Egyre halkabban dübörgünk

Úgy tűnik, a magyar gazdaság egyre halkabban dübörög. Ezt erősíti az Ecostat gazdaságkutató intézet gyorsbecslése is, miszerint ha kismértékben ugyan, de mégiscsak csökkent a gazdasági növekedés az előrejelzetthez képest. Trendfordulót jelent-e az Ecostat jelentése? Készüljünk a lassulásra? A kérdés több okból is jogos. Részint azért, mert áprilisban országgyűlési választások lesznek, és ilyenkor meglódul a költségvetés kiadási oldala, mely mindenféleképpen kihat a makrofolyamatokra. Másrészt a választások utánra tervezett – immár több oldalról is bejelentett – visszafogások, átalakítások is formálhatják a növekedés ütemét. És ne feledjük, a jegybank elnöke ezermilliárdos megszorítást jósol. Harmadrészt pedig legfőbb exportpiacunkon, az Európai Unió régi tagállamaiban lelohadt a növekedés. Végül, de nem utolsósorban: jelenleg a büdzsé költekezése közel egy százalékponttal erősíti a magyar GDP-növekedést.
Eközben nagyon visszás a kép, hiszen egyrészt azt halljuk, hogy dübörög a gazdaság, másrészt pedig azt, hogy rettenetes nagy bajban vagyunk; a szakadék felé haladunk. Ugyanattól a kormánypolitikustól hallottuk már azt is, hogy mi vagyunk Európa egyik legversenyképtelenebb társadalma és gazdasága, és azt is, hogy mi vagyunk a pannon puma – mindezt a gazdaságunkat irányító Kóka Jánostól. De nézzük a részleteket! Az Ecostat gyorsjelentése alapján a magyar GDP-növekedési ütem az elmúlt év utolsó negyedében 4,1 százalékra lassult. Az intézet szerint a továbbra is élénknek ítélhető hazai növekedés fő hajtóerejét az ipar, az építőipar és az exportvezérelt szolgáltatások jelentették. Ugyanakkor a mezőgazdaság teljesítménye jelentős visszaesést mutat. A kutatói becslés alapján tehát a magyar gazdaság 2005 negyedik negyedévében továbbra is dinamikusan, bár az előző két negyedévinél némileg alacsonyabb ütemben nőtt. Konkrétan: a gazdaság 2005 egészére vonatkozó 4,1 százalékos növekedése 0,5 százalékponttal elmaradt az előző évitől. Úgy, hogy tavaly az Európai Unió gazdasági növekedésének dinamikája is 0,8 százalékponttal csökkent. Egyébként pedig tényleg eget rengető-e a hazai bővülés? A sokat emlegetett dübörgés?
A választ a Világbank legfrissebb jelentéséből, illetve az Eurostat új statisztikájából olvashatjuk ki. Ahogyan azt évek óta megszokhattuk, a nemzetközi szervezet elemzésében – elsősorban a magas költségvetési hiány, a duzzadó államadósság és a folyó fizetési mérleg nagy deficitje miatt – ismét elmarasztalta hazánkat. A szóban forgó anyagban a Világbank rávilágít arra, hogy a kelet-közép-európai országok közül nálunk bővül legkevésbé a GDP, vagyis mi produkáljuk a leggyengébb gazdasági teljesítményt a térségben. Olyannyira, hogy az Eurostat növekedési adatai szerint immár sereghajtói szintre küzdöttük le magunkat a régióban. Pedig az utóbbi években történt egy és más. Trükk trükk hátán. Így természetesen változott a GDP számítási metodikája is. Eközben pedig a rejtett gazdaság egész jól elboldogul. Utóbbihoz tegyük hozzá: sajnos, mert igencsak szüksége van az államnak a tiszta, legális jövedelmekre, befizetésekre. Mindenesetre az ebből a „szektorból” származó teljesítmény a hazai gazdaság egészének 16 százalékát teszi ki. Bár a statisztikusok tagadják, a közgazdász-társadalom váltig állítja: a fekete- és szürkezóna produkcióját is beleszámolják a GDP-be. Továbbá uniós csatlakozásunk óta a vállalatok önbevallásán alapul az import kimutatása, amely a külkereskedelmi egyenlegen keresztül a növekedés ütemét is feljavítja. Ám a kelet-közép-európai uniós országok közül a magyar gazdaság produkálta az egyik leglassabb növekedést a tavalyi harmadik negyedévben. Hazánk mindössze Szlovéniát és Lengyelországot tudta megelőzni a GDP-bővülésben. Az uniós adatok szerint az új tagállamok éllovasainak Lettország és Észtország számít 11,4 és 10,4 százalékos növekedéssel. Régiós versenytársaink közül a legjobb eredménnyel, 6,2 százalékos bővüléssel Szlovákia zárta a harmadik negyedévet.
