Ezt is megértük – mondja a Ferihegyi repülőtér egyik check-in pultja előtt egy férfi magyarul, és elkéri a jegyet franciául beszélő feleségétől. A Marosvásárhelyről elszármazott fiatalember az új járat első fizető utasa. Míg a beszállókártyákkal bíbelődik, kislánya tátott szájjal bámulja az utasváróban Küküllő menti táncokat ropó fiatalokat. A talpalávalót a Göncöl zenekar húzza, a táncosok a Duna művészegyüttes tagjai. A rövid műsor után Gönci János, a Malév vezérigazgatója bejelenti: február végéig mindössze egy vasúti jegy áráért, illetékekkel együtt is kevesebb mint húszezer forintért kínálják a Budapest–Marosvásárhely retúrjegyet, amelyet az interneten lehet megvenni, de március végéig fel kell használni. A magyar gépek hetente háromszor, hétfőn, szerdán és csütörtökön teszik meg a hatszáz kilométeres távot, egyórányira lerövidítve a két város közötti távolságot. Ezt a vonat tíz, a személygépkocsi – időjárástól és határátlépéstől függően – nyolc-kilenc óra alatt teszi meg. Ilyen olcsón még nem adtak jegyet a légitársaság történetében. Az egyirányú tiket ára kétezer-ötszáz forint és az illetékek.
A magyar cégnek ez az ötödik célállomása Romániában, és ezzel heti harminchétre bővült a keleti szomszédunkba irányuló repülések száma. Bukarestbe hetente tizennégyszer indul gép, ez a vonal fejlődik a legdinamikusabban: tavaly tíz százalékkal emelkedett az utasok száma, a gépek kihasználtsága hetvenszázalékos volt. Temesvárra télen heti hatszor, nyári időszakban pedig tízszer, a Fekete-tenger partján lévő Constantába hetente kétszer, Kolozsvárra naponta kétszer repülnek – ez utóbbi vonalat a Carpatairrel közösen üzemeltetik.
Miután a gép előtt a fontos emberek átvágják a szalagot, beszállunk. A járat a vezető légiutas-kísérőnek is új, megszokásból Temesvárt mond, majd gyorsan elnézést kér. Még megvárjuk a három átszálló utast, utána a száztizenkilenc férőhelyes Boeing–737-es nekilódul a kifutópályának.
A háromnegyed órásra tervezett utazás alatt van időm elővenni a Rádióélet 1940. október 4-én megjelent számának fénymásolatát, amelyben Melocco János rádióriporter Budapest–Marosvásárhely: 3 óra címmel írta meg az erdélyi városba induló első személyszállító repülőgépen szerzett tapasztalatait. „Olyan élmények megfestésére, mint az Erdély feletti repülőút, határozottan kevés az egyszerű szóval megtartott beszámoló. Hogyan is mondja el a szó azt a látványt, amelyet Nagyvárad megpillantása jelent? Hogyan azt az érzést, amelyet a Király-hágó kelt a felette elsuhanó utas lelkében? Vagy amely elfogja a szívet, amikor váratlanul elterül szemünk előtt a kincses Kolozsvár a Mátyás-szoborral, a Szent Mihály-templommal, a kanyargó Szamossal? Hogy írjuk le a kalotaszegi piros tetős házakat, a zúgó erdőket, a csacsogó patakokat, komor bérceket, a szemhatáron égbe fúródó karcsú templomtornyokat, a messze távolban őrt álló Hargitát, a tiszta vizű Marost, amelyek mind azt kiáltják felénk motorbúgáson, örvénylő szélviharon keresztül: Erdély!”
Kinézek az ablakon, és őszintén sajnálom, hogy puha fehér paplanba burkolózott alattunk a táj, semmit nem látni belőle. Meghozzák az ünnepi „business”-menüt, csupa különlegesség, amelyről az egyik székelyföldi útitárs megjegyzi: valóban üzletemberadag, kapálni nem lehetne vele. Lassan le kellene már szállni, de a kapitány bejelenti, a fogadóállomáson levő kedvezőtlen, ám javuló irányú időjárási viszonyok miatt körözésre kényszerülünk.
Van hát idő átolvasni a Pest című lap korabeli kiadását is, amelyből kiderül, hogy 1940. szeptember 27-én déli egy óra negyvenöt perckor két gép emelkedett a magasba a budaörsi közforgalmi reptérről. A tudósító által „recés szárnyú gépmadárnak” becézett JU–52-es számú, tizenhat személyes repülőgépet Ujváry László kapitány és Majoros János pilóta vezette. Az első vitte az utasokat, a hivatalos embereket (köztük gróf Zichy Nándort és Istvánffy Lászlót), valamint a kézipoggyászokat, a másik pedig (ennek kormányosa vitéz Takács György, rádiós tisztje pedig egy Gerben nevezetű ember volt) „tíz mázsa újságot és egyéb csomagterhet”. A fotóról az is kiderül, hogy a Magyar Légiforgalmi Rt. a vitéz Szentkirályi Dezsőről elnevezett gépet küldte az első útra, az első két utas pedig Elek János és Pilis Kornél volt. Akinek sürgős dolga volt, és repülőre szállt, annak akkoriban Váradig harminc pengőt, Kolozsvárig ötvenet, Vásárhelyig hetvenet kellett fizetnie.
