Új és újabb hullámok Európában

Nyugat-Európa egyik legnagyobb problémáját ma a szegénység és vele összefüggésben az etnikai integráció megoldatlansága jelenti – derült ki egyebek mellett azon a brüsszeli konferencián, amelyen a társadalom- és humántudományok befolyásoló, konfliktuskezelő szerepéről, illetve a 7. kutatási keretprogramban kiemelt kezelést érdemlő témákról cseréltek véleményt a szakemberek. Az Európai Bizottság által rendezett tanácskozásnak magyar résztvevői is voltak.

Török Ádám akadémikus, a Veszprémi Egyetem és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora szerint a politika nem épít eléggé a társadalomtudományok eredményeire, pedig mára nyilvánvalóvá vált az a néhány közös európai kérdés, amelyek megoldásában segíteni tudnak a tudományos kutatások. „A környezeti problémák kezelése társadalmi ügy is. Meg kell teremteni az érdekeltséget a társadalom és a gazdaság egészében a jelenlegi környezeti folyamatok megállítására. Nyilvánvalóan választási ciklusokon túlhaladó programokban lehetne gondolkodni” – hangsúlyozta lapunknak az egyetemi tanár, hozzátéve, egyelőre nincs jele annak, hogy az európai politikai erők öszszefognának ez ügyben. Török Ádám a környezeti folyamatokhoz hasonlóan súlyos kérdésnek tartja a szegénységet. Mint az a brüsszeli tanácskozáson is elhangzott, Franciaországban már fél évvel a zavargások előtt érezhető volt, hogy a szegénység és az etnikai integráció megoldatlan probléma. Nemcsak Franciaországban, hanem egész Nyugat-Európában. Hasonló gondokkal Magyarország is küzd, hisz idehaza is megoldatlan a cigányság integrációja. Az akadémikus – aki jelen volt az Európai Bizottság által szervezett tanácskozáson – úgy véli, bár Magyarországon sem sikerült orvosolni a problémát, de legalább tíz-tizenöt éve tudunk a kérdésről, figyelünk rá. Ezzel szemben Nyugaton csak most kezdik tanulni a helyzet kezelését. Ami a szegénységet illeti, hasonló a helyzet. Nyugaton még nem szoktak hozzá, hogy egy fejlett ipari országban a társadalom nyolc-tíz százaléka tartósan leszakadt az átlagtól.
A konferencián több szakértő is azt hangoztatta: a szegénység gazdasági, szociális, etnikai, viselkedési, antropológiai felmérése még nem történt meg. Annyit tudunk csupán, hogy vannak szegény emberek, de azt már nem, hogy miként lehet segíteni rajtuk – állapították meg a tanácskozáson, megemlítve, hogy harminc éve Franciaországban azzal a céllal építették fel a nemrég elhíresült lakótelepeket, hogy megoldják a bevándorlók, a szegények lakhatási problémáit, az eredmény azonban később mégsem bizonyult jónak.
Török Ádám elképzelhetőnek tartja, hogy a lisszaboni program keretében mindaz a társadalomtudományi erőfeszítés, amely a konferencián is előtérbe került, bekapcsolódik a politikai döntéshozatalba. Mint mondta, az európai kutatási keretprogramoknak éppen az az értelmük, hogy hálózatszerűen kialakuljanak azok a tudományos műhelyek, amelyek segítségére lehetnek a politikának. Bár ebbe a munkába már a kelet-európaiak is bekapcsolódtak, a műhelyek legnagyobb részét Nyugat-Európában vezetik, így az új uniós tagországokban nagyon kevés olyan intézet van, amely hálózatvezető pozícióba tudott kerülni. A nemzetközi gazdaságtan szakértője szerint olyan integrációs stratégia kell, amely tiszteletben tartja a bevándorlók vallási, nyelvi, kulturális gyökereit, de azért integrálni tudja őket az új otthont adó társadalomba. Mindehhez szorosan kötődik a munkahelyteremtés kérdése. „Jelenleg nem az a gond, hogy nem lehet elég munkahelyet teremteni, hanem az, hogy a nyugat-európai társadalmak egyre inkább kivonulnak az alacsony presztízsű és fizetésű munkákból. Megérkezik egy bevándorlói hullám, mint például a hatvanas évek elején, tagjai munkát kapnak, beilleszkednek, de ők lassan már nyugdíjba mennek. A gyerekeik, akik már ott születtek a befogadó országban nem fogadják el azokat az állásokat, amelyekben korábban a szüleik dolgoztak. Fölfelé mozognának a társadalmi struktúrákban, de nincs elég képzettségük, pénzük, presztízsük és kapcsolatuk. Így aztán megint marad egy űr, megint kell egy újabb bevándorlóhullám az alacsonyabb szakképzettségű munkahelyek betöltésére, és az integráció egy nemzedékkel később ugyanilyen gondot okoz” – mondta Török Ádám, aki szerint Kelet-Európának ilyen szempontból jobb a helyzete, mert nincs akkora migrációs nyomás a térségen, s a társadalomban az alacsony presztízsű és fizetésű munkahelyeket is többnyire elfogadják az emberek, igaz, ez a tény akár öt éven belül is megváltozhat.