai Eb-n nem jutott be a legjobb nyolc közé válogatottunk. A kontinensviadalokon amúgy sem hagyott sok maradandó nyomot maga után a magyar csapat: 1994-ben a 7., ’96-ban a 10., ’98-ban a 6., 2004-ben a 9. helyen zárt, 2000-ben és 2002-ben pedig elbukott a selejtezőn. Az elnökség ezúttal a legjobb hat közé jutást tűzte ki célul, ami a korábbi eredménylistát tekintve minimum csúcsbeállítás lenne, de akad emellett egyéb ösztönző is: az első öt máris kvalifikálja magát a 2008-as Eb-re, az érmesek előtt pedig megnyílik az út a jövő évi németországi világbajnokságra. A dobogóért természetesen sokan tülekednek: „odaátról” a világbajnok spanyolok, az Eb-címvédő németek, esetleg a franciák, a mi águnkról a csoportriválisok mellett a középdöntőben ellenfélül várható horvátok és oroszok.
Ahhoz tehát, hogy csapatunk elérje célját, vagyis az első hat között végezzen, a négy klasszis vetélytárs – Dánia, Szerbia-Montenegró, Oroszország, Horvátország – közül legalább kettőt, az elődöntőért viszont mindjárt hármat le kellene győznie. Először persze a csoportból illene továbbhaladni, és mivel a négy résztvevőből csupán egy esik ki, ezt még tekintsük részfeladatnak. Skaliczky László szövetségi kapitány szerint egyébként semmi nem lehetetlen: „Egyetértek Vujovics kollégámmal, a szerb kapitánnyal, aki azt mondta, a mi csoportunkból bárki kipottyanhat, de akár oda is érhet a végjátékba. Szent meggyőződésem, hogy semmivel nem vagyunk gyengébbek a világ legjobbjainál, és a tesztmérkőzések visszajelzései is ezt mutatják. Az a nagy kérdés, téthelyzetben ki mennyire lesz képes hozni magát, mi mindenesetre azon vagyunk, hogy tudatosítsuk a játékosainkban: itt a nagy lehetőség, most kell berobbanni.”
A felkészülési összecsapások valóban ezt a meggyőződést erősítik, hiszen bár a mérleg egy győzelem mellett négy vereség, a horvátokkal, a szlovénekkel és a németekkel idegenben is abszolút partiban játszott együttesünk. Ha pedig nem az eredményeket, hanem a keret összetételét nézzük, azt látjuk, hogy Nagy László a BL-címvédő Barcelona ásza, Fazekas Nándor a világ legsűrűbb bajnokságában, a Bundesligában véd, Iváncsik Gergő, Gál Gyula és Buday Dániel pedig alapember az Európa elitjéhez tartozó MKB Veszprémben. Túl nagy kockázatot talán nem vállalunk azzal a tippel, hogy a mérkőzések nagy része a kapusok és az átlövők teljesítményén múlik majd, így kulcskérdés, hogy a sérüléséből éppen felgyógyult Ilyés Ferenc menyire lesz képes pótolni Perezt. Nemzetközi szintű játékosainkra azért is hárul a szokásosnál nagyobb teher, mert példátlan módon öt világversenyes újonc is debütál az Eb-n: Mikler Roland, Szente Gábor, Iváncsik Tamás, Törő Szabolcs és Zubai Szabolcs.
A magyar férfi kézilabdázás eddigi legkiemelkedőbb eredményét kereken húsz éve éppen Svájcban érte el, hiszen ezüstérmet nyert a világbajnokságon. Felidézhetjük persze azt is, hogy a jugoszlávok aranyérmes csapatának egyik sztárja a mai szövetségi kapitány, Veszelin Vujovics volt, de inkább arra emlékezzünk, hogy az akkori magyar gárdában egy Iváncsik, Mihály szerepelt, a maiban pedig két fia, Gergő és Tamás is helyet kapott. Nem csak ők és nem csak édesapjuknak bizonyíthatják: felnőttek a feladathoz.
origo.hu
Megkínoztak egy nőt a pátrohai horrorházban