Egy óra körözés után szállunk le a vidrátszegi repülőtérre, a nagy ködből a kifutópálya csak ötven méter magasságból bukkan elő. (Este a szállodában a román televíziók híradójából tudom meg, hogy négy éve nem volt példa ilyen rossz közlekedési viszonyokra, ezért aznap Erdély egyetlen repterén sem szálltak fel vagy le a román légitársaságok gépei.)
A váróteremben gyors útlevél-ellenőrzés, aztán autóbuszokra száll a politikusokból, üzletemberekből és újságírókból álló csapat, mert a fogadóünnepséget a városban tartják. Hogy a Budapesttel való közvetlen légi kapcsolat mennyire fontos a marosvásárhelyieknek, jelzi, hogy a város legszebb épületében, a Bernády György egykori polgármester által épített Kultúrpalota tükörtermében tartották az ünnepséget.
A rossz időjárás motívuma az ünnepi beszédekben is megjelent. Csegzi Sándor alpolgármester kifejtette: a két ország közötti „ködös helyzet” miatt a Malév nem egy órát, hanem tizenöt esztendőt késett a talán legfontosabb erdélyi magyar városból. Borbély László, Románia területrendezési minisztere szerint nem volt könnyű megszerezni a hatósági engedélyeket, hiszen a tavalyi év elején a Malévnek regionális repülőtérként Bákót, Suceavát és Constantát jelölték meg a román légügyi hatóságok. Később – nem kevés lobbizás árán – sikerült meggyőzni őket, így aztán június végén pecsét került a vásárhelyi járat engedélyére, elkezdődhettek a technikai egyeztetések. A miniszter azonban figyelmeztette a cég vezetőit, hogy egy friss megállapodás értelmében folytatódik az észak-erdélyi autópálya építése, amely ha elkészül, nagy konkurenciát jelenthet a légi járatnak, hiszen öt órára rövidíti a Brassó–Budapest távolságot. Igaz, legkorábban 2012-re készülhet el az új sztráda.
Gilyán György, a budapesti Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közigazgatási államtitkára szerint az új járat erősíti a nemzetpolitikai és külpolitikai kapcsolatokat is, valamint stabilitást hozhat a régiónak. Elmondta, hogy a két ország áruforgalma egy év alatt ötszázmillió dollárral nőt, ebből kétharmad arányt képvisel a magyar export.
Kiderült az ünnepségen az is, hogy a pár éve működő Kolozsvár–Budapest vonal utazóközönségének több mint fele Marosvásárhelyről és környékéről utazott, így ők várhatóan átszoknak az új légi járatra, amely valóban gazdasági-turisztikai fellendülést hozhat a Székelyföldnek. Az első haszonélvező mindjárt a szovátai Danubius Hotel lehet, hiszen a sóvidéki híres fürdőhely alig hatvan kilométerre fekszik a repülőtértől. A vendéglő szakácsai már az első járat utasainak megmutatták, hogy mivel várják a turistákat: a fogadáson felséges töltött káposztával, puliszkával, disznótorossal, kürtőskaláccsal és sok egyéb finomsággal vendégelték meg az ünnepség résztvevőit.
Amíg a Maros művészegyüttes magyar és román tagozata szórakoztatta a Kultúrpalota vendégeit, Petru Runcant, a repülőtér igazgatóját a nemrég felújított terminál kapacitásáról faggattam. Tavaly több mint tizenkétezer utas fordult meg náluk; Bukarestbe heti négy járat indul, a Carpatair gépeivel pedig kilenc olasz és négy német várost érnek el a vásárhelyi utasok. Ők már itt kilépnek az országból, de a temesvári reptér tranzitvárójában át kell szállniuk, ezért Vásárhelyről a Malév az első közvetlen külföldi járat. A terminál felújítása nemrég fejeződött be, legutóbb ezernyolcszáz négyzetméteres utasvárót és új csomagszállító egységet építettek. A termináltól nem messze ipari park is van, ezért arra számítanak, hogy az új járat sok üzletembert hoz a térségbe.
A fogadásra az első járat személyzetét is meghívták, így kihasználtam az alkalmat, hogy gratuláljak Szentei Péter kapitánynak a nehéz landoláshoz. A harminc éve repülő pilóta (ebből huszonhatot a Malévnál töltött) elmondta: munkájában első a biztonság, ezért meg kellett várnia, amíg javulnak az időjárási körülmények. Ez Marosvásárhelyen nyolcszáz méteres látótávolságot jelent, de a légitársaság új generációs gépei „nulla látótávolságnál” is képesek leszállni a műszereknek köszönhetően. A kapitány egyébként még soha nem járt Erdélyben, ezért számára is nagy megtiszteltetés, hogy ő vezethette a járatindító gépet.
origo.hu
Brutális kutyatámadás történt Magyarországon
