A 2000 éves történelmi múltjára büszke Óbuda, a főváros harmadik legnagyobb kerülete. A csaknem 130 ezer család társadalmi és anyagi helyzetének sokféleségére az épített környezetből is következtethetünk. Vannak kisvárosi hangulatot idéző részei, kertes negyedei, a hegyoldalakon és a Duna-parton tágas családi házak, pompás villák, lakóparkok láthatók. A helyi lakosság 65 százaléka él a hetvenes, nyolcvanas években idetelepített paneltömbökben.
A kerületben az önkormányzat által fenntartott szociális intézmények jelentős kört fognak össze. Eközben az átlagos nívón élő kisgyerekes családokra is jut a figyelmükből. A tömbházak melletti játszóterek egynémelyikére játszóházat építettek, ahol az édesanyák nevelési tanácsot is kaphatnak pedagógusoktól. Kaszásdűlőn működik az éjszakai klub, amelyet a Jövőbarát Alapítvány tart fenn. Itt csocsózni, beszélgetni, pingpongozni lehet a szipuzás helyett. – Bár jó ideje szűkös idők járnak, az önkormányzat nem tesz le a fenti lehetőségek bővítéséről – jegyzi meg Bús Balázs szociális ügyekért felelős alpolgármester.
– Az utóbbi törvénymódosításokkal csökkentették a szociális ellátásban részt vevő intézmények állami normatíváit. Ez a „hangsúlyeltolódás” egyes önkormányzatoknál azzal járhat, hogy bizonyos intézményeket éppen hogy fenn tudnak tartani, de kényszerlépésként a bezárásukra is sor kerülhet. Ám mivel a lakossági igények megmaradnak, sőt nőnek, később újra létre kell hozni ezeket, ami sok pénzbe kerül majd – utal az alpolgármester az át nem gondolt kormányzati módosítások hátrányaira.
– „Megszokhattuk”, hogy az önkormányzatok sorra zárják be a bölcsődéket pénzhiányra hivatkozva, vagy arra, hogy kevés gyermek születik. Itt mi a helyzet?
– Hat évvel ezelőtt szűkítettük a hálózatot, 2003-ban viszont a Pók utcai lakótelepen új bölcsődét kellett nyitnunk, de így sem tudunk minden kisbabát elhelyezni.
Akárhogy is, ez biztató, hiszen azt jelenti, több gyerek születik – jegyzem meg, de a valóság kissé másként fest. Az adatok szerint lényegesen nem változtak a születési számok, csak az édesanyák nem engedhetik meg az otthonmaradással járó jövedelemkiesést, és félnek, hogy nem veszik viszsza, vagy később valamilyen okra hivatkozva elbocsátják őket.
– Milyen társadalmi csoportnál érzik még, hogy keresik az intézményes ellátás lehetőségét?
– Az időskorúaknál, bár nem feltétlenül a szegénység az ok. Vannak, akiknek a szociális étkeztetés segít, mások nyugdíjasotthoni elhelyezésre várnak. Egyre többen fordulnak hozzánk lakásfenntartási támogatásért, mert egy adott időszakban nem tudták kifizetni a közüzemi díjakat vagy felhalmozódott az adósságuk. Az ügyintézés során vigyázunk, senki ne érezze megalázónak, hogy kérnie kell. De van egy másik réteg is, amelyiknél szintén elkél a lakhatási támogatás. Azokról a fiatal családokról van szó, akiket mi „csábítottunk” ide a kerületbe, ellensúlyozván az elöregedést.
A két hatalmas lakótelepen – Óbuda és Békásmegyer – még a legbeosztóbb családokat is érheti „sokkhatás” a fűtésszámlák miatt. Nemrégiben történt, hogy egy ötven négyzetméteres lakás havi fűtéséért húszezer forintot számláztak ki… A szabályozhatatlan központi távhőszolgáltatás, az újabb energiaválság ezt az igen széles lakossági réteget igen sebezhetővé teszi. Tömegessé válhatnak azon problémák, amelyeket már egyéni szociális segítséggel nem tudnak megoldani az önkormányzatok.
Békásmegyeren leginkább a munkanélküliség nyomasztja az embereket, és szembetűnő a viszonylag fiatal leszázalékoltak száma. Több oka van ennek: az eredeti munkahely elvesztése utáni tehetetlenség, az ebből fakadó családi bajok, pszichés leépülés s mindennek fizikai következményei. A belső óbudai lakótelepen inkább az egyedülálló, idős emberek helyzete kívánja a nagyobb figyelmet. Az esetek többségében nem anyagi támaszra van szükségük, hiszen ők még azt a réteget képviselik, amelyik a „semmit is megtanulta jól beosztani”. A fő gond az egyedüllét és a legyengült fizikummal járó megpróbáltatások. A gondoskodásban jelentős szerep jut a civil és egyházi gondozó szervezeteknek.
Vannak olyan családok, akik váratlanul kerülnek anyagi vagy életviteli hullámvölgybe. Gyakori, hogy a házaspár egyik tagja elveszíti munkahelyét, anyagi tartalékuk nincs, a kiadásaik pedig meghaladják megcsappant jövedelmüket. Bonyolítja a helyzetet, ha erejüket meghaladóan, hitelre vásároltak, például drága műszaki cikket.
Az alpolgármestert különösen nyugtalanítja az albérletben lakó, gyermekeiket egyedül nevelő anyák sorsa. – A panellakások bérleti díjait a tulajdonosok állandóan emelik – mondja Bús Balázs. – Fennáll a veszélye annak, ha nem tudnak többet fizetni, az utcára kerülnek, a gyerekeik pedig állami gondoskodásba. A kerületi segítőszolgálatok lehetőségei már kimerülőben vannak. Sajnálatos, hogy a szociális bérlakások építésének tervei, amelyeket az előző kormányzat idejének vége felé dolgoztak ki, nem valósulhattak meg.
A Fehér Kereszt Alapítvány VII. kerületi, Rottenbiller utcai segítőszolgálat nemcsak a környéken, hanem az országban is fogalom. A névhez kapcsolódó humanitárius mozgalom a XIX. század végén indult Londonból. Tevékenységüket és intézményeiket a közadakozásra és az önkéntes munkára alapozták. Ahogyan annyi más erkölcsi és tárgyi értéket, az ötvenes években ezt is eltörölték. A rendszerváltozás után a Fehér Kereszt Alapítvány a mögöttes évtizedekkel dacolva, újra kezdte tevékenységét Magyarországon.
Itteni életre hívói ugyanis előre látták, hogy a gazdasági változással összefonódott vadkapitalista időszak a még rendezett körülmények között élő családokat is szétzilálhatja. Az alapítvány elnöke, Révész Piroska pszichológus napi munkája során gyakorta találkozott ilyen helyzetben lévő emberekkel. – Már a kilencvenes évek elején is krízisként élték meg a családok, ha egy szülő önhibáján kívül elveszítette a munkahelyét – mondja. – Ismeretlen helyzet volt számukra, önértékelésük megbillent, s időbe telt, míg újra dolgozhattak és magukra találtak. A kisgyerekes édesanyák sorozatosan szembesültek azzal, hogy a foglalkoztatásból kiszorulnak. A multinacionális cégek térnyerése következtében középvállalkozók mentek tönkre, ez a folyamat a családfenntartó férfiakat sújtotta leginkább. Az álláskeresés procedúrája olykor hetekig, hónapokig húzódott. Adósságokat halmoztak fel, az otthoni feszültségek nőttek. Mindez kihatott gyermekeik érzelmi állapotára, tanulmányi eredményeire.
A Fehér Kereszt Alapítvány, a mai nemzetközi minták alapján védőgyűrűt igyekezett kiépíteni köréjük. Erősebb alapokon álló családokat kerestek, akik a krízis idejére átvállalják a szülői feladatokat. Önkéntes gondoskodásuk meghatározott tartamú, ami lehet néhány nap, de hónap is. Fontos szempont, hogy a gondoskodásért nem kérnek fizetséget. A másik forma, amikor hosszabb időről van szó és a befogadók szeretete, képessége ugyan adott, de maguk sem élnek fényesen, tehát a gyermekvédelmi szervektől költségtérítést kapnak. Az elmúlt esztendők folyamán a szervezet munkatársainak több száz önkéntes szülőt sikerült bevonni a misszióba. Az embertársi szeretetre, áldozatvállalásra építenek.