Ha már szóba hoztuk a Világbank jelentését, egy meglepő kitétellel is szolgál az anyag: „A gyors növekedés a legtöbb régiós országban a munkanélküliség csökkenéséhez járul hozzá, ugyanakkor Magyarország ez alól, továbbá a költségvetési fegyelem alól kivételt képez” – szögezik le a dokumentum készítői. Vagyis hazánkban a gazdaság növekedésének immár évek óta tartó folyamata nem jár együtt az új munkahelyek nagyszámú gyarapodásával. Az elméleti közgazdaságtanban természetesen előfordul ilyen helyzet, csakhogy a gyakorlatban adódna lehetőség állami beavatkozásra. Az idézetteket sajnos erősítik a munkanélküliségről szóló statisztikák. Ötéves csúcson a munkanélküliség: 7,3 százalékos az ezt jelző ráta. Mellesleg a Világbank úgy tartja, hogy az eddigi tényadatok tükrében a 2010-es euróbevezetési dátum is túl optimistának tűnik. A nemzetközi szervezet szakértői kritikával illetik a költségvetés kiadási oldalát, illetve megkérdőjelezik az azzal kapcsolatos intézkedések szakmaiságát. Mért is? Azért, mert a kormány ismét a költségvetésen kívülre helyezi az autópálya-építésekkel kapcsolatos kiadásokat, mely a magyar GDP egy százalékát jelenti. Ezenfelül pedig befagyaszt bérkifizetéseket, illetve csökkenti a minisztériumok és egyéb költségvetési intézmények költségvetési támogatását, de nem világos, hogyan. Cseppet sem mellesleg a hiánytúllépésre vonatkozó kockázatokat az idei országgyűlési választással kapcsolatos költekezés, illetve a magasabb kamatkiadások csak tovább fokozzák – áll Világbank jelentésében.
Egyébként szakértők az Ecostat-bevezetőben említett gyorsbecslés kapcsán úgy nyilatkoztak, hogy lelassulhat a magyar gazdaság növekedése az idei év második felében, illetve a jövő év első felében. Ennek hátterében pedig az áll, hogy a költségvetés évek óta tartó túlköltekezése jelenleg még nagymértékben emeli a gazdasági növekedés ütemét, a választások után várható erőteljes kiadáscsökkentés azonban a bővülést is visszafogja majd. A lassulás üteme tehát attól is függ, hogy mikor húzza be a féket a költségvetés, ha ugyanis beindul az állami kiadások lefaragása, akkor annak hatása a gazdasági bővülésen is megérződik. A magyar gazdaság növekedése hitelből származik, s ez a folyamat 2002 óta jellemző.
Összességében tehát megállapítható, hogy a költségvetés túlköltekezése jelentős mértékben hozzájárul a gazdasági növekedéshez, ezért a kormányváltás után várható drasztikus kiadáscsökkentés a GDP-bővülés ütemét is visszafoghatja. Ha pedig ez trendszerűnek bizonyul, továbbá kedvezőtlenül alakulnak a világgazdasági folyamatok is, a magánszféra pedig kevesebbet költ beruházásra, nos, a lassulásra akár mérget is vehetünk.
A dübörgésből végül nyikorgás lesz.