Amikor 2001. szeptember 11-én a Világkereskedelmi Központ lángoló tornyaiban rekedt emberek levetették magukat a magasból, a helyszínen forgató tévéstábok együttesen éltek az öncenzúra eszközével, s nem mutattak közeli képeket az áldozatokról. A hírcsatornák egyrészt így védték a személyiségi (kegyeleti) jogokat, másrészt pedig tudták, hogy az Egyesült Államok tévénézői „nem szeretnek” szenvedő amerikaiakat látni. A tévétársaságok szerkesztői jól emlékeznek 1993-ra, amikor az egész világsajtót bejárta, amint a szomáliai lázadók meggyalázták nyolc amerikai tengerészgyalogos holttestét. Ezek a felvételek akkor nagyban hozzájárultak a küldetés kudarcához. Az iraki háború során aztán a cenzúra eszközét egészen mesterfokig sikerült fejleszteni, hiszen amit az angolszász televíziók közvetítettek, inkább hasonlított egy videojátékhoz, mintsem egy rengeteg áldozatot követelő háborúhoz. Nem a jó ízlés, az áldozatok iránti tisztelet motiválta tehát a hírgyárak „kapuőreit”, a tévétársaságok egész egyszerűen a politikai propaganda eszközeivé váltak. A cél pedig az volt, hogy az amerikai „hazafiak” még csak véletlenül se fogják fel, hogy fiaikat nem a Top Gun forgatására, hanem a pokol legmélyebb bugyrába küldték.
Most, hogy az ausztrál SBS televízió minden eddiginél brutálisabb felvételeket közölt a bagdadi Abu Graib börtönben uralkodó közállapotokról, az amerikai tévék megint csak hezitáltak bemutatni a valóságot. A manipuláció mestereinek munkáját ma már nagyban nehezíti azonban, hogy a hírforrások korántsem annyira korlátozottak, mint akár csak néhány esztendeje. Az amerikai börtönőrök barbár módszereit bemutató fotók, videók sorra jelentek meg az arab, majd az európai televíziókban és a különféle internetes portálokon, így hát a CNN szerkesztői sem tehettek mást, mint rossz szájízzel ugyan, de bemutatták, mit tettek honfitársaik a Közel-Keleten.
origo.hu
Még ma összeül a Védelmi Tanács Ukrajna miatt
