Az apropót természetesen női válogatottunk és a tavaly decemberi szentpétervári világbajnokság kínálja. A csapatot ugyanis a legjobb hatba kerülés céljával engedte útjára a szövetség elnöksége, és miközben itthon a szakma és a szurkolói kör is azt taglalta, nincs mit tenni, a jövőben eggyel lejjebb kell szállítani az igényeket, Pálingerék befutottak harmadiknak, és az első örömhullám csitultával máris elhangzott: azért a románok elleni elődöntőt még igazán megnyerhették volna. A jelenlegi olimpiai ciklusban hármasugrás vár a válogatottra, Eb Svédországban 2006-ban, vb Franciaországban 2007-ben, olimpia Pekingben 2008-ban. Ez lenne egyben a kvalifikáció menete is, bár egy állomás akár ki is iktatható; az idei Európa-bajnok máris részvételi jogot szerez az ötkarikás játékokra. Németh András szövetségi kapitány ugyan nem tervez ilyen merészen, de a szentpétervári bronzot egyáltalán nem tartja megismételhetetlennek, vagy akár meghaladhatatlannak:
– Mérjük fel az erényeinket és a hiányosságainkat! Erényünk, hogy egységes a csapatunk, kreatív a támadójátékunk, és vezéregyéniségeink, Pálinger Katalin és Görbicz Anita hozták a tőlük remélt teljesítményt. Hiányosságaink a két szélen és a beállós pozíciójában ütköztek ki, és e három posztból csupán balszélen vannak tartalékaink. Ha ezek mindenütt meglennének, azt mondanám, a harmadik helynél még előbbre is juthatunk, így viszont óvatosabban fogalmazok.
Annál is inkább, mert várhatóan az ellenfelek, legalábbis a skandinávok és az ázsiaiak is fokról fokra erősödnek majd, egészen Pekingig. Nagy kérdés, nekünk is megvannak-e a forrásaink, hogy velük haladjunk.
– A norvégok már az Eb-re jobbak lesznek, ez nem vitás, mert négy kulcsemberük hiányzott Szentpéterváron – folytatta Németh András –, de azt már nem hiszem, hogy a dánok képesek lennének egészen más csapatot kiállítani, és az is kérdéses, meddig jutnak a koreaiak. A magyar bajnokság színvonalas, és ez reményt ad arra, hogy akár egy év múlva olyan játékost termeljen a válogatottnak, aki most még szóba sem kerül.
Az NB I súlyát az európai kupaküzdelmek is mutatják, hiszen tavaly az EHF serlegéért magyar házi döntő zajlott, idén pedig mind a hat csapatunk versenyben van még. Az igazi nagy dobás persze a Bajnokok Ligája lenne, de a Dunaferrnél már esélyesebbnek számító Győr két kulcsfigurája is kidőlt a hét végi rajt előtt: Vérten Orsolyát kedden porccal műtötték, Görbicz Anitára pedig sérvoperáció vár, a januári meccseket nélkülük kellene úgy megvívni, hogy februárra még megmaradjon a továbbjutási esély.
A sérülések a férfi szakágat is tizedelik, a január 26-i Eb-rajt előtt például pillanatnyilag balátlövő nélkül áll a válogatott. Sőt, Carlos Perez, a 2003-as vb-6. és a 2004-es olimpiai 4. helyezés „fő szállítója” minden valószínűség szerint kihagyni kényszerül a kontinensviadalt, és az ő hiánya alapvetően átformálja az esélyeket. A nemzeti együttes számára tavalyról amúgy sincs viszonyítási alap, mert a tunéziai vb a mieink nélkül zajlott, és a valós helyzetértékelés azt diktálja, hogy a jövő évi németországi vb-részvételt is inkább a júniusi oda-visszavágós pótselejtezőn sikerülhet kivívni, mintsem az Eb-n.
Az MKB Veszprém rövid távú kilátásai nemcsak azért rózsásabbak, mert a február végi, március eleji BL-negyeddöntőre bizonyára Perez is csatasorba áll – amellett, hogy talpa és hüvelykujja állapota addig sokat javulhat, munkaadója sem engedné betegszabadságra –, hanem mert az elmúlt évek balszerencséi után ezúttal a sorsolás is roppant kedvező. A francia Montpellier a hét lehetséges rivális közül a leggyengébb, esetleg a második leggyengébb, így a Veszprém 2003 tavasza után ismét eljuthat az elődöntőbe.
Legalábbis mindenképpen könnyebb az útja a négy közé, mint a válogatottnak a svájci Eb-n. Még akkor is, ha a szentpétervári vb óta tudjuk: a sportban a túlzott realizmus majdnem egyenértékű a kishitűséggel.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
