A múlt évben is taroltak a bankok

Úgy látszik, továbbra sem kell félteni a bankokat: a tavalyi számokat publikáló magyarországi hitelintézetek a 2005. évet is kimagasló nyereséggel zárták. A szektor profitja magasan a nyugat-európai átlag felett van, jó üzlet tehát hazánkban bankot alapítani és működtetni. A nyereség jelentős része a kamatbevételekből származik.

2006. 02. 16. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mint megszokhattuk, évről évre jókora nyereséget könyvelhetnek el a magyarországi bankok. A folyamat tartósnak ígérkezik: ezt támasztják alá a 2005-ös számok is. A kimutatások szerint két számjegyű a bankszektorban a tavalyi esztendőre vonatkozó profitnövekedés. Magától adódik a kérdés: a bankrendszer ismét fennállása egyik legsikeresebb évét mondhatja-e magáénak? Hiszen a jövedelmezőség nemzetközi összehasonlításban is kimagasló, vagy pedig annak tulajdonítható a nyereségboom, hogy több új termék, konstrukció jelent meg a piacon 2005-ben, s a banküzemi technológiában is jelentős fejlesztések történtek.
Tény, hogy „nyugatiasodnak” a szolgáltatások, s a banki termékek versenyképessége nem vitatható, illetve a pénzintézetek is jelentős összegeket fordítanak kiadásokra. Ugyanakkor a bankok visszafogottak a költségek terén, bár a verseny új fiókok nyitását, egyre szélesedő termékpalettát kíván meg tőlük. Szakértők szerint a magyarországi hitelintézetek profitjának fő hizlalója a kamatmarzs, vagyis a betéti és a hitelkamatok közötti különbség.
A magyar bankok fejlett nyugat-európai társaiktól tehát nemcsak szolgáltatásban és hatékonyságban térnek el, hanem a jövedelmezőség szerkezetében is. A jegybanki alapkamat például még 9,5 százalékon kezdte a 2005. évet, majd folyamatosan csúszott le hat százalékig 2005 szeptemberéig. Eközben a bankok kamatkülönbözetből származó bevétele negyedévente több száz milliárd forinttal növekedett. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) tavalyi, harmadik negyedéves ágazati jelentése ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz: bár a hitelezési tevékenység a lakossági szektorban enyhe lassulást mutat, a kamatmarzs továbbra is igen széles. Akárhogyan is, a hazai kamatkülönbözetek európai viszonylatban is elrugaszkodottak. Továbbra is ez a tétel adja a bankszektor jövedelmezőségének legfontosabb elemét, természetesen a jutalék és a díjtételek nyeresége sem elhanyagolható tényező. Egy-két éven belül a hazai bankok marzsa akár másfél százalékkal is mérséklődhet, s így elérheti a nyugat-európai hitelintézetek szintjét. Mindez a Magyar Bankszövetség tavaly decemberi, éves sajtótájékoztatóján hangzott el. Ugyanakkor mindez nem látszik az összegző kimutatásokban. Ennek egyik oka: a nagyobb kamatrésű háztartási hitelek állománya gyorsabban nő, mint a kisebb kamatrésű vállalkozási kölcsönöké.
Persze ne áltassuk magunkat. A magas banki nyereség és a kamatok alakulása a piaci folyamatok eredménye, a pénzintézetek ugyanis akkora hitelkamatokkal és egyéb díjakkal terhelik meg a klienseket, amekkorát azok elviselnek. Magyarán a „fogyasztói lustaságot” kihasználják a bankok: ha az ügyfelek nem foglalkoznak a pénzügyi kondíciókkal, akkor drágábban „bankolhatnak”. Erre a jelenségre az MNB is többször rámutatott: a pénzintézetek hajlamosak kihasználni a verseny kellő hiányát.
n
Marad az árfolyam? Továbbra is nyugodtan választhatják a devizaalapú konstrukciókat a hosszabb lejáratú pénzügyi kölcsönt felvenni szándékozók, mert a hitel futamideje alatt valószínűleg nem lesz a törlesztési terhet jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás – derül ki a Magyar Bankszövetség anyagából. A bankszövetség honlapján a devizaalapú lakossági hitelek kockázatairól publikált dokumentum megállapítja: nem lehet azzal számolni, hogy a forint/euró árfolyam az idén, illetve jövőre megközelítené a 270-275 forintot. Számítások alapján ezen a szinten a devizahitelek kamatelőnye már megszűnne. Az elemzésből kiderül az is, hogy a devizahitelek döntő része hosszabb lejáratú (lakás- és gépkocsi-finanszírozási), így egy esetleges néhány napos nagyobb árfolyam-ingadozás a törlesztési terheket érdemben nem változtatja meg. A kimutatások alapján az utóbbi hat évben átlagosan 252,15 volt a forint/euró árfolyam. Az euró a 270 forintos árfolyamot 2003 novemberében lépte át pár napig. A Magyar Bankszövetség tájékoztatójából az is kiderül, hogy nemzeti fizetőeszközünk árfolyamára több tényező együttesen hat. Ezek: a forint iránti kereslet és kínálat, a fundamentális tényezők alakulása, azaz a makrogazdasági kockázat, a világgazdasági folyamatok alakulása és egyes világgazdasági régiók megítélése, esetünkben a kelet-közép-európai feltörekvő országok kockázatosságának mérlegelése. A bankszövetség szerint hosszabb távon inkább azzal kell számolni, hogy a forint árfolyama folyamatosan felértékelődik. A PSZÁF is részletes tájékoztatást közöl honlapján a devizahitelek ismérveiről, amelyben külön felhívja a figyelmet a vételi és az eladási árfolyam különbségére s arra, hogy a devizahitelek havi törlesztőrészletei a forinthiteleknél gyakrabban és nagyobb mértékben ingadozhatnak. A PSZÁF utal rá, hogy aki rövid futamidőre vesz fel devizahitelt, az alacsony kamatok mellett vegye figyelembe az árfolyamkockázatot is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.