Emlékezni jöttünk az 1944–45 telén a budavári harcokban elesett polgári áldozatokra és hősökre, nem téve különbséget katona és katona között – mondta a Kapisztrán téri Magdolna-toronynál beszédében Holló József Ferenc vezérőrnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Hangsúlyozta: az egyszerű katonák a halálban mind hőssé válnak, attól függetlenül, hogy melyik oldalon álltak, és nem tehetők felelőssé az értelmetlen pusztításért.
Nagy Gábor Tamás, Budavár fideszes polgármestere kijelentette: békeidőben nem szeretünk a háború borzalmairól beszélni, de emlékezni kell, mert az megerősít bennünket. – A múlt komoly figyelmeztetés: a béke a legnemesebb emberi adottság és kívánság. A katonák feladata ma a béke megőrzése – emelte ki.
Budapest felszabadulásának 61. évfordulójára emlékezett tegnap a Szabadság téri szovjet katonai emlékműnél az MSZP. Steiner Pál V. kerületi polgármester a szocialisták elnöksége részéről arról beszélt, hogy 1945-ben ezen a napon véget ért a fővárosban az emberiség legszégyenteljesebb háborúja a véres és értelmetlen harcok után. Egy barbár pokoltól szabadult meg Budapest – jegyezte meg a politikus, aki egyértelműen nemmel válaszolt arra a kérdésünkre, miszerint nem sértheti-e sokak érzékenységét a vörös csillagos szovjet katonai emlékműnél tartott megemlékezés és a felszabadulás emlegetése, miután számos ártatlan civil esett áldozatul a „felszabadítóknak”.
Molnár Gyula, az MSZP budapesti elnöke azzal kapcsolatban, hogy az orosz megszállásra sok ezer megerőszakolt magyar nő és a kivégzett civilek hozzátartozói másképpen emlékeznek, mint a koszorúzók, azt mondta: tudja, hogy szubjektív, a budapestieket megosztó az évforduló megítélése, de ők annak most nem a rossz oldalát ünnepelték. – A főváros szempontját nézve Budapest 1945-ben mégiscsak felszabadult – tette hozzá.
Egymilliárd forintot, a bevallott összeg tízszeresét költhették el Magyar Péterék tavasszal