Végtelen kampány

Nincs választási kampány korrupciós botrányok kipattanása nélkül, és ez alól Itália sem kivétel. A különbség csupán annyi, hogy a gyakori kormányváltások, illetve a Silvio Berlusconi kormányfő személye körüli ügyek miatt lassacskán már úgy tűnik, hogy Olaszországban sosem ér véget a kampányidőszak. A tavaly nyár óta tartó bankprivatizációs botránnyal összefonódó politikai elit érintettsége alaposan megváltoztatta az erőviszonyokat bő két hónappal a parlamenti voksolás előtt. Banki mérlegekből hiányzó eurómilliók, svájci és monte-carlói titkos bankszámlák, meghitt telefonbeszélgetések a ma már börtönben vagy házi őrizetben lévő pénzügyi vezetők és az olasz exkommunista párt vezetője között.
Silvio Berlusconi ezúttal a saját fegyverével próbálja leteríteni riválisait. Míg a vele szemben elfogult „vörös bírák” milánói központjából eddig valahogy mindig a kormányfőt lejárató titkosított jegyzőkönyvek szivárogtak ki baloldali lapokhoz, most fordult a kocka. Legutóbb ugyanis a „Lovag” famíliájának tulajdonában álló Il Giornale lap szerezte meg azokat a szigorúan bizalmas lehallgatási jegyzőkönyveket, amelyekben a bankbotrányban szereplő két olasz pénzintézet tőzsdei spekulációval történő felvásárlása során az ellenzéki vezetők kínos bennfentességéről árulkodnak. A harcedzett olasz választópolgárt azonban távolról sem elég ennyivel befolyásolni, és ezt maga Berlusconi tudja a legjobban, hiszen neki is bizalmat szavaztak 2001-ben, pedig ekkor már a legtöbb illegális ügyéről világosan tudni lehetett.
Az ügy kulcsa valójában a kilenc pártból álló, elvekben is igen széles skálán mozgó baloldali Unió koalíció tagjainak egymásnak ugrasztása és a tartományi választások során megmutatkozó egységének működésképtelenné tétele. A kommunistákat és a kereszténydemokrata utódpártokat egyaránt közös hajóba terelő Romano Prodi kezéből ugyanis egy szempillantás alatt kicsúszott az irányítás, amikor a legnagyobb koalíciós erőt jelentő exkommunistákat érte a korrupciós vád. Az ügy napvilágra kerülése utáni torzsalkodások, egymásra mutogatások, kölcsönös elhatárolódások nyomán a párton kívüli Prodi nyílt levélben próbálta összebékíteni koalíciós partnereit, de az átláthatatlan pénzügyi tranzakciókat nehezen vagy egyáltalán nem követő választókhoz csak a belső civódás üzenete jutott el.
A közvélemény-kutatások máris jelezték: az Unió előnye felére apadt, és jelentősen nőtt a bizonytalanok tábora, akik viszont a „Lovag” lehengerlő propagandájának és televíziós szerepléseinek könnyen befolyásolható célpontjai lehetnek.