A kormányerőkkel szemben álló törzsekhez tartozó emberrablók eredeti követelése börtönben lévő társaik elengedése volt, csakúgy, mint az utóbbi hónapokban elkövetett más túszejtések alkalmával.
Ezúttal a közvetítő sejkek által vezetett, hosszúra nyúlt tárgyalássorozat közben több ezer jemeni katonát vezényeltek a helyszínre, és egyes források szerint tűzharcra is sor került. A helyi hatóságok elzárták a vízellátást a körzetben, és a túszejtők családtagjain keresztül is megpróbáltak nyomást gyakorolni a banditákra, akik végül a sivatagi barlangban magukra hagyták a túszokat, és elmenekültek. Négyet közülük sikerült elkapni.
A két olasz házaspár és tanárnő barátjuk egy régészeti lelőhelyen tett látogatást, amikor túszul ejtették őket, a három asszonyt azonnal elengedték volna, de ők a maradás mellett döntöttek, hogy nagyobb esélyt adjanak az együttes szabadulásnak. Szabadon bocsátásuk után is visszatértek férfi társaikhoz.
A tárgyalások alatt Gianfranco Fini olasz külügyminiszter következetesen a fegyveres támadás ellen foglalt állást, és a jemeni nagyköveten keresztül és magas rangú közvetítők segítségével igyekezett elérni a foglyok szabadulását.
A közel-keleti állam egyre népszerűbb turisztikai célpont az olaszok körében, annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban majdnem húsz nyugati állampolgárt raboltak el, minden esetben ugyanannak a törzsnek a tagjai, a túszoknak egyszer sem esett bántódásuk. Jemen 1990-es országegyesítése óta a kormányerők és a lázadó törzsek konfliktusában több mint kétszáz külföldi turistát ejtettek foglyul.
A magyar Külügyminisztérium kockázatosnak ítéli az ideutazást, különös tekintettel a mostani túszdráma körzetére, ahová „még katonai kísérettel sem ajánlott” a beutazás.
origo.hu
Az SZFE lázadásának öröksége és a „kegyetlen színház” hatása
