Szép mondatot mondott a minap Havas Henrik, a szegedi egyetem fura ura a Mokka című tévéműsorban. Nagyjából így hangzott a szózat: „Ha egy iszlám hívő közöl Mohamed-karikatúrát, az olyan, mintha én, a katolikus hívő köpnék egyet a templomban, ami a teteje volna mindennek.”
Nem tudom, melyik katolikus templomba jár idvezült Havas, javasolnám mindenesetre, hogy ne köpködjön ott se a földre, mert nem otthon van. Az egész valahogy a dán–iszlám vitából keveredett ki, ehhez is ért a jó Henrik, amint a borászattól kezdve (majdnem) mindenhez. Gondolom, az egészet maga Henrik sem így tervezte fogalmazni, csak éppen kijött belőle, mint egy ki nem biztosított ágyúból a golyó.
Igazán nem értem, miért hasonlítja a botrányos karikatúraügyet a katolikus templomokban való köpködéshez a jeles gondolkodó, de ez legyen az ő problémája. Ne elemezzük most se a Mokka tévéműsort, se Havas műsorvezetőt (olyan, amilyen). Miért kell egy katolikus templomban a földre köpködni? És mi köze ennek a sok millió iszlám hívő érzésébe belegázoló Mohamed-karikatúrákhoz? Szerintem a harangozó úgy törülné szájon a köpködő Havas műsorvezetőt, hogy – mint mondani szokták – a fogai osztályozót játszanának a bennmaradásért. Szerintem nem kéne csinálni ezt az egész templomi földre köpős dolgot. Nagyon bugris.
Mokka? Ez olyan kávéháziasan hangzik, irodalmi kicsengése van. Kosztolányi tekint alá a galériáról, ahol jó mondatokat írnak, mondanak. De hogy kerül oda a Henrik?
origo.hu
Házasságokkal is épül a hálózat Magyar Péter és főnöke körül – videó
