Lengyelországban 2005 őszén, a szeptember végén és október közepén lezajlott parlamenti és elnökválasztásokon a Kaczynski fivérek vezette nemzeti konzervatív–liberális párt, a Jog és Igazságosság (PiS) nevű formáció szerezte meg a győzelmet. A mindkét választáson a második helyen befutott jobbközép, liberális Polgári Platform (PO) hasonlóan kemény ellenzéki viselkedéssel fenyegeti számos tekintetben rokon eszméket hirdető riválisát, mint a választásokon nagyot bukott, eddig kormányzó posztkommunisták.
A PiS végül egymaga kisebbségi kormányt alakított. Kazimierz Marcinkiewicz miniszterelnök expozéjában öt kiemelt feladatot jelölt meg kabinetje részére, és a bírálók által előre beharangozott populista hangvételtől jócskán eltérő képet mutatott, a nyugat-európai új konzervatív filozófia alapján kialakított konzervatív-liberális programot vázolva fel benne. Vezérfonalát az állampolgárok érdekében tevékenykedő erős állam megteremtése alkotta, nemcsak intézményi, hanem erkölcsi tekintetben is. A kormány gazdaságpolitikai célkitűzései az alkalmazandó módszerek tekintetében liberálisak. A fejlődés alapjaiként az adminisztratív gátak lebontását, ügyviteli egyszerűsítést, adócsökkentést jelölnek meg. A nyugati újkonzervatívok által vallott eszmék jegyében a gazdaságot nemcsak az egyéni vállalkozások sikertörekvéseinek, hanem a nemzet érdekeinek is alá kívánja rendelni. A privatizáció folytatásának nem látja akadályát, de a stratégiai jelentőségű, a nemzeti érdekek szerint kulcsfontosságúnak számító vállalatok és intézmények esetében – így a vasút, az energetika egyes szektorai, egészségügyi alapszolgáltatások, társadalombiztosítás – elveti a magánosítás lehetőségét.
Marcinkiewicz programjának egyik legfontosabb belpolitikai üzenete, hogy nyitva hagyja a lehetőséget a PO számára a csatlakozáshoz. A PiS véleménye szerint a PO gazdasági megoldásai tovább növelték volna a társadalmi különbségeket, s a túl szélesre táguló szakadék a leszakadó társadalmi rétegek gyors radikalizálódásához vezethetett volna. Ez a következő választásokon a radikális és populista erők számára olyan mértékű támogatást eredményezhetett volna, hogy kormányra is juttathatja őket.
A gazdasági és a külpolitikai célok megfogalmazásánál a PiS egyébként több tekintetben figyelembe vette a PO nézeteit, amelyekkel számos ponton egyet is értett. Tudatosan úgy lépett fel, hogy minél kevesebb módosításra legyen szükség a talán nem is olyan távoli jövőben, amikor esetleg mégis létrejön a PiS–PO-koalíció. A PO most élesen bírálta Marcinkiewicz expozéját és a PiS kormányzati elképzeléseit, sok tekintetben egy platformra kerülve a posztkommunistákkal, akiknek formációja, a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) jelenleg alig tíz százalékkal került be a parlamentbe. Sajátos jelenség, hogy a PiS programját éppen azok szavazták meg, akik ellenzékét alkotják – nevezetesen a Lengyel Családok Ligája, az Önvédelem, valamint a Lengyel Parasztpárt (PSL). Az előbbi a meghirdetett családtámogatási rendszer miatt, az utóbbi kettő pedig a vidéknek ígért támogatás reményében. E kisebb, úgynevezett lágy ellenzéket képező pártoknak a gyenge helyzetben levő kormánnyal nagyon is jól jön az alkudozás, az érdekérvényesítés ilyen lehetősége. A PO és az SLD viszont kemény ellenzéki szerepre készül.
Marcinkiewicz kormányának azonban kisebbségi pozícióból is van esélye arra, hogy sikeresen kitöltse mandátumát, állapítja meg a Budapest Analyses elemzése. Nem lesz könnyű dolga; minden ügyben külön-külön kell majd megszereznie a támogatást hol az egyik, hol a másik ellenzéki csoporttól, ami lelassítja az intézkedéseket, és meg is fizetteti azok árát. Egyelőre sem a Lengyel Családok Ligájának, sem a Néppártnak (Parasztpártnak), sem az Önvédelemnek nem érdeke, hogy előre hozott választásokat tartsanak.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
