Végtelen utak

Anyanyelvünk

Örökzöld téma a nyelv és a lélek kapcsolata, mindenkit – tudóst és közembert – egyaránt foglalkoztató, sőt izgató kérdés. Az 1950-es években új tudomány született a számos, olykor rejtélyes probléma megoldására: a pszicholingvisztika. Ennek a fiatal, de már tekintélyes múlttal rendelkező diszciplínának első hazai összefoglalása Gósy Mária 1999-ben publikált könyve, amelynek nemrég jelent meg az új kutatási eredményekkel kibővített és átdolgozott kiadása az Osiris Kiadónál.
Az új felsőoktatási tankönyv és kézikönyv szerzőjének első és nem könnyű feladata volt témájának körülhatárolása, amelyet határozottan és sikerrel oldott meg. A Pszicholingvisztikában tárgyalt öt alapterület a következő: 1. a beszédprodukció, 2. a beszédészlelés és a beszédmegértés, 3. az anyanyelv-elsajátítás, 4. a beszédzavarok, nyelvi zavarok és 5. az írott nyelv elsajátítása, az olvasás. Ezeken kívül külön fejezetet kapott a tudománytörténeti háttér, az agy működése, valamint a mentális lexikon szerkezete és működése. A különféle külföldi összefoglalások egyéb témákat is bemutatnak – foglalkoznak például a diskurzuselemzéssel, a nem verbális kommunikációval, a kétnyelvűséggel, parttalanná téve az amúgy is határterületen lévő pszicholingvisztikát –, ezért volt nagyon fontos a pregnáns területekre összpontosítani. Ez a felosztás a szerzőnek több évtizedes kutatási és tanítási gyakorlatában kristályosodott ki. Megjegyzem, e fejezetek megalapozzák a tanári gyakorlatot, mivel szoros kapcsolatban vannak a pedagógus munkájával, ezért érdeklődésre tarthatnak számot. Első megjelenése óta tanítom a tanárképzőn a Pszicholingvisztikát, s azon könyvek közé tartozik, amelyeket tanítványaim érdeklődéssel vesznek kézbe.
Hat esztendő telt el a könyv első megjelenése óta, s ez ilyen fiatal, dinamikusan fejlődő tudomány esetében nagy idő, „az eltelt évek óriási fejlődést hoztak az egyes témakörökben; ez lehetővé és egyben szükségessé tette a kérdések újragondolását, az új eredmények integrálását, az egyes fejezetek bővítését” – írja a szerző. Az új könyv részletesebben mutatja be az agy működését, kitér az intelligencia kérdésére, sokrétűbben ír az érdeklődés előterében álló emlékezetről. Elmélyültebb lett a beszédprodukciós, valamint a beszédmegértési modellek tárgyalása; a mentális lexikon szerkezetének, nagyságának, felépítésének és működésének bemutatása; az anyanyelv-elsajátításról szóló fejezetben helyet kapott az anyai beszéd hatásának bemutatása, ami a kontextus szempontjából fontos és külföldön erősen kutatott tényező; többet tudunk meg a diszlexia meghatározásáról, tüneteiről, típusairól és okairól – s természetesen lehetne folytatni a felsorolást.
Az új Pszicholingvisztika kötet egyik nagy értéke a nagyvilágban folyó kutatások, a tudomány jelenlegi állásának ismertetése, értékelése, valamint a sokféle irányzattal kapcsolatos – olykor igen problematikus – állásfoglalás. A másik nagy érték a hazai – nyugodtan mondhatjuk, hogy világszínvonalon álló – kutatások beépítése, s ezek a könyv igazi újdonságai: az agykutatás hazai eredményei, a megakadásjelenségek vizsgálata, az első magyar megakadásjelenség-korpusz, a beszédpercepcióval, a mondatmegértéssel kapcsolatos kutatások, a GMP-diagnosztika, a lexikális előhívással kapcsolatos kutatások, a magyar gyermekek nyelvelsajátításával és olvasásával kapcsolatos eredmények.
A nagyközönség, illetve a pedagógustársadalom érdeklődéssel tanulmányozhat olyan fejezeteket, mint a kezesség (kézdominancia), a beszédészlelési folyamatok és részfolyamatok, a magyar gyermek beszédprodukciójának és beszédmegértésének fejlődése, beszéd és mentálhigiéné, megkésett beszédfejlődés, beszédhangképzési zavarok, a beszédészlelés zavarai, az olvasás tanulása, az olvasástanítás, az olvasás típusai, az olvasás fejlesztése.
Ezt írja Gósy Mária az előszóban: „Most, a XXI. század elején még mindig nem tudjuk megmondani, hogy meddig jutottunk, s azt sem, hogy ahol vagyunk, az vajon az út harmada, fele, vagy jóval közelebb vagyunk már az út végéhez. […] Az újabb ismeretek újabb kérdéseket vetnek fel, és új távlatokat nyitnak. Mindezek megoldása pedig még előttünk áll. Az időnkénti összegező áttekintések – legyenek akárhol is az idő »útján« – értékes mérföldkövek, amelyek tudatosítják azt, hogy mit értünk el, mennyi ismeretet halmoztunk fel, s merrefelé kell tovább folytatnunk a kutatást.” Elmondhatjuk, hogy a szerző nagy utat tett meg, s értékes mérföldkövet helyezett el a végtelen úton.
Berzsenyi Dániel azt mondta az irodalomról, hogy „szépbe rejtett jó”. Azt hiszem, ezt a tömör és kifejező megállapítást elmondhatjuk a tudományos művekről is, amelyek szépen mondják el az emberiséget szolgáló jót. Ilyen könyv Gósy Mária Pszicholingvisztikája.