Nem lehet könnyű a dokumentumfilmes ítészek – azaz Dér András, Veress József és H. Sas Judit – dolga, pár nap alatt közel negyven alkotást megtekinteni nem kis feladat. Az idén elsősorban portrék, Erdély témájú alkotások, hajléktalanokról, szegénységről, ’56-ról szóló, illetve zenész- és drogosfilm szerepel többek közt a versenyben.
Zsigmond Dezső befejezte trilógiáját, a havasokba pásztorkodni küldött hidegségi Emilke egy nyarát bemutató Aranykalyiba és a szüleire maradt, korosodó Teréz szüleihez, udvarlójához és szülőfalujához való viszonyát dokumentáló Csigavár után elkészült a Józsi nővér és a sárga bicikli. A Dunatáj Alapítvány filmjében Zsigmond a tőle megszokott távolságtartó intimitással meséli el az idős falusi egészségügyi asszisztens történetét. Székely József a legmagasabban fekvő erdélyi községben, Kommandón szolgál, a világtól elzárt településen Józsi nővér jellegzetes sárga biciklije hol itt, hol ott tűnik fel.
A gyöngéd barbár, Kresalek Gábor műve Szemadám György életének meghatározó helyszíneire kalauzol, többek közt az állatkertbe, a GYIK Műhelybe, Csobáncra, Balatonboglárra. Tizenkilenc évesen egy állatkerti kollégájának tette fel a kérdést: hol lehet olajfestéket venni, majd már szinte be is pottyanunk az állatkerti kiállításra. Szemadám végigjárja a múlt helyszíneit, mesél rummal és cseresznyepálinkával megbolondított busójárásról, az irigylésre mégse méltó hatvanas évekről, a balatonboglári kiállításról, a róla szóló jelentésekről, madárszenvedélyéről, a piros-fehér-zöld színek és a kereszt, az értékek, a hagyományok szándékos pusztításáról. Valamiképpen valahogyan mégsem őszinte ez a film, a kamera mintha zavarná a „főhőst”, a szavak, az emlékek kicsit mintha megkoreografáltan törnének fel belőle. A film végig egy „képkeretben” pereg, de hogy miért, arra nincs különösebb magyarázat.
Teljesen más stílusú Mispál Attila Pege Aladárról, Pegenini címmel készített alkotása, amelyről a rendező megjegyezte, hogy erősen televíziós alkotás, majd szerényen hozzátette, szerinte Pege személyének köszönhetően kerülhetett a versenybe. A műfajnak megfelelően 26 perces alkotás is inkább sztorizgatós, jelentős állomásokra visszaemlékező szerkezetű, amelyet maga a főszereplő természetes előadásmódjával, karakterével, humorával tesz élvezetessé. A múltidézést természetesen koncertek, előadások, fellépések színesítik. Pege leginkább saját otthonában mesél, emlékei, tárgyai közt. Az alkotók képileg is izgalmas, mozgalmas filmet készítettek (operatőr: Lovasi Zoltán), amelynek további erőssége, hogy az emlékezések, az archív anyagok s a friss képek feszes, arányos mértékben kerültek szépen egymás mellé.
Nagy Ernő Péterffy Andrással készített Eötvenhat című filmje az ELTE Bölcsészkara diákjainak és oktatóinak az 1956-os eseményekben való részvételét eleveníti fel a Kolhoz Kör tagjai és a Tiszta Szívvel című korabeli diáklap szerkesztői emlékezésein keresztül. Szerencsére az alkotóknak sikerül elkerülni az egyetlen beállítással felvett beszélő fejek típusú formát, a megszólalók egyébként sem csupán egy „kivágásban” mesélnek, s szavaikat, emlékeiket is úgy vágták össze, mintha egymással beszélgetnének, egymást kiegészítve, mindig egy kicsit más-más szemszögből felelevenítve a múltat. Az archív anyagok, illetve a további vágóképek is arányosan megszerkesztettek, így a történtekhez illeszkedve segítenek az emlékezésben s nem utolsósorban a befogadásban.
origo.hu
Így védekezhetünk az agyevő amőba ellen – itt az orvos véleménye!
