Szilveszterkor kötelező a móka és kacagás. Mindenki engem akar jókedvre deríteni, izzadság, erőlködés nem akadály. Aki a távirányítóra fanyalodott, az megérdemelte, amit kapott. A Kádár-korszakban a szilveszteri kabaré politikai kérdéssé magasodott. Ma azon versengenek a tévécsatornák, ki tud unalmasabb és színvonaltalanabb műsorokat összekotyvasztani. A közszolgálati egyes jobb híján előkapta az Önök kérték!-et a sufniból. A mentőövet az unalomig ismert számok mellett Hofi Gézának hívták. Bár személye ma is megosztja a közvéleményt, ő az utolsó zseni, akinek poénjait aranyban mérik. A Kell 1 pasi szánalmas csőd, de a Krém nevezetű, rockhírességeket beígérő műsor sem ment tovább a rockmatuzsálemek jópofizásánál. Mit nem tudunk még a nagyapa-korba lépő Komár Lászlóról? Ha csak azt nem, mitől ilyen szép szőke a haja? A riporterek fenyegetőztek, hogy a Krém heti műsor lesz. Mindent értek, csak a riporternő fejét ékítő fa kötőtűket nem. Ő a hazai amerikai szabadságszobor?
Az egyetlen üdítő színfolt a közszolgálatin Kolovratnik Krisztián szerepeltetése volt. Magyarország egyik legvonzóbb fiatal tehetsége alig-alig látható a képernyőn. Özönlenek helyette a barátok, a haverok, a cuncimókuskák, a halálra untak, a levakarhatatlanok és eltávolíthatatlanok: Szulák, Csisztu, Havas, Liptai, Bochkor, Verebes, Hernádi, Koltay, Nacsa és a többi „celeb”. A Csaó, Darwin! nevezetű folytatólagos tévémerénylet eddigi összegéből felépíthettek volna egy kórházat. Milyen szellemes is, amikor Sváby kaktuszokba csapkod, Németh Lajos alsógatyában ugrál, Csisztu meg férfikalapban, tűsarkú csizmában terpeszt! Nyilván havazik a stúdióban. A nadírt minden bizonnyal a mikroszkopikus Sas-kabaré jelentette. Képzeljék, amikor Sas úr nótájának az a refrénje, hogy sz…r. És erre a „poénra” a közönség fetreng a röhögéstől. Hát még amikor az sorjázik elő Sas szájából, hogy: Orbán, Rogán, Áder, Sárazsivány (!) Fidesz meg Csurka Pista. Kolosszális, a nagyérdemű véresre tapsolja a tenyerét, többen bepisilnek, mások mandulagyulladást kapnak a kacajtól. Sas József megvalósította az uszítás és a gyűlöletbeszéd rímbe faragásának nehéz feladatát, odadobva színházát a politikai pornográfiának. Sas úr, egy korrekciót! Ne feszegesse dalocskáiban a pénzek eltűnésének módozatait, hátha néhányunknak áthallásos fülünk van. Obszcenitás itt is akadt, de a folytatólagos disznólkodást a Viva zenei csatorna biztosítja. Ezt az estét Dopeman Pityinger László és barátai jegyzik. Dopamin, Dopeman alapszavai: k…va anyád, b… meg, köcsög f…sz, hülye p…a. Rajongói a kopaszok, a felnyaltak, a piercingesek, a tetkósok, a pocsolyarészegek, a tarajosok, a lányok félmeztelenek, de láttunk másfél mázsás debellát is meztelenül flangálni. Zene? Pély Barna zöld atlétában alulmarad a ricsajjal szemben. Minden tévéállomáson visszaköszönnek Caramel, a „mi dalos roma csávónk” klónjai. Bőrkabát, felnyírt haj, fehér cipő, vastag láncok, sejtelmes, szomorú tekintetek. Ki itt a rasszista?
Trendi a tévékben a csók. Férfi a férfit, nők egymást, riporter az alanyt. Minden csatorna egy nagy smárparti. Az Irigy Hónaljmirigy, mint egész évben, most is magát adta. Lököttek, de van humoruk.
A Himnusz után elszavalták a Dunánál című gyönyörű költeményt, Jordán Tamástól Fischer Ivánig mindenkinek jutott verssor. Fájóan hiányzott Dörner, Csernák, Bitskey vagy Oszter hangja. Ők miért nem?
Csupa gáz?
Ugyan. Az ATV-n néhány percre felvillant a halhatatlan John Lennon, és direkt nekem elénekelte az Imagine-t. Boldog új évet mindenkinek!
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