Noha fennmaradásukért kétszeresen meg kellett küzdeniük, kiszolgáltatva a szociálpolitikai elvek, jogszabályok változásainak, sikerült talpon maradniuk. Sőt, mára 44 vidéki városban támaszkodhatnak befogadó családokra. A gond az, hogy miközben a középosztály érzelmi, erkölcsi és anyagi erejére építettek, az utóbbi években ez a réteg is egyre nehezebben tartja magát. A munkahelyek megszűnése, a bizonytalanság e körökbe is bekúszik, s a szegénység, a nélkülözés egyre alattomosabb jelzéseivel is találkoznak. Mert ide sorolható az is, ha egy szükséglakásban (3x3 méteres, egyetlen helyiségről van szó) úgynevezett vegyes tüzelésű kályhával fűtenek, és gyertyával világítanak. A múlt év decemberének közepén hasonló lakásban ütött ki tűz, egy tízéves kislány holttestét találták meg.
Ha már az utóbbi kormányzati intézkedések miatt, más civil szervezetekhez hasonlóan nem bővíthetik a szociális és családi ellátást, nyitottak egy honlapot (www. gyermekszegenyseg.hu), hogy saját információik alapján térképezzék fel a helyzetet.
– Ebben a fogyasztásra ösztönző környezetben hogyan viselik a gyerekek, ha a szülő azt mondja nekik: nincs pénzünk, erre nem telik? – kérdezem Révész Piroskát.
– Nálunk azok a szülők kopogtatnak, akik csak a mi segítségünkkel képesek elkerülni, hogy gyermekük állami gondozásba kerüljön. Sajnálatos, hogy a gyermekszegénység elveszítette tartalmát, főképp, amióta a fogalmat bevonták a politikai csatározások eszköztárába. Ha főképp nagy ünnepek idején adománygyűjtő kampányokat szerveznek, nem segít azokon, akiken még lehetne. Létezik a lappangó szegénység, amelynek igen sok összetevője van. A testi, lelki elesettségtől kezdve azoknak az elemi tárgyaknak a hiányáig, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy gyermek civilizáltan éljen. Még szakmai körökben is tapasztalható a bizonytalanság, mintha nem tudnának mit kezdeni ezzel az egyre szélesedő jelenséggel – magyarázza Révész Piroska.
Nem csak a Fehér Kereszt az egyetlen családsegítő szervezet, amelynél úgy tapasztalják, a 2005-ös év törvénymódosításaival, kormányzati intézkedéseivel összekuszálták a családtámogatási rendszert. Új anyagi forrásokhoz nem jutott a tárca, ezért csak blöff, hogy megemelték a juttatásokat. Valójában olyan átcsoportosítás történt, amelynek a negatív következményeit érzik.
– Mi a legégetőbb gond?
– Legfrissebb sérelmünk, hogy a költségvetési törvényben befagyasztották a szociális ellátások bővítését, ami nagymértékben sújtja az egyházi és a civil szervezeteket. Ahogyan mi innen „lentről” látjuk, a kisgyermekesek jelentős mértékű anyagi megrövidítése két jogcímen történt: a személyi jövedelemadó-kedvezmény és a lakásépítési kölcsön után járó adókedvezmény megvonásával. Bonyolítja a helyzetet, hogy az utóbbi idők törvénymódosításait szinte lehetetlen átlátni. Még mi is belefáradunk, mielőtt kideríthetnénk a jogainkat. Akkor mi lesz azokkal, akik szegények és iskolázatlanok?
– Meddig élhet segélyekből a magyar népesség egy része? És hova vezet mindez?
– Bő évtizede bizonyítják a szakmai felmérések, hogy egyre szélesedik az a réteg, ahol a gyerekek úgy kezdik az iskolát, hogy nyolc év alatt sem képesek behozni a magukkal hozott hátrányokat. A szegénység ugyanis eleve determinál, szellemileg, képességekben egyaránt. Ezek a tények sem képesek megértetni a hivatásos politikusokkal, de még egyes szakemberekkel sem, amit évek óta kérünk: a Nemzeti fejlesztési tervben a gyermekeknek prioritásként kellene szerepelniük.
origo.hu
Így védekezhetünk az agyevő amőba ellen – itt az orvos véleménye!
