A valóságos belső idő

Elég csöndesen, különösebb visszhang nélkül jelent meg a közelmúltban a Marcel Proust-életmű Albertine nincs többé (A szökevény) című darabja Jancsó Júlia fordításában. Az első három, az Európa Kiadó által közreadott Proust-kötet fordítója, Gyergyai Albert halála után hosszú szünet következett: az európai irodalom egyik alapművének további darabjai a kilencvenes évek vége óta az Atlantisz Kiadó sorozatában jelennek meg magyarul.

Péntek Orsolya
2006. 02. 16. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kár, hogy mire kézbe kaptuk, az Eltűnt idő kötetei már csak a fogyatkozó számú „humán értelmiségnek” – szép kor, amelyben az értelmiség egy része büszkén vállalja, hogy egy cseppet sem humán – jelentenek valamit, meg az irodalomtörténészeknek és néhány, még olvasó írónak. Persze Proust – és Joyce – negligálása nem speciálisan magyar vagy kelet-közép-európai, hanem összeurópai jelenség.
Az ezredforduló örvényében, úgy tűnik, ismét eltűnt az említett írók által megtalált idő, ami nagyban hozzájárult Európa újfajta elbutulásához. Proustot, ahogy Joyce-t vagy Musilt, nem igazán volt ideje megemészteni a köz Európájának – az első világháború sokkjára jött a másodiké, arra a két szörnyállam által fenntartott lágereké, arra a kettészakított Európáé, a forradalmaké, a flower power elbukásáé, arra a globalizációs sokk és a Föld-állam, ahol a madeleine íze belevész a Mc Donald’s-egyenízbe…
Az „új” irodalom feldolgozása ezért – réginek a kontinenst összefogó, megváltoztató és európai kulturális kóddá vált romantikát tekintjük – csak egy szűk körben történt meg. Pedig Proust, ahogy Kafka, Joyce és Musil, nem más, mint a hiányzó lépcsőfok ahhoz, ami ma történik az irodalomban – akár a kortársaktól haladnánk az idő „elejéig”, akár az irodalmi idő elejétől a jelenkorig, nehezen lehet kihagyni a prousti fél századot.
És magát Proustot, akit sokan
az Irodalmi Impresszionizmussal azonosítanak, és azzal az íróval, akinél a sütemény ízével kezdődik a történet, amely a múltnak mélységes mély kútjába visz… Pedig nem, a történet azzal a mondattal kezdődik, hogy „Sokáig korán feküdtem le.” Mire az olvasó a madeleine-hez ér, jobb esetben már bekerült a prousti történetmesélés varázskörébe, ahol az impresszionizmuson túl egy nagyon pontosan fogalmazó, a részvéttelen „mesélői” státust a vállaltan szubjektív és túlérzékeny attitűdre cserélő írót talál. Proustnál a hagyományos regényidő – úgy, mint Joyce-nál – értelmezhetetlenné válik –, hogy pontosan miről van szó, azt az író unokatestvérénél, Henri Bergsonnál találjuk meg, aki a „valóságos” idő és a „belső” idő között különbséget tett. Proust és Joyce az előttük járókkal ellentétben a belső idővel dolgozik; pontosan azzal a belső idővel, amelyet az újfajta, vizuálisan és informálisan sokkolt, teljesítményorientált európai ember egyre kevésbé képes megélni, és ahelyett, hogy a saját kultúrájában keresné, amikor összeomlik, inkább a tao vagy Macondo felé indul el.
A belső idő az írónál nem teljes befelé fordulást jelent: Proust, akár a fényérzékeny anyag, filmszerűen rögzíti a „határszázadot” és annak társadalmát is, amelyben él – nem idegen ez a francia irodalomtól, Balzac, Zola vagy Roger Martin du Gard „szociofotói” között Prousté feltűnően más – a nézőpont miatt.
Az Albertine nincs többé első kiadása már Proust halála után, 1925-ben jelent meg, és sem a következő, 1954-es kiadással, sem az 1987-essel nem egyezik; a többféle kéziratváltozat közül mindegyik kiadó mást használt. A magyar fordítás a Gallimard Pléiade sorozatának ’88-as változata alapján készült – ez az 1925-ös, első kiadáson alapszik.
A történetet lezáró A megtalált idő még nem jelent meg magyarul.
[Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában – Albertine nincs többé (A szökevény), Atlantisz Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 2495 Ft, 333 oldal.]

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.