Olvasom, hogy a megyei munkaügyi központok nem közlik a saját felmérésük szerinti munkanélküliségi rátát. Értsd: nem mondják meg, hány munkanélküli van a megyében. Az erre vonatkozó utasítást bizonyos Héthy Lajos, a munkaügyi tárca azóta nyugalmazott közigazgatási államtitkára rendelte el novemberben. Működő demokráciában Héthy Lajost úgy zavarták volna el az íróasztalától, hogy csak a sziluettje őrizné egykori ottlétét. Ez azonban Magyarország, itt Héthy államtitkár maga szabta a vonatkozó törvényt, betiltott, visszatartott, rendeletet fabrikál. Talán pallosjoga is volt. Érdemes parányit elmerengeni a rendkívüli államférfi cselekedetén. Ugyan mi motiválta? A nemzetnek hajtott hasznot azzal, hogy megtiltotta a tájékoztatást? Vagy csak kenyéradó gazdájának, akinek pórázán volt, akart kedveskedni? A szomorú az, hogy van még az országban néhány Héthy Lajos. Hangulatfelelős, statisztikagyurmáló, hangtompító ember. A mindenkori hatalom lakája.
Az eset kapcsán egyébként a minisztériumban úgy nyilatkoztak, hogy a „kérés” nem kötelező, a megyei munkaügyi központok maguk döntenek. Ez csak amolyan „ajánlás”. Mindjárt rám jön a kacagógörcs…
Gyurcsány-korszakot írunk. Tavaszig.

Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!